Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1925 / 9. szám - A csendes társaság és a kereskedelmi törvény revíziója

118 KERESKEDELMI JOG 9. sz. nak ugyanis nem volt meg a kommendatorral szemben az actio pro socio-ja, sőt a kommendator a jogviszonyt egyoldalulag bármikor, tehát a íhegállapodás létrejövetele után, de az áru átadása előtt is megszüntethette, a jogviszony tehát megbizási és nem társasági. A Widerlegungból, (amely még mindig a tengerentúli kereskedelemmel kapcsolatban szerepelt) alakult ki a tulajdonképpeni csendes társaság, amely nem tengerentúli, hanem szárazföldi kereskedéssel volt kapcsolatos, nem áruk, hanem rendszerint tőke átadásában jelentkezett és lassanként hosszabb időre szóló jogviszonyt hozott létre, amelynek jogi természete azonban ezekkel a módosulásokkal nem vált mássá, hanem csak a jogviszony egyes accindentalis alkatelemei váltak essentiaíisakká (kötelezettség a hozzájárulás szolgáltatására egyfelől, annak az üzletbe fektetésére másfelől). A történelmi fejlődés tehát, ha kétségtelenül igazolja is, hogy a csendes társasági jogviszony nem a kölcsönből fejlődött ki, hiszen mindaddig, amig a kommendator árut adott, az is kétséges volt, hogy az áru a tractator tulajdonába ment-e át, de különben is a hentica kifejlődéséig a kommendator utasításai a tractatorra kötelezők voltak, azt semmi esetre sem igazolja, hogy a csendes társaságban társasági formával van dolgunk. III. Ami a csendes társaságra, vonatkozó külföldi jogszabályokat illeti, az osztrák törvény rendszerében a kereskedelmi társaságokkal éppen szemben van állítva a csendes társaság és az alkalmi egyesülés mint a vállalati közösségnek (Unternehmensgemeinschaft) a tulajdonképpeni kereskedelmi társaságoktól különböző formája és igy a kérdés nyilt.5 Nincs egészen kétségen felül az sem, hogy a német kt. csendestársasága valóban társaság-e. Lübbert ezt elsősorban azért tagadja, mert nem ismer el társaságnak olyan jogviszonyt, amelyben fogalmilag csak két jogviszonyban álló fél szerepelhet, szerinte az, hogy a törvény a «stíllé Gosellschaft» kifejezést használja, nem jelenti a jogviszonynak társasággá minősitését, mert a «stille» nem jelzője a «Gesellschaft»-nak, hanem a két szó együtt adja a fogalmat. Ez a kifejezés (sucius secretus) a 16. században született meg, de ma már dogmatikailag nem állja meg a helyét. Lübbert szerint a csendes társaság önálló jogviszony, amely közelebb áll az ügyvitellel kapcsolatos szolgálati szerződéshez, mint a társasághoz. A német irodalomban előfordul a kölcsönnek vagy különleges hitelviszonynak minősitése is és van olyan felfogás is, amely ezt a jogviszonyt a társaságból és a kölcsönből vett elemek összetételének tekinti. Az uralkodó felfogás Németországban mindenesetre társaságnak tekinti a csendes társaságot 5 Pisko: Lehrbuch des öst. Handelsrechts. Wien. 1923. 338. és 342. 1. és kisegitő jogforrásként a Bgb. társasági jogszabályait tartja rá alkalmazandónak. A külföldi jogszabályok azt mindenesetre meggyőzően bizonyitják, hogy a csendes társaságot lehet ugy kodifikálni, hogy az társaság legyen, ámde ez még mindig nyitva hagyja azt a kérdést, vájjon igy eljárni helyes-e és ez a lépés nem változtatja-e meg' a csendes társaságnak a gyakorlati életben kialakult jellegét, IV. Az ujabb bírói gyakorlatunk6 következetesen kitart a társaságként felfogás mellett és társas viszony létesítésére irányuló szándékot állapit meg olyankor, amikor a szerződés ellenőrzési jogot biztosit és az eladási árak megállapítását is a felek közös megegyezésére bízza. Sőt a Kúria ezen túlmenve, azt az álláspontot is elfoglalja, hogy a csendes társaság kereskedelmi társaság, mert határozatában a társaság jogi természetéből folyó következményeket (a veszteségben külön kikötésnélküli részesedést) a Kt. rendelkezéseiből vonja le, holott a 624. sz. E. H. ennek ellene mond.7 V. Ha ezek után az előzmények után valószínű is, hogy a kt. reformjának javaslata a társasági elméletet fogja magáévá tenni, mégis megfontolást érdemelnek a következő szempontok. Igénytelen nézetem szerint az, hogy de lege lata a csendes társaságot társaságnak tekinthetjük, nem szolgálhat akadályául annak, hogy törvényhozó más álláspontot foglaljon el és más szerkezetet adjon ugyanannak a jogviszonynak. Ezt lehetővé teszi különösen az, hogy a csendes társaság, ha keletkezése nincs, — mint ahogy a külföldi jogokban sincs, — meghatározott formához kötve, a legkülönbözőbb szerződések formájában jöhet létre. Lehet pl., hogy a csendes társ nem készpénzt, hanem üzleti berendezést ad át a másik félnek: haszonkölcsön. Előfordulhat, hogy egész áruraktár a csendes társ betéte s a másik fél tulajdonképpen csak közvetítő kereskedő: bizományos. Megtörténhetik, hogy a csendes társaság egyszerű könyvelési müvelettel jön létre oly modern, hogy a kereskedő valamely összeget valakinek a javára ír és ugyanazzal a saját tőkéjét kisebbíti: ajándékozás.8 Igen gyakori természetesen a kölcsönnyújtás haszonrészesedés kikötésével, valamint az az eset, amikor a felek társaság létesítésére irányuló szándéka világosan kifejezésre jut. Abban, hogy a csendes társaságbeli jogviszony a most felhozott szerződési típusok közül egyik alá sem subsummálható maradék nélkül, ugy vélem, nem lehet kétség, hiszen ha valamelyik szerződési típusnak mindenben megfelelne, nem volna értelme a külön szabályozásának, már pedig külön álását a mi 6 Hiteljogi Dt. 1924. évf. 89. 1. 7 V. ö. u. o. 90. 1. közölt határozatot is. 8 L. Hueck: Die Übertragung von Geschaftsanteilen. Z. f. d. g. Handelsrecht. 83 Bd. (Viertc Folge 11. Bd.) 10 és köv. 1.