Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1925 / 4. szám - A felügyelő-bizottságok átszervezése

4. sz. KERESKEDELMI JOG 59 51. Az ügylei hatástalanítása folytán visszajáró vételár a fizetés napjára visszamenőleg valorizálandó, még ha a valorizációs kérelem később is terjesztetett elő. — Csak a törvényes 5% kamat Ítéltetett meg. (Kúria P. VII. 4458/1924. sz. a. 1925. febr. 26-án.) Indokok: Nem vitás most már, hogy az a 360 kgr. nyári szalámi, melyet a felperes még 1919. évi februárban az alperestől kilogrammonkint 14 koronáért megvett és ki is fizetett s amelyet alperes kilogrammonkint 18 koronáért a szegedi V-ik honvéd gyalogezrednek tovább el- és átadott, emberi élvezetre alkalmatlannak találtatott, ezért elásatott s felperes ezért a katonaságtól vételárat nem kapott. Alperes annak folytán, hogy felperesnek meg nem felelő árut szállitott, az előbbi állapotot viszszaállitani köteles. Ennek a kötelezettségének az alperes csak ugy tesz eleget, ha az általa felperestől felvett 5040 korona vételárat abban az értékben téríti vissza, amellyel az az 5040 koron a fizetéskor, vagyis 1919. évi február hó 19-én birt. Ebből folyik, hogy felperes az 5040 koronának a fizetéskori, azaz 1919. évi február hó 19-iki értékét követelheti. * ^ Anyagjogi szabályt sért tehát a fellebbezési birósági Ítéletnek az a rendelkezése, mellyel a felperesi követelésnek ezt az 5040 koronányi részét is csak 1923. évi november hó 10. napjától, azaz a valorizáció iránti kérelem előterjesztése napjától kezdve valorizálta és felperes követelésének ezt a részét is csak ekkép valorizálva Ítélte meg. Oly esetben, mint most, amikor t. i. a felperesnek viszszajáró vételár már a fizetés napjától kezdve valorizáltatik, kárkamat megítélésének a gyakorlat szerint nincs helye, a felperes részére a fentiek szerint valorizáltan megítélt 5040 korona tőke után ezért csak a törvényes 5% kamat volt megítélhető annak ellenére is, hogy alperes az őt kárkamatban is marasztaló fellebbezési birósági Ítélet ellen felülvizsgálati, vagy csatlakozási kérelemmel nem élt. Mert alperes pusztán azon az alapon, hogy ő a fellebbezési bíróságnak őt kisebb tőkeösszegben és ezután kárkamatban is marasztaló ítélete ellen jogorvoslattal nem élt, nem marasztalható a terhére most megítélt nagyobb tőkeösszeg után követelt és a fentiek szerint felperest meg nem illető kárkamatban is. 52. Gazdasági lehetetlenülés folytáni kárkövetelés valorizálva ítéltetett meg, de csupán a valorizációs kérelem előterjesztésétől kezdődően. (Kúria P. VII. 4598/1924. sz. a. 1925. febr. 26-án.) Indokok: Az irányadó tényállás mellett alaptalan alpereseknek a gazdasági lehetetlenülésre alapított kifogásnak mellőzése miatt emelt panasza is. Az állandó birói gyakorlat értelmében az eladó a szállítási kötelezettség alól csak akkor szabadul és tőle a vevő teljesítést és ennek elmaradása miatt kártérítést csak akkor nem igényelhet, ha a teljesítés a szerződésileg meghatározott teljesítési határidőn belül vált gazdaságilag vagy tárgyilag lehetetlenné. E jogszabály alkalmazásának a feltételei a jelen esetben nem forognak fenn. Arra ugyanis, hogy a gazdasági lehetetlenülés a teljesítési határidőn belül állott volna be. tényállás a fellebbezési bíróság ítéletében megállapítva nincsen és ily tényállás meg nem állapítása miatt alperesek a fellebbezési bíróság ítéletét meg nem támadták: következőleg, habár az alperesek a szerződés teljesítésére — felperesnek ily irányú kereseti kérelme hiányában — nem is kötelezhetők, kártérítési kötelezettségük megállapításának azért van helye, mert — az irányadó tényállás szerint — a felperes részére szállítandó áru birtokában voltak a teljesítési határidő alatt és így jogos ok nélkül tagadták meg az áru szállítását. Az állandó birói gyakorlat szerint valorizálásnak akkor van helye, ha az adóst a közönséges fizetési késedelmet meghaladó vétkesség terheli. Az irányadó tényállás szerint alpereseknek a kártérítésre irányuló keresettel szemben érvényesített minden kifogása s védekezése alaptalannak bizonyult, kétségtelen tehát, hogy védekezésükkel és a kereset elutasítására irányuló jogorvoslatok sikertelen kimerítésével a per befejezését és ezzel a felperest jogos követeléséhez jutásában szándékosan késleltették, ez az eljárásuk pedig megállapítja a puszta fizetési késedelmet meghaladó vétkességet, miért is a felhívott *anyagjogi szabály értelmében valorizációnak helye van. Anyagjogi szabálysértés nélkül kötelezte tehát a fellebbezési bíróság alpereseket az összegszerűség tekintetében most már nem vitás felperesi követelésnek átértékelten leendő megfizetésére. Minthogy azonban felperes csak az 1923. évi június hó 8-án megtartott elsőbirósági tárgyaláson kérte a kereseti követelésnek előbb leszállítása s utóbb ismét felemelése után a megítélt összegben meghatározott követelésének valorizált értékben leendő megítélését a jelzett időpontig alperesek még a felperesi követelés összegszerűségét illetően bizonytalanságban voltak, de ekkor már a budapesti kereskedelmi és iparkamarától beszerzett vélemény alapján módjukban állott a felperes által megjelölt követelésnek összegszerű helyességét megállapítani: alperesek csakis ezien időponttól voltak a korona értékcsökkenése által a fizetés napjáig előállott különbözetnek a megtérítésére kötelezhetők. K ávk övet el és valori zd ci ó.j a. 53. Kárkövetelés valorizációja csak attól az időponttól jár, midőn a kárösszeg adós előtt nyilvánvalóvá vált, péld. kamarai vélemény, melytől az összeg nagysága függött, tudomására jutott. (Kúria P. VII. 4593/1924. sz. a. 1925. febr. 26-án.) Indokok: A m. kir. Kúria állandó gyakorlata szerint kárkövetelés valorizációja is csak a fizetési késedelmet meghaladó vétkesség esetén foghat helyt, ebből következik, hogy felperes kárkövetelése csak attól az időponttól kezdve valorizálható, amikor alperesnek a valorizálás előfeltételét képező vétkessége beállott. A fenforgó esetben felperes kárképen 2023 koronát követelt és a kár összege birói megállapítástól függött és a brünni kereskedelmi kamara véleménye, melynek alapján a fellebbezési bíróság a felperes kárának összegét a felperes által követeltnél sokkal kisebb összegben állapította meg, az alperes előtt csak 1923. évi szeptember hó 1-ón vált ismertté. Ebben az időpontban állhatott tehát csak be