Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1925 / 4. szám - Gazdasági lehetetlenülés

KERESKEDELMI JOG A HITELJOG MINDEN ÁGÁRA KITERJEDŐ FOLYÓIRAT Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST V., Visegrádi-utca 14. sz. Telefon 71—65. ALAPÍTOTTA: FŐSZERKESZTŐ: néhai GEECSÁK KÁROLY BUBLA FERBNCZ b. t. t., igazságügyminiszter ny. kúriai tanácselnök FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. SZENTE LAJOS ügyvéd Előfizetési ár: Negyedévre: 80, 000 korona. Egy füzet ára 12, 000 kor. HUSZONKETTEDIK ÉVFOLYAM 4. sz. MEGJELENIK MINDEN HÓ ELEJÉN BUDAPEST, 1925. ÁPRILIS 1. TARTALOMJEGYZÉK: Dr. Lőw Lóránt ügyvéd. Gazdasági lehetetlenülés. Dr. Szenté Lajos ügyvéd. Kereskedelmi joggyakorlatunk 1924-ben. Dr. Kepcs Olivér ügyvéd. A felügyelő-bizottságok átszervezése. SZEMLE: Mozaik a magánjogi birói gyakorlatból.. — Dr. Július Roller. — A balesetjáradékok felemelése. — A vételárelőleg valorizációjának gyakorlatából. IRODALOM: Hazai irodalom. HAZAI JOGGYAKORLAT: 42. Takartkbctéti könyv. — 43. Átutalás. — 44., 45., 46. Valuta. — 47., 48., 49., 50., 51,, 52. Valorizáció. — 53. Kárkövetelés valorizációja. — 54. Vasút elleni valor%~ záció. — 55. Vasúti fuvarozás. Gazdasági lehetetlenülés. Irta: Dr. Lőw Lóránt ügyvéd. Figyelemreméltó dolog, hogy az a probléma, amely elé az éveken át tartó pénzromlás a magánjogi jogszolgáltatást állította, bizonyos használható gyakorlati eredményekhez elvezetett ugyan, de kielégitő elméleti megöldást nem lelt. Nyilván ez az oka annak, hogy a gazdasági lehetetlenülés jelszava alatt ismeretes joggyakorlat már ma, az értékek állandósulásának úgyszólván első hajnalhasadásán, kivált erősen elméletileg orientált elmék előtt ugy tűnhetik fel, mint valami alkalmi rendszabály, amelyet a pillanat muló szüksége szült, és amelytől meg kell szabadulnunk, mihelyt elszállt az első tétovázás és zavar, amelyet az ismeretlen gazdasági értékösszeomlás keltett. A teljesen kielégitő gyakorlati megoldást némi habozás és ingadozás után a kir. Kúriának ismeretes és mindenkép szabatos formulázása hozta meg, amely a munka- vagy dologszolgáltatásra kötelezett felet felmentette a kötelezettség alul, ha a kötelezettség vállalása és teljesítése közti időben a gazdasági viszonyokban bekövetkezett mélyreható változás folytán szolgáltatás és ellenszolgáltatás értéke közt feltűnő aránytalanság mutatkozik. Az ily értelemben körülirt tényállásnak három eleme van: 1. A szembenálló szolgáltatások értékének feltűnő aránytalansága; amelyet 2. a gazdasági viszonyokban bekövetkezett mélyreható változás okoz és 3. ez a változás a kötelezettség vállalása és teljesítése közti időben következett be. Tudjuk, hogy a kir. Kúria gyakor-. lata végkifej lésében az előre nem láthatóságot és előre nem látottságot mint tényálladéki elemet elejtette. Nem vizsgálta azt, vajjon a kötelezett fél számithatott-e a pénzérték további romlásával, hanem tekintet nélkül erre alkalmazta a jogtételt, ha a fent érintett három feltételt fennforgónak látta. Az a birálat, amellyel Reitzer Béla e lapokban a felsőbirósági joggyakorlatot kiséri, *) gyakorlatilag éppen az előreláthatóság szempontját hozza ismét előtérbe, és ugy véli, hogy akik «a közelmúlt bőséges tapasztalatai» után: hosszabb vagy rövidebb lejárattal vállalnak kötelezettséget, a vagyoni romlás kifogásával nem élhetnek, mert ha utóbb változtak is a viszonyok, csak az történt, aminek bekövetkezhetésével neki számolnia kellett. Ezt a praktikus álláspontot Reitzer elméleti okfejtéssel támogatja, amelynek lényege az, hogy a synallagma a szemben álló szolgáltatásoknak egymástól való kölcsönös feltételezettségében áll ugyan, de ez a feltételezettség a szolgáltatások értékére, és éppenséggel értékük azonosságára vagy arányosságára egyáltalában nem ügyel. A synallagmaticus szerződés tanára jellegzetes exceptio non adimpleti contractus is csak arra szorítkozik, hogy mindenik fél a maga kötelezettségének teljesítését megtagadhatja, amig a másik fél a maga vállalt kötelezettségét nem teljesítette. Már itt közbevetőleg meg kell jegyezni, hogy ez a felfogás csak a korona aequale korona álláspontjával tartható fenn, ami pedig ma, amikor a valorizáció gondolata úgyszólván napról-napra tért hódit, nem látszik éppen időszerűnek. Sajátságos végzete van ennek a vitának is. Volt idő, amikor pénzkövetelések felemeléséről nem lehetett beszélni, bár*) Reitzer Béla: Szolgáltatások gazdasági egyensúlya, Kereskedelmi Jog XXIV. évf., 1924. dec. 1-i szám, 129. old.