Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1925 / 5. szám - A magyar királyi Kúria jogegységi tanácsának 27. számú polgári döntvénye

66 KERESKEDELMI JOG 5. sz. jogát e nyilatkozatára tekintet nélkül szabadon gyakorolhassa. 2. §. Ha az adós az öt terhelő tartozásoknak kiegyenlitésére 40%-nál nagyobb hányadot ajánl fel, a biró a 40%-ot meghaladó többletnek megfizetésére a felajánlott magasabb hányadnak megfelelő méltányos hosszabb határidőt szabhat. A hitelezők többségének (R. 48. §. első bekezdése), hozzájárulása nélkül a tartozások kiegyenlitésére két évnél hosszabb határidőt abban az esetben sem lehet szabni, ha az adós tartozásai teljes öszszegének kiegyenlitését ajánlja fel. Két évnél nem hosszabb határidő megszabása tekintetében nem kell a hitelezők szavazását elrendelni. 3. §. Az 1. §. rendelkezése folytán a R. 68. §-ának értelmében az 1881. évi XVII. törvénycikkben foglalt csődtörvény 200. §-ának az idézett 68. §-sal ideiglenesen módosított első bekezdése akként módosul, hogy az eljárás a kényszeregyezség tekintetében nem indítható meg, ha a közadós a tartozások kiegyenlitésére fel nem ajánlja, hogy az e rendelet értelmében szükséges [(1. §. első és második bekezdése) legkisebb hányadot a jelen rendeletben megszabott vagy az e rendelet értelmében biróilag megszabható leghoszszabb határidő alatt megfizeti. 4. §. A vagyonfelügyelő dijának megállapításában (R. 24. §.) a hitelezők követelésének kiegyenlitésére tényleg rendelkezésre álló vagyoni fedezetet kell alapul venni. Ha azonban az ily alapon számított dij a végzett munka terjedelméhez és jelentőségéhez mérten aránytalanul csekély lenne, a biró a dij összegét méltányosan felemelheti. 5. §. Ez a rendelet kihirdetésének napján lép életbe.3 Hatálya az e nap előtt biróilag megindított ügyekre (R. 7. §.) nem terjed ki. Kelt Rudapesten, 1925. március hó 28-án. 3 A 15.700/1925. I. M. számú rendelet kihirdetésének napja: 1925. évi március hó 29-ike. (Budapesti Közlöny 1925. évi 72. szám.) A meghitelezésről. Folyóiratunk olvasói előtt talán még ismeretes az a nagy vita, mely a meghitelezés természete körül 1921—1922. években lefolyt. Mi voltunk azok, akik nem nyugodtunk bele abba a kúriai döntésbe, mely szerint a meghitelező által a hitelezett összeg folyósításával megbízott pénzintézet a megbízás elfogadása s a meghitelezettnek erről való értesítése dacára sem jut a meghitelezettel közvetlen jogviszonyba. Az akkori felfogás, melyet oly kiváló jogász mint Kolos képviselt, a meghitelezésben csak megbízást látott. — A jogászi vita, mely lapunk hasábjain megindult s mely dr. Sichermann Bernát jogászegyleti felolvasásával érte el tetőpontját, elcsöndesedett. Egyrészt nem került legfelsőbb bíróságunk elé ily kérdés, másrészt pedig «uj dalok,» uj kérdések merültek fel, melyek a figyelmet lekötötték. — Annál nagyobb örömmel állapítjuk meg, hogy a Kúria VH-es tanácsa, tehát Kolos őméltósága is, revízió alá vonta régebbi álláspontját és egy perben (P. VII. 4592/1924. 1925 febr. 25-én) bár csak incidentaliter, kimondta, hogy: «Ha elfogaáható volna is az a fellebbezési bíróság által elfoglalt jogi álláspont, hogy a meghitelező által a hitelezett összeg folyósításával megbízott pénzintézet a megbízás elfogadása s a meghitelezettnek erről való értesítése alapján a meghitelezettel közvetlen jogviszonyba jut s igy a meghitelezési összeg tekintetében a meghitelezettel szemben személyesen felelős...» Megelégedéssel regisztráljuk ezt a döntést, mely jobban emeli a tanács kiváló elnökének tekintélyét, mintha egyszer elfoglalt álláspontjához mereven ragaszkodott volna. sz. A «chicane» fogalmához. Ujabban mind élesebben jut kifejezésre a bírói gyakorlatban az a nízus, amely annak megakadályozására irányul, hogy a jogosult jogát csak azért vagy ugy gyakorolja, hogy vagy ahogyan azzal másnak kárt okozzon. Hogy ez milyen mértékig helyes és határát hol kell megvonni, annak elbírálásába nem bocsátkozunk; de talán nem egészen érdektelen rámutatni egy svájci bíróságnak, a schaffhauseni Obergericht-nek egy e tárgyban hozott határozatára. Ez a határozat kimondja, hogy nem lehet minden joggyakorlást a joggal való visszaélésnek minősíteni csak azért, mert az másnak károsodásával jár. A jogvédelmet csak a joggal nyilván visszaélő féltői lehet és kell megvonni; ámde mindaddig, amig bármely érdek (Interessé)] mutatkozik, amelynek szolgálatában a kérdéses jog gyakorlása áll, ilyen nyilvánvaló visszaélés nem forog fenn. így a konkrét esetben az a tény, hogy az építkező fél két építési terv közül azt választotta, amely a szomszédos ingatlanra hátrányosabb, még nem jelent a joggal való visszaélést, feltéve, hogy a választott terv az építkezőre valamilyen szempontból előnyösebb. (Juristische Blatter e. i. 1—2. sz.) — A határozat persze ismét nem sokat, inkább csak elvi leszögezést jelent. Mert a kérdés tengelye voltaképpen az, hogy mi tekinthető érdeknek. De nagyon valószínű, hogy egyetlen törvényhozó akarata sem magyarázható ugy, hogy a chicane-szakaszt kiterjesztően kívánná alkalmazni. F. B. A bécsi Magy. Kir. Követség jogtanácsosának kinevezése. A Rudapesti Közlönyben közzétett hirdetmény szerint a bécsi Magy. Kir. Követség a Magy. Kir. Külügyminisztérium felhatalmazása alapján dr. Deutsch Maurus bécsi gyakorló ügyvédet és hites magyar tolmácsot, (Récs, I. Stock' ím Eisenplatz Nr. 3), magyar állampolgároknak Ausztria területén működő bíróságok és egyéb hatóságoknál való képviseletére követségi jogtanácsossá nevezte ki. Hazai irodalom. Dr. Meszlényi Artúr egyet. m. tanár, ügyvéd: A csődönkivüli kény szer egyezségről szóló törvény és rendeletek magyarázata. Második, teljesen átdolgozott és a birói gyakorlattal kibővített kiadás. Kiadja a Tébe kiadóvállalataDr. Begriff «Recht»; von Dr. Dionys Darvai, 1924. Verlag des Verfassers. — Rudapesti kollégánknak ezen jogfilozófiai munkája, mely egy régebbi, magyar nyelven megjelent munkájának kibővítése, kívül esik folyóiratunk keretein; ami azonban nem zárja ki, hogy azt olvasóink figyelmébe ajánljuk. A társulati adó uj bevallási szabályai. — Összeállította és magyarázatokkal ellátta: dr. Képes Olivér budapesti ügyvéd. Ára 20.000 K. Kiadja a szerző. Rudapest, VI., Felsőerdősor 22.