Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1925 / 1. szám - A részvényjog és a külföldi tőke

14 KERESKEDELMI JOG 1. sz. vétkes késedelmét állapítja meg; aminek további folyományaként az eredeti jogállapot helyreállítása elvénél fogva is, ha ez iránti igényét a felperes a keresetben érvényesítette volna, az alperes teljes mértékben lett volna köteles viselni azt a kockázatot, amely a magyar korona vásárló erejének csökkenése folytán a keresetindítástól (1921. évi április hó 22.) a teljesítésig a kereseti követelés őrlőkében a magyar korona időközi leromlása folytán a felperes kárára beállott. Felperes azonban csak az 1923. évi október hó 1-én 25. alszám alatt beadott fellebbezésében terjesztette elő a leszállított 65,616 K teljes átértékelése (valorizációja) iránt kérését, ennélfogva a kir. Kúria a marasztalástőke összege után való értékkülönbözetet, — a felperes felülvizsgálati kérelmét csak részben teljesítve, — csakis a valorizációs kérelem előterjesztése napjától ítélhette meg. Ebből ismét következik, hogy a kir. Kúria nem tarthatta fönn a fellebbezési bíróságnak ítéletét sem, amely a felperes kereseti követelését a fellebbezési bíróság ítéletének meghozatala napján (1924 évi február hó 16) fennálló zürichi árfolyam alapulvétele mellett a Pp. 271. §-nak felhívásával csak az eredeti érték tízszereséében vélte megállapíthatónak. Az 1923.-évi XXXIX. t. c. 3-ik §-nak rendelkezésére való tekintettel azonban a kir. Kúria a pénz értékében beállott csökkenés mértéke szerint átszámított (valorizált) összegben való megállapítást figyelembe véve, a tőke után 1923. évi december hó 16-tól a késedelmi kamatot pótló kártérítést a törvényes késedelmi kamat mértékéig egyidejűleg leszállította, s ebben a tekintetben a fellebbezési bíróság ítéletét szintén megváltoztatta. 16. A kir. Kúria állandó gyakorlata szerint az 1923. XXXIX. f. c. által meghatározóit kamatkártéritést rendszerén! nem feliét ^alkalmazni oly esetben, amékor a kereseti követelés a tényleges fizetés napjára valorizáltan Ítéltetik meg, mert ily esetben a hitelező tőkekövetelését annak kamataival együtt teljes összegében megkapja. (Kúria P. VII. 2246/1924. sz. a. 1924. nov. 12-én.) 17. A szolgálatból jogtalanul eltávolított, majd visszavett Máv.-irodakezelének mindazon illetményemelések megtérítéséhez joga van, amelyekben az automatikus előlépések és időközben életbeléptetett fizetésrendezések folytán a hozzá hasonló állású altisztek, kinevezéssel járó előléptetés nélkül, részesültek és amelyekben neki pusztán hivatali szolgálata következtében részesülnie kellett volna, amelyeket azonban eltávolítása alait, majd visszahelyezése után meg nem kapuit. — A Máv., alkalmazottjával szemben, ennek fizetése és egyéb, különben magánjogi jellegű illetményei szempontjából nem kizárólag magánjogi alanyként jelentkezik, tehát az 1923 : XXXIX. tcikk 8. §-a értelmében ilyen tartozásának valorizációja nem foghat helyt. Ez a törvény azonban nem zárja ki azt, hogy a jogtalanul visszatartott illetmények olyan értékben ítéltessenek meg, amilyen kulcs szerint a vasút alkalmazottainak illetményeit, előléptetés és kinevezés nélkül, önként emelte. (Kúria P. II. 2965/1924. sz. a. 1924. okt. 30-án.) Jogerősen meg van állapítva, hogy miután alperes a szolgálatot jogtalanul mondta fel, ennek folytán- felperes magánjogi igényeinek érvényesítésére nemcsak az újított per keretében, hanem azt meghaladó mértékben is jogosult. E magánjogi igények abból állanak, hogy felperesnek mindazon illetményemelések megtérítéséhez joga van, melyekben az automatikus előlépések és időközben életbeléptetett fizetésrendezések folytán a felpereséhez hasonló állású altisztek — kinevezéssel járó előléptetés nélkül ,— részesültek és amelyekben felperesnek pusztán hivatali szolgálata következtében részesülnie kellett volna; de amelyeket eltávolítása alatt és visszahelyezése után meg nem kapott. Azt, hogy felperesnek 1904 jan. 1-étől fogva évi 200 K-ás, 1904 május 1-étől fogva további évi 200 K-ás előléptetéshez az 50,924/1904. sz. keresk. min. rendelet értelmében igénye volt: alperes fellebezésében és felülvizsgálati kérelmében kifejezetten elismerte. A fellebbezési Jbiróság meg nem támadott ténymegállapítása szerint alperes azt is beismerte, hogy amennyiben felperesnek a kimutatott 1800 K-ás fizetési fokozatba 1904 augusztus 1-ével történt előlépéséhez igénye volna; akkor őt a kimutatás szerinti fokozatos előléptetések, valamint az ott feltüntetett fizetésbeli és lakbérkülönbözetek az ott kitett időpontoktól kezdődőleg megilletnék. Ehhez képest a felülvizsgálati kérelemnek ama része, amely a magasabb fizetési fokozatokba való előlépéseket más időpontok szerint és más összegekkel kéri megállapítani, alperes . eme beismerésére tekintettel nem bir alappal; miért is a kereseti követelés összegszerűsége szempontjából egyedül az a panasz vár elbírálásra, hogy az 1904 augusztus 1-től kért évi 200 K-ás előlépéshez való igény jogszabálysértéssel állapittatott-e meg? Ez a panasz alaptalan. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter 1904 július hó. 19-én 50,924/IV. sz. a. kibocsátott rendeletében a fentebb már elismert 1904 január 1-étől és 1904 május 1-étől kezdődő automatikus előlépéseken kívül ugyanezen év augusztus 1-étől kezdődőleg egy harmadik " fizetésbeli előléptetést is létesített: nevezetesen az 1904:XVIII. tc. tárgyalásakor hozott országos határozat végrehajtásaképen — az egyes fizetési fokozatok között eddig fennállott aránytalanságok megszüntetése céljából — megengedte, hogy az időszakos (automatikus) fizetésemelésen kivül a megüresedett helyekre és pedig az altiszteknél az egyes fokozatokba való előléptetés utján 2849 alkalmazott az illetményszabályozás utján nyert előnyökön felül további előmenetelben részesittessék; ennélfogva felhatalmazta az igazgatóságot, hogy a kinevezéseket és előléptetéseket 1904 augusztus 1-től kezdődő hatállyal az emiitett kereteken belül — különösen az altisztekre nézve — saját hatáskörében végrehajtsa; kijelentvén, hogy az előléptetéseknél az altiszteket illetőleg is a mostani yang- i sorban megállapított sorrendet pontosan be kívánja tartani. Minthogy az előléptetendők száma 2849, felperes rangsorszáma pedig 15 volt és minthogy felperes nem állott olyan fegyelmi határozat hatálya alatt, mely őt az előléptetésből kizárta volna: nyilvánvaló, hogy abban az esetben, ha alperes