Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1925 / 9. szám - A csendes társaság és a kereskedelmi törvény revíziója

S. sz. KERESKEDELMI JOG birói gyakorlatunk irott jogszabály nélkül felismerte. A csendes társasághoz hasonlóan többféle jogügyleti elemekből összetett jogviszonynál az a kérdés, hogy a törvényhozás melyik szerződéssel létesülő jogviszony szabályait mondja ki rá elsősorban alkalmazandóknak, célszerűségi kérdés és eldöntése attól függ, hogy melyikre vonatkozó jogszabályok azok, amelyek alól a teljes szabályozás érdekében a legkevesebb kivételt kell tenni, illetőleg, amelyek evégből a legkevesebb kiegészítésre szorulnak. Az végeredményben egészen közömbös is lehet, hogy a csendes társaságot társaságnak vagy kölcsönszerződésnek nevezzük, ha a tartalom ugyanaz, gyakorlati szempontból csak arra kell vigyázni, hogy a szabályozás a csendes társaságnak egyik gazdaságilag hasznos megjelenési formájától se vonja el a létalapot. Ebből a nézőpontból nézetem szerint a társaságon és a kölcsönön felül a bizományi jogviszony is alkalmas kiindulópont lehetne. A haszonkölcsön egészen ritkán előforduló eset, az ajándékozási ügylet pedig az ilyen formában történő ajándékozás elfogadásával teljesen lezárul és a továbbiakra semmi kihatással nincs. Hogy társaságként szabályozás esetében milyen kivételekre, illetőleg eltérésekre van szükség, e tekintetben a Kuncz Ödön fejtegetéseire utalok. A Bsz.-nek a társaságról szóló fejezetét átnézve azonban arra a meggyőződésre jutunk, hogy az általános magánjognak alig van olyan szabálya, amely a csendes társaságra feltétlenül alkalmazható volna, éppen ezért ugylátszik, ennek a megoldási módnak a választása esetében oly részletes szabályozás szükséges, hogy voltaképpen az általános magánjog kisegítő szerepe csak elméleti lesz. A Lübbert ismertetett tásaságellenes érveléséből azt a konklúziót mindenesetre levonom, hogy nem célszerű olyan jogintézményt, amely sok résztvevő szem előtt tartásával van kiépítve, olyan jogviszonyra alkalmazni, amelyben elvileg csak két résztvevő szerepel. És ebből a szempontból a másik két konstrukciót alkalmasa hl) kiindulási pontnak tartom. VI. Ami a kölcsönre vonatkozó .jogszabályokat illeti, ezek (Bsz. 1083-1087 §.) a csendes társaságra majdnem valamennyien alkalmazhatók. A másik szerződő fél a csendes társ betétének egykori visszaadására minden esetben kötelezve van, csupán a kölcsönnél accidentalis mellékszolgáltatás válnék essenciálissá. A kamat és haszonrészesedés fizetésének idejére, a betét tulajdonjogára, a helyettesíthető dolog mikénti visszaadására vonatkozó szabály alkalmazható. Jogpolitikai kérdés, hogy mi történjék a kamatmaximummal. Ennek a csendes társaságnál fentartása mindenesetre megszüntetné a csendes társi szerződésbe burkolt uzsoraszerződéseket, mert lehetővé tenné csendes társaság esetében is az uzsora megállapítását, de viszont esetleg egészen életképtelenné tehetné az intézményt. Mindenesetre sok függ ebben a vonatkozásban attól, hogy mi lesz a kaniattörvények sorsa. A kölcsön felmondására vonatkozó Bsz.-beli szabályok, valamint a kölcsönadásra kötelezett visszalépésre vonatkozó szabályok is alkalmazást nyerhetnének. Ennek a megoldásnak viszont az volna a hátránya, hogy sok kiegészítő szabályra volna szükség. A birói gyakorlat szerint ugyanis a csendes társaság egyik ismertető jele az üzletvitel ellenőrzése, esetleg bizonyos az üzletvitel körébe tartozó tevékenység is lehet, ami kölcsön esetében nem szokott előfordulni, de hogy ez az elem a kölcsön jogi természetével nem ellenkezik, annak eklatáns példáit látjuk az osztrák és a magyar népszövetségi kölcsönnél. Nehezebb kérdés a veszteségben részesedés. A kölcsönvisszaadásra irányuló jogügylet, a csendes társaságnál viszont az is megeshetik, hogy a csendes társ semmit sem kap vissza és az adós nem is köteles neki semmit visszaadni. Ezt a kérdést Huber a svájci tervezetre vonatkozó jelentésében9 ugy oldja meg, hogy a csendes társ az üzlet vesztesége esetére a kölcsönkö\ölelésének aránylagos részéről lemond. A dolog nehézsége azonban ott kezdődik, ha a veszteséges évek után jó esztendők következnek, amikor mód volna a csendes társ betétének kiegészítésére, ámde az a kölcsöntartozás, amelyről a hitelező lemondott, nem éledhet fel és így a csendes társ a jólmenő üzletben is csak csonka betétével fog participálni. Segítene ugyan az a konstrukció, hogy a lemondás is csak feltételesen történik, t. i. csak addig, amig a kedvező üzletmenet be nem következik, ámde ez már annyira komplikálttá tenné a konstrukciót, hogy célszerűbb volna a törvényben ezt a kérdést kifejezetten rendezni. Hogy ez a szabályozás nem lenne-e nagyon kirivó a kölcsön szabályai közül, kérdés, de a társaság kiindulási pontul elfogadása esetében is kirivó lesz, hogy az egyik társ hozzájárulása a közös cél éidekében a másik kizárólagos tulajdonává \ álik. VII. Ami végül a bizományi ügyletként való felfogást illeti, e mellett szól, hogy legjobban összhangban van a csendes társaság történelmi fejlődésével és igy a törvényi szabályozás voltaképpen nem volna egyéb, mint a kommondára rárakodott elemek jogszabályban kifejtése, mert a kommenda mai jogunkban világosan bizományi ügyletként jelentkeznék. Jól tudom, hogy amikor ezt a gondolatol felvetem, mindjárt a kezdetnél nehézségre bukkanok, mert a bizományi ügyletnél áruról, a csendes társaságnál pénzről van szó, ámde nem mindig és az is kétségtelen, hogy itt is oly kereskedelmi ügyletek iparszerü megkötéséről van szó, amelyeket valaki saját nevében, de nem csak a maga részére köt. A bizományi ügylet és a 0 Bericlit ü. d. Rev. d. T. 24 bis 33 des schw. OR. 30. 1.