Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1925 / 3. szám - Részvényjogi gyakorlatunk 1924-ben

42 3. sz. HAZAI JOGGYAKORLAT. Részvénytársaság. 34. Az elővételi jog gyakorlására kitűzött rövid (4 napi) határidő miatt a közgyűlési határozat mégsem m isit le tett. (Kúria P. IV. 2722/1924. sz. a. 1925. január 23.) Habár a megtámadott közgyűlési határozat szerint az újonnan kibocsátandó 91.176 darab részvényből 88.240 darab és pedig minden egyes régi részvényre 10 darab uj részvény, 2150 koronás árfolyamon, a régi részvényeseknek volt felajánlandó, — és csak a lennmaradó 2936 darab, valamint a régi részvényesek által netán igénybe nem vett uj részvények elhelyezése és értékesítése bízatott — a kibocsátási ár meghatározása nélkül — az igazgatóságra; ámde az elővételi jog 1922. november 14-től november 18-ig, az ellenérték egyidejű megfizelése mellett, volt gyakorlandó: ez a határidő pedig, amely a közgyűlést követő második napon kezdődött, nyilvánvalóan sokkal rövidebb volt, semhogy a régi részvényesek az őket a ker. törv. 163. §-ából kifolyólag megillető elővételi jogot, a részvények ellenértékének megfizetése mellett, ily határidő alatt gyakorolhatták volna; és a tényállás szerint az elővételi jogot a kitűzött határidőn belül, csakugyan a részvényesek egyike sem gyakorolta; amikor tehát a közgyűlés ilyen, nyilvánvalóan elégtelen határidőt tűzött, a régi részvényesek elővételi jogának gyakorlását lehetetlenné iette, minélfogva a megtámadott határozat ugyanolyan elbírálás alá esik, mintha előre is kimondotta volna, hogy a régi részvények birtokosait elővételi jog meg nem illeti és áz igazgatóság az uj részvényeket, tetszésétől függő áron, elhelyezheti, — ami pedig mindkét irányban törvényellenes, — mert alkalmas arra, hogy a régi részvényeseket a társasági vagyonból a Ker. t. 163. §-a értelmében megillető részesedést elvonja, vagy lényegesen csökkentse. Igaz ugyan, hogy a megállapított tényállás szerint, az elővételi jog gyakorlására kitűzött határidő eltelte után, az alperes igazgatósága a felpereseknek, a régi részvényeikre eső részvényeket ugyanazon feltételek mellett ajánlotta fel, mint amelyek mellett azokat a «Magyar Szalámigyár részvénytársaságinak engedte át; ámde — nem is vizsgálva az ezen ténymegállapítás elleni felperesi panasz alaposságát — ez a körülmény a határozat törvénytelenségét nem orvosolhatta; mert egyrészt a felpereseknek tett ajánlat, ha az el is fogadtatott volna, nem szüntette volna meg a többi részvényesek jogainak sérelmét; másrészt pedig az igazgatóságnak nem is állott jogában a közgyűlési határozattal ellentétben, az uj részvények ellenértékének befizetésére, kamatfizetési és valorizálási kötelezettség kikötése nélkül, részben kéthavi, rézben majdnem egyévi halasztást engedélyezni; ily törvényellenes, — mert közgyűlési felhatalmazás nélküli — ajánlat el nem fogadása tehát szintén nem akadályozhatja a ker. t. 174. §-áh alapuló megtámadási jog gyakorlását. Valorizáció. 35. A valorizáció az ezirányu kérelem előterjesztése időpontjától kezdődőleg Ítéltetett meg. Figyelembe veendő, hogy a hitelező sem tudta volna a befolyt összeget 1Ü0 százalék erejéig valorizálva megmenteni. (Kúria P. II. 2817/1924. sz. a. 1925. január 7.) A fellebbezési bíróság megállapitóan alpereseknek a pótmunkák dijának fizetésében megnyilvánuló vétkes késedelmét: a késedelem következményeként beállott pénzromlással járó kártérítést kifejező valorizációt a fellebbezés beadásának napjától tovább folyóan állapította meg, mint amely időpontban felperes e kérelmét előterjesztette,. Minthogy e pénztőkének az értékcsökkenés veszélyét egészében kizáró elhelyezésére vagy elhasználására a gyorsan vállozó gazdasági helyzetben a hitelezőnek sem voli, vagy lehetett minden esetben alkalma: a pénz elértéktelenedéséből eredő kár nem terjed szükségképen a teljes értékkülönbözet mértékéig; annál kevésbé, mert nincs adat arra, hogy a felperes, — mint kőművesmester, — az alperesek tartozásának kellő időben való megfizetése esetében az építkezés pangása mellett a 3>efolyt összeget teljes 100 százalék erejéig valorizálva megmenthette volna. Ennélfogva a fennforgó esetben a m. kir. Kúria is helyesnek találta a valorizációnak oly irányú mérséklését, mely annak a megfelelő kérelem előterjesztése időpontjából adott helyet. 36. Az, hogy a követelés, melynek valorizációja kéretik, már jogerősen meg van ítélve, nem képez res judicatát. — A jogerősen megítélt követelés valorizációjának előfeltételei. (Kúria P. VII. 2277/1924. sz. a. 1925. január 22.) Az itélt dolog kifogása sikerrel csak a már megítélt jognak ujabb keresettel való érvényesítése ellen emelhető tehát akkor, ha felperes ugyanazon jogviszony alapján és ugyanabban a terjedelemben, amelyre nézve az alperes korábban jogerősen elmarasztaltatott, indit uj, marasztalásra irányuló keresetet; de nem akkor is, ha felperes az alperessel szemben nem érvényesített kárának megtérítése iránt indit keresetet. Az a körülmény tehát, hogy az alperesek a felperessel létesült jogviszonyból kifolyólag a felperes részéről szolgáltatott készpénzfizetés visszafizetésére köteleztettek jogerősen, nem zárja ki azt, hogy a felperes'a tőkekövetelés törvényes kamatainak megfizetésére jogerős ítélettel kötelezett, — de a fizetési késedejem tekintetében vétkes alperesekkel szemben, azok vétkességéből származtatott kárának megtérítése iránt uj keresetet indíthasson. Azzal az irányadó tényállással szemben tehát, hogy felperes a korábbi perben érvényesített követelésének valorizálása iránt kérelmet elő nem terjesztett, az alperesek és illetve egyedül védekezett II. rendű alperes ebben a kizárólag a már jogerősen megítélt felperesi követelés valorizálása iránt, vagyis az alperesek fizetési késedelméből kifolyólag a korona időközi értékromlása következtében előállott kárának a megtérítésére irányuló keresettel szemben II. rendű alperesnek az itéll dolog címén emelt kifogásának mellőzése miatti felülvizsgálati panasza alaptalan. A kír. Kúria állandó gyakorlata szerint valö-