Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1925 / 4. szám - A felügyelő-bizottságok átszervezése

4. sz. KERESKEDELMI JOG 55 HAZAI JOGGYAKORLAT. Takarékbetéti könyv. 42. Valamely betevő nevére kiállított takarékbetéti könyv akkor sem tekinthető bemutatóra szóló értékpapírnak, ha a pénzintézet a könyvecske előmutaíóját személyazonosságának igazolása nélkül jogszerű birtokosnak tekintheti. — Hatálytalan tehát a bemutató által a betéti könyvre rávezettetett fentartás. (Kúria P. IV. 3443/1924. sz. a. 1925. febr. 18-án.) Indokok: Érdemben alaposnak kellett a felperes felülvizsgálati kérelmét felismerni. Ugyanis az állandóan követett birói gyakorlat értelmében valamely betevő nevére kiállított takarékbetéti könyv nem tekinthető bemutatóra szóló értékpapírnak még akkor sem, ha, mint a jelen esetben a felek betéti ügylete feltételeit meghatározó alapszabályok 51. §. 3. p. értelmében — fentartás hiányában a pénzintézet a könyvecske előmutatóját személyazonosságának igazolása nélkül jogszerű birtokosnak tekintheti és neki a tőkét és kamatokat kifizetheti, mert ez, mint csupán a takarékpénztár és a betéti könyvön megnevezett személynek jogviszonya keretében meghatározott és a pénzforgalom lebonyolításának megkönnyítését célzó különszerü rendszabály, nem érinti a névre szóló betéti könyvnek azt a jellegét, hogy a betéti könyv jogos tulajdonosának az ellenkezőnek bebizonyításáig az tekintendő, akinek nevére kiállíttatott. Minthogy pedig az alapszabály 51. §-ában foglalt idézett rendelkezés a névre szóló papir jellegéből folyó általános jogszabályok alól való kivételt létesít, nem tür kiterjesztő magyarázatot s ennélfogva ez alapon nem tekinthető a bemutató feljogosítottnak a tulajdonost illető e §-ban nem említett, egyéb jogok gyakorlására is. Nincs ténykép megállapítva, sőt az alperes nem is állította a perben, hogy P. A. a felperes nevére szóló betéti könvv bemutatásakor kimutatta volna, hogy a könyv tulajdonjogát valamely erre alkalmas módon megszerezte, ava^v ieazolta volna a, fehéresnek, mint vélelmezett tulajdonosnak felha4aimazását arra. hogy e könyvre a saját javára szóló fentaHást vezettesse reá s ezzel a vélelmezett tulajdonos rendelkezési jogát is kizáró módon megváltoztassa a betéti könyv eredeti jellegét. A felperessé, mint a nevére szóló betéti könyv vélelmezett tulajdonosával és tényleges birtokosával szemben tehát hatálvtalan a bemutató által jogosulatlanul rávezettetett fentartás s igy az alperesnek az. a ténye, hoev a könyvnek felnQres részéről történt bemutatásakor a betét kifizetését megtagadta, jogosulatlannak jelentkezik. Átutalás. 43. Valamelv cég részére történt átutalás — ellenkező mepállaoodás hiányában — foganatba meny. ha az utalvánvozott pénzintézet a hozzá átutalt öcszenet az utalványos céqnek nála fennálló folyószámlája javára irja s erről ezt értesítve, őt abba a helyzetbe hozza, hogy az az átutalt összeggel rendelkezhessék. (Kúria P. IV. 2858/1924. sz. a. 1925. jan,. 28-án.) Indokok: I. Az alperes a jogviszony hiányára alapított kifogását a fellebbezési bíróság Ítéletében történt elutasítás ellenére a válasziratában fentartván, azt csatlakozásnak kellett tekinteni, mint ilyent azonban elutasította a m. kir. Kúria, mert a fellebbezési bíróság megtámadott állásfoglalása megfelel annak az irányadó anyagi jogszabálynak, hogy a megbízott tényeiből folyólag jogosított és kötelezett a megbízó lesz. II. Valamely cég részére történt átutalás — világos eltérő rendelkezés hiányában — kétségtelenül foganatba megy, ha az utalványozott pénzintézet a hozzá átutalt összeget az utalványos cégnek nála fennálló folyószámláján javára irja s erről azt szabályszerűen értesítve, abba a helyzetbe hozza, hogy az az átutalt összeggel rendelkezhessék. Amennyiben tehát a jelen esetben nem volt kifejezett ellenkező rendelkezés, az átutalt összegnek az utalványos cég folyószámláján való rendelkezésre bocsátásáról történt értesítésével megfelelt az alperes a kapott utasításnak. Ha pedig kifejezett eltérő utasítással érkezett volna a peres átutalás és annak a folyószámlán történt jóváírás utján foganatosítását közölte az alperes a közvetetten megbízójával és az ez ellen nem tett ellenvetést, akkor viszont az alperes eljárása jóváhagyottnak jelentkezik s ugyancsak nem szolgálhat kárigény támasztására jogos alapul. Valuta. 44. Nincs oly jogszabály, mely előírná, hogy a károsult fél által idegen valutában igényelt kártérítést a vasút hasonló valutában tartoznék megfizetni, sőt ellenkezőleg a berni N. E. 61. cikkéhez kiadott végrehajtási határozmány 11. §-a arra mutat, hogy a kártérítésre kötelezett vasút az idegen valutában követelt kárösszeget a saját székhelyén forgalomban levő pénznemben fizetheti meg. (Kúria P. IV. 3420/1924. sz. a. 1925. febr. 12-én.) Indokolás: A vasúti árufuvarozás tárgyában Bernben létrejött N. E. 34. cikke értelmében a vasút a fuvarozás közben elveszett áru után azt a rendes kereskedelmi értéket tartozik megfizetni, amellyel ugyanazon fajú és minőségű áru a feladás helyén bírt abban az időben, amelyben az áru fuvarozás végett átvétetett. A peres felek egyező előadása alapján megállapított tényállás szerint a hiányzó áruknak a feladás helyén és idején fennállott rendes kereskedelmi értéke 3856 cseh korona volt s abban is megegyeztek a peres felek, hogy ez az érték az akkori árfolyam szerint magyar koronára átszámítva 38.560 koronának felelt meg, amely összeget az alperes a feleknek a felülvizsgálati tárgyaláson tett egyező szóbeli kijelentése szerint, az elsőbirósági Ítélet meghozatala után 1923. november 30-án fizette ki a felperesnek. Nem vitás az sem, hogy felperes kárfelszólamlását az 1923. február 15-én beadott keresettel egyidejűleg nyújtotta be az alpereshez. Felperesnek az a kérelme, hogy az alperes a keresetben igényelt valóságos cseh koronának vagy olvan összegű magyar koronának megfizetésére köteleztessék, amely a cseh koronának a felszólamlás időpontjában fennállott értékének meg-