Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1925 / 4. szám - A felügyelő-bizottságok átszervezése

56 KERESKEDELMI JOG 4. sz. felel, jogszerű alappal nem bir. Ugyanis felperes sem vitatta, hogy az effektiv cseh koronában való fizetés kötelezettsége az alperessel való jogviszonyában szerződésileg kiköttetett volna s nincs olyan jogszabály sem, amelynek alapján a károsult fél által idegen valutában igényelt kártérítést a vasút hasonló pénznemben tartoznék megfizetni, sőt ellenkezőleg a nemzetközi árufuvarozásra irányadó berni N. E. 61. cikkéhez kiadott végrehajtási határozmány 11. §-ának rendelkezése arra mutat, hogy a kártérítésre kötelezett vasút az idegen valutában követelt kárösszeget a saját székhelyén forgalomban levő pénznemben fizetheti meg. 45. A K. T. 324. §-ának a pénztartozások fizetési helyére vonatkozó intézkedése kereskedelmi ügyletből eredő minden tartozásra s igy vételártartozásra is szól. — A teljesítés mikéntjére a teljesítési hely törvénye irányadó. r(Kuria P. VII. 4620/1924. sz. a. 1925. március 4j Indokok: Amint azt a m. kir. Kúria több határozatában, igy az 1924. január hó 29-én P. VII. 4234/1923. sz. a. kelt ítéletében is kifejtette, a K. T. 321., 322., 323. és 324. §-aiban foglalt rendelkezéseknek egybevetéséből az állapítandó meg, hogy miután a 322. §-t közvetlenül megelőző 321. §-ban áruszolgáltatásról, a 322. §-t követő és ennek második bekezdésében felhívott 323. §-ban dolgok átadásáról, tehát szintén áruszolgáltatásról van szó, a 322. §. második bekezdésében foglalt az a szabály is, amely szerint a kereskedelmi ügylet, eltérő megállapodás hiányában, — a 323. §-ban érintett eset kivételével — azon a helven teljesítendő, ahol a kötelezettnek a szerződés megkötésekor kereskedelmi telepe, vagy ilvennek hiányában lakása volt, csak az áru átadásának helyére vonatkozik, vagyis az ügylet teljesítésének helyét,, a kötelezett kereskedelmi telepének, vagy ilyennek hiányában lakásának helye szerint csak az áruszolgáltatás tekintetében szabálvnzza, míg ezzel szemben a kereskedelmi ügyletből eredő pénzbeli tartozás fizetési helyére, vagvis az ügyletnek a pénzbeli tartozással adós fél részéről a tartozás megfizetésével való teljesítése belvének megállapítására nézve a 324. §. — amint azt különben a Polgári Törvénykönyv Tervezetének indokolása (IIT-ík kötet 319. lap} is kiemeli — önálló szabálvt állit fel és a 322. §. második bekezdésében foglalt szabálvtól eltérőleg akként rendelkezik, hogy a pénzbeli tartozást — a 324. §-han emiitett s a jelenlegi esetben fenn nem forgó kivétellel — az adós azon a helven köteles fizetni, ah^l az üevlet megkötésekor a hitelezőnek kereskedelmi telepe, vaey ilyennek hiányában lakása volt. amelv rendelkezés értelmében tehát, amint azt a Polgári Törvénvkönvv Tervezetének felhívott indokolása szintén kiemeli, a kereskedelmi ügyletből eredő pénzbeli tartozás fizetésére nézve a hitelezőnek kereskedelmi telepe, vagy ilyennek hiányában a lakónelve maga a teljesítési hely. És hogv a K. T. 324. §-ában fogalt rendelkezés ekként értelmeződő, az abból is kitűnik, hogy ez a §. nem tartalmazza a német és az osztrák kereskedelmi törvényeknek a"t a további rendelkezését, hogv a K. T. 324. §-ába felvett szabály nem érinti a szerződés teljesítésének helyét: már pedig ezen rendelkezésnek át nem vétele folytán, illetőleg ilyen rendelkezés nélkül a K. T. 324. §-ában j foglalt abból a rendelkezésből, amely szerint a pénzbeli tartozást az adós a saját veszélyére és költségén köteles a hitelező kereskedelmi telepén, vagy ilyennek hiányában lakóhelyén fizetni, okszerűen következik, hogy a hitelező kereskedelmi telepe, illetve lakóhelye a teljesítési hely, mert ellenkező esetben, vagyis, ha az adós kereskedelmi telepe vagy lakóhelye volna a fizetés teljesítési helve, akkor az adós már a pénznek az ő kereskedelmi telepén vagy lakóhelyén feladásával teljesítene, a teljesítés megtörténte után előállható veszély tehát nem őt, hanem a hitelezőt érné. Ezek szerint tehát - a K. T. 324. §-a értelmében kereskedelmi ügyletekből eredő pénzbeli tartozások fizetésére nézve a hitelezőnek kereskedelmi telepe, vagy ilyennek hiányában lakóhelye a teljesítési hely. S minthogy a 324. §-ban foglalt szabály az abban kizárólag a forgatható vagy bemutatóra szóló panirokon alapuló tartozásokra vonatkozóan megállapított kivételtől eltekintve, egyébként a pénzbeli tartozások bizonyos nemére korlátolva nincsen, ennélfogva az kereskedelmi üovletből eredő és az emiitett kivétel alá nem eső mindennemű tartozásra s így vételártartozásra is alkalmazandó. Az irányadó tényállás szerint az adott esetben a felperes hitelezőnek kereskedelmi telepe Polaunban (Csehország) vari. Következéslreueu a kereskedelmi ügyletből eredő kereseti vételárkövetelésnek alperes adós részéről való fizetésére nézve a fent kifejtettek értelmében Polaun a teljesítési hely s igy a fellebbezési bíróság nem sértett jogszahálvt azzal, hopv teljesítési helynek Polaunt állapította meg. Ebből folvóan az alperesnek idevonatkozó panasza szintén alaptalan. Az előadottak szerint az alueres Polaunban, tehát külföldön tartozott teljesitem' (fizetni). A nemzetközi magániog szpbálvai szerint a kötelmi jogviszonyból eredő kötelezettségek tartalma és terjedelme a teljesítés helvpn érvényes jogszabályok szerint birálqndó el. Ehhez képest a felek között vitás az a kérdés, hosrv az alneres a szerződésileg cseh koronában megállauitott kereseti vételárt valósáéval cseh korona nénznemben köteles-e fizetni, avagy pedig azt az alperes vitatása sprint magyar koronában fizofheti. a Polaunban érvénves ez iránti joorszabálv alkalmazásával, még pediar arravaló tekintettel, hosr Polaun Csehországnak abbau a részében fekszik, ahol az osztrák kereskedelmi törvény van érvénvben. az osztrák kereskedelmi törvény szanálvai alapián • döntendő el. Ezen törvénynek 336. §-a értelmében u°díg az alneres a kereseti vételárVövetplpct. — fígrelemmel arra, hogy a teljesítés nelveti '("Pólómban)1 a cseh korona pénznem van közforgalomban, — valósággal cseh korona pénznemben köteles megfizetni. • 46. A közönséges életből vett tapasztalat szerint az áru és a pénz üzleti forgalmában oly esetben, amikor az eladó által külföldről külföldi valutáért behozott s beiföldön tovább eladott áru vételárának átszámított pénzértékben való fizetéséről van szó, nem az a szokásos számitási mód, mely szerint a belföldi vevő annyi magyar koronát fizessen a belföldi eladónak, amennyibe ennek az áru külföldről behozatalához szükséges deviza megszerzése kerül, hanem inkább az, hogy a vevő