Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1925 / 5. szám - A magyar királyi Kúria jogegységi tanácsának 27. számú polgári döntvénye

5. sz. KERESKEDELMI JOG 63 hetetlenül szükséges (u. n. lényeges kellékek — essentialia negotii). Hogy melyek ezek a kellékek, az a fennálló anyagi jognak az egyes ügyletekre vonatkozó rendelkezései szerint dől el. Ami külö­nösen az ingatlanelidegenitések körében leggya­koribb, tehát legfontosabb ügyletet, a vételt illeti, erre nézve irányításul szolgál az 1875 : XXXVII. t.-c.-be foglalt kereskedelmi törvénynek 336. §-a. Ismeretes ugyanis, hogy ez a szakasz nem mint különös kereskedelmi jogszabály szerepel az 1875. évi XXXVII. t.-c.-ben, hanem tételes magánjogi törvénynek hiánya miatt mint általános magán­jogi szabály került több hasonló jogszabállyal együtt a kereskedelmi törvénybe. Az idézett sza­kasz pedig ugy rendelkezik, hogy «a vétel meg­kötöttnek tekintetik, ha a felek ugy a vétel tár­gyára, mint az árra nézve megegyeztek". E sza­kasznak megfelelő alkalmazása tehát arra az eredményre vezet, hogy nemcsak kereskedelmi áru, hanem bármely ingó vagy ingatlan dolog vétele tárgyában a jogügylet már azzal létrejön, ha a felek mind a vétel tárgyára, mind az árra nézve megegyeztek, és a jogügylet létrejöttét egyébre vonatkozó megegyezéstől függővé tenni nem kivánták. A vétel tárgyára és az árra vonat­kozó megegyezés lesz tehát a vételről szóló ok­iratnak minden esetben szükséges legkisebb tar­talma, vagyis általánosabban és az átruházást tárgyazó egyéb ügyletekre is kiterjedően kifejezve: a tartalom legkisebb mértéke az, hogy az okirat magában foglalja az ingatlannak, mint az elide­genítés tárgyának és az ellenszolgáltatásnak meg­jelölését. Amennyiben pedig oly ügyletről van szó, amelyben az átruházás egészen vagy részben ellenszolgáltatás nélkül történik, szükséges, hogy ez a körülmény is kitűnjék az okiratból. A most előadottak szerint legkisebb tartalom­ként megkivánt kellékek azonban egyúttal elegen­dők is, kivéve, ha a felek maguk tették függővé az ügylet érvényességét attól, hogy a megállapodás minden része irásba foglaltassák. Ezen az utóbb jelzett eseten kivül ugyanis semmi sem indokolja, hogy az ügylet az érvénytelenség súlya alá essék, mert akár az ügyleti akaratnyilvánítás komoly­sága, akár az ingatlanforgalom hatósági ellen­őrzésének könnyítése legyen az írásbeli alak célja, az ügylet lényeges kellékeit magában foglaló ok­irat mind a két célnak egyaránt megfelel. A felek pedig ily módon nincsenek elzárva attól, hogy az okiraton kívüli egyéb megállapodásaikát — ha vitássá válnak — bármi módon bizonyíthassák, ha pedig egyéb megállapodásokat nem is létesí­tettek és akaratukból nem lehet arra következtetni, hogy ily megállapodások létrejötte előtt az ügy­letet nem kivánták megkötöttnek tekinteni, ugy az anyagi jognak szerződéspótló (dispositiv) szabá­lyai nyernek alkalmazást. Ezek szerint a vitás elvi kérdést a rendelkező rész szerint kellett eldönteni. Kelt Budapesten, a m. kir. Kúria közpolgári ügyekben alakított jogegységi tanácsának 1925. évi február hó 28-án és március hó 14. napján tartott ülésében. Hitelesíttetett a m. kir. Kúria közpolgári ügyekben alakított jogegységi tanácsának 1925. évi március hó 14. napján tartott ülésében. Dr. Tőry Gusztáv s. k., a jogegységi tanács elnöke, dr. Baloghy György s. k., dr. Rötth László s. k., dr. Pap István s. k., dr. Wesztermayer Vidor s. k., előadó, Geiger Dezső s. k., Rácz Lajos s. k., dr. Sereghy Mihály s. k., dr. Huszár Sándor s. k., dr. Kovács Marcel s. k., dr. Kozma Endre s. k., á jogegységi tanács tagjai. Dr. Töry Gusztáv s. k., a jogegységi tanács elnöke. Dr. Parcsetich László s. k., a jogegységi tanács jegyzője. SZEMLE. A m. kir. igazságügyminiszternek 15.700/ 1925. I. M. számú rendelete, a csődönkivüli kény­szeregyezségi eljárásban a tartozások kiegyenlíté­sére fizetendő legkisebb hányadnak, valamint az erre megszabható leghosszabb határidőnek meg­állapítása és az emiitett eljárást érintő egyes más rendelkezések tárgyában. Addig is, amig a csődönkivüli kényszer­egyezségi eljárás tárgyában 4070/1915. M. E.1 szám alatt kiadott (a Rendeletek Tárának 1915. évf. 1728. lapján közölt) és a csődön­kivüli kényszeregyezségről és a csődtörvény egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló 1916. évi V. törvénycikk életbelépése és végrehajtása tárgyában 451/1916. M. E.2 szám alatt kibocsátott (a Rendeletek Tárának 1916. évf. 39. lapján kö­zölt) rendelettel hatályában fenntartott miniszté­riumi rendeletnek (rövidítve az alábbiakban: R.)' a gyakorlatban észlelt hiányok pótlása végett szükséges módosítása vagy kiegészítése megtör­ténhetik, a R. 6. §-ának első és 24. §-ának utolsó bekezdésében kapott felhatalmazás alapján — az alábbi 1. és 2. §. tekintetében a m. kir. keres­kedelemügyi miniszterrel egyetértve — a követ­kezőket rendelem: 1. §. Csődönkivüli kényszeregyezségi eljárás megindításához az adósnak olyan ajánlata szük­séges, hogy az őt terhelő tartozásoknak legalább 40%-át legkésőbben az eljárást befejezetté nyil­vánító bírói végzésnek közzétételétől számítandó egy év alatt megfizeti. Az eljárást az előbbi bekezdésben megszabott legkisebb hányad felajánlásának hiányában is meg lehet indítani, ha az adós az eljárás megindí­tásának kérésekor a legjobb tudomása szerint számbaj öhető valamennyi hitelezőjét megillető követelések számszerű együttes összegének leg­alább 50%-át képviselő hitelezőknek Írásbeli nyi­latkozatával valószínűsíti, hogy a hitelezőknek az - egyezségi ajánlat elfogadására jog szerint hivatott többsége (R. 48. §.) az 1. §-ban emiitett hányad­nál kisebb hányadot is hajlandó kiegyenlítésül el­fogadni. Az adóst terhelő összes tartozások 25%-ánál kisebb hányadnak felajánlása eseté­ben azonban ily nyilatkozat bemutatása eseté­ben sem lehet helye az eljárás megindításának. Az előbbi bekezdésben emiitett nyilatkozatnak kiállítása vagy az ily nyilatkozathoz való hozzá­járulás nem korlátozza a hitelezőt abban, hogy az egyezségi ajánlat elfogadása kérdésében szavazati 1 A 4070/1925. M. E. számú rendeletet 1. az Igaz­ságügyi Közlöny XXIV. évfolyamának 11. számához tartozó mellékletben. 2 A 451/1916. M. E. számú rendeletet 1. az Igaz­ságügyi Közlöny XXV. évfolyamának 2. számában a 73. lapon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom