Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1925 / 1. szám - A részvényjog és a külföldi tőke

1. sz. KERESKEDELMI JOG 15 hibájából a szolgálatból el nem lett volna távolitva, rangsorszámánál fogva 1904 augusztus 1-től fogva a magasabb fizetési fokozatba elő kellett volna lépnie. Nem helytálló alperesnek az a védekezése, hogy ez az előlépés soronkivüli lévén, abban csak a jó szolgálattételt és kiváló ügybuzgóságot tanusitott altisztek voltak részesíthetők; mert ez az előléptetés nem alapszik az 50,924/1904. sz. ker. és 132,220/1904. A. I. a. sz. igazgatósági rendelettel közzétett módositott illetményszabályzat 8. §-án, hanem a kereskedelemügyi miniszternek az országos határozatot végrehajtó rendeletén. Nem sértett tehát anyagi jogszabályt a fellebbezési bíróságnak az a döntése"; mely a most emiitett előlépés jogosságát is megállapította. Minthogy pedig a csatolt kimutatásnak többi tétele nem volt vitás: ennélfogvá a fellebezési bíróság helyesen állapította meg felperes visszatartott illetményeinek végösszegét az ott kitüntetett 22,914 K 19 f-ben. II. Minthogy alperes ezeket az illetményeket lí>04 jan. 1-től 1922 szeptember 30-ig, tehát közel 18 évre terjedő idő alatt vonta el felperestől', minthogy az említett összegek elvonása a fennálló illetményszabályok és törvényes rendelkezések ellenére és a jogtalan elbocsátás folyományaként történt és jogtalanságánál fogva alperes vétkes késedelmét megállapítja; minthogy a fentebb koronaértékben megállapított illetmények a korona fokozatosan beállott nagyfokú értékcsökkenése következtében nem felelnek már meg az esedékességük idejében fennállott értéknek, melyhez felperesnek akkor joga lett volna; az állandó birói gyakorlatban megnyilvánult általános jogszabály szerint felperes a pénzromlással okozott kárért felelős volna. Ennélfogva az a további kérdés döntendő el, vájjon a vasútra nézve fennálló különleges tételes jogszabályok mellett felperes valorizálási kérelme egváltalában és mily mértékben teljesítendő. Az 1923:XXXIX. tc. 8. §-a kimondja, hogy az idézett törvény általában, tehát a késedelemből eredő kártérítésre vonatkozó rendelkezéseiben sem nyer alkalmazást az állami üzemek oly pénztartozásaira, amelyek tekintetében az állam a hitelezővel szemben nem kizárólag magánjogi alanvként jelentkezik. Az 1914:XVII. tc. 2. §. 6. pontja a vasúti személyzet tagjait a büntetőtörvények alkalmazása szempontjából közhivatalnokoknak tekinti; ennélfogva a Máv. felperessel szemben az utóbbinak fizetése és egyéb kapcsolatos, különben magánjogi jellegű (1914:XVII. tc. 34. §. 3. bek.) illetményei szempontjából nem kizárólag magánjogi alanyként jelentkezik. ' Minthogy pedig eszerint a késedelmi kamat helyét pótló kártalanítás megítélésének sem volna helye, a törvény eme határozott rendelkezése útját állotta annak, hogy a nem kizárólag magánjogi jellegű állami tartozásra a korona értékében beállott csökkenés folytán a felperes által kért és az esedékességkori teljes aranyértéknek megfelelő átszámítás (valorizáció) eszközöltessék. A törvény eme rendelkezése azonban nem zárja ki, hogy a jogtalanul visszatartott illetmények legalább olyan értékben Ítéltessenek meg, amilyent azoknak a korona vásárlóerejének csökkenése folytán a vasút — illetőleg az üzemtulajdonos állam — maga tulajdonított és amilyen kulcs szerint alkalmazottainak illetményeit — előléptetés és kinevezés nélkül — önként emelte; mert az ilyen mértékű átértékelés a vasútnak, illetőleg tulajdonosának saját tényén alapszik és annak e határon belül való kizárása arra a méltánytalan eredményre vezetne, hogy felperes többi hasonló állású kartársával szemben önhibáján kívül és alperes késedelméből hátrányosabb helyzetbe jutna és a vasút a felperes jogos illetményeinek visszatartásából jogtalan előnyt húzna, ami az anyagi igazsággal ellenkeznék. Ennélfogva jogszabálysértés nélkül helyezkedett a fellebbezési bíróság arra az álláspontra, hogy a felperes visszatartott illetményeinek papirkoronaértékben való átértékelésénél felperes illetményei névértékének és annak az összegnek arányából kell kiindulni, amelyet a vasút az ítélethozatal idejében a felperes állásának megfelelő alkalmazottaknak fizetett. Ez az arány pedig a fizetésszerü illetményekre nézve 784,000:266 =2947, a lakáspénzre nézve 183,600:1800 = 299 aranyszámnak felel meg; ez arány figyelembevételével pedig felperes esedékes és visszatartott illetményei 1924 március 29-ére, mint a fellebbezési bíróság ítéletének meghozatala napjára helyesen értékeltettek át az említett kulcs szerint papírkoronára. Successiv szállítás. 18. Ha a részletekben leszállítóit áru vételára az egyes részletek leszáltitása uián közvetlenül fizetendő, a vevő azonban a részére már szállított áruk árának megfizetésével késik; az eladó a szerződéstől annak még nem teljesített részére a K. T. 352. és 358. §-ai értelmében elállhat. (Kúria P. IV. 1381/1924. sz. a. 1924. nov. 4-én.) Gazdasági lehetetlenülés. 19. Pénzfizetési kötelezettséggel szemben általában nem emelhető sikerrel a gazdasági lehetetlenülés kifogása az árfolyamváltozások folytán, minthogy kellő kereskedői gondossággal a vevő a vételár idejében való megfizetéséhez szükséges fizetési eszközök rendelkezésére álltáról gondoskodni tartozik, ennek elmulasztása következményeit tehát viselni tartozik és saját mulasztására, mint a késedelme alatt beállt értékeltolódásból származó gazdasági hatás terhe alól mentesítő okra nem hivatkozhatik. (Kúria P. IV. 1396/1924. sz. a. 1924. nov. 5-én.) 20. Az az eladó, aki a vételügylet megkötése alkalmával a vevőtől a teljes vételárat megkapta, még ha az eladott árut az ügylet megkötése utáni időben kell is előállítania vagy beszereznie, az előállítási és beszerzési költségek nagymérvű emelkedése, illetőleg a pénz értékének nagyfokú csökkenése alapján a teljesítés gazdasági lehetetlenülését csak abban az esetben hozhatja fel sikerrel, ha kimutatja, hogy a vételi szerződés megkötése utáni időben az áru előállításának és beszerzésének költsége s ez alapon az árunak értéke aránytalanul nagyobb mértékben emelkedett, mint amily mértékben a pénz értéke csökkent, mert