Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1925 / 9. szám - A német valorizációs törvény

9. sz. KERESKEDELMI JOG 123 érvényesítenie (|§ 8., 12.).24 Az igy felértékelt jogok fizetésére azonban elvileg 1932-ig moratóriumot ad a törvény, alacsony kamatok mellett. Esetleg már 1926-tól elrendelhető a törlesztés, viszont 1938-ig meg is hosszabitható (§ 25—30). A III. fejezet (§§31—32) az ingatlanokon, hajókon és vasutakon nyugvó egyébfajta értéklerhelések valorizációját a jelzálogos követelésekre utalással szabályozza. Az ipari és egyéb, nem közjogi személyektől eredő kötvények tárgyában (IV. fej.) részben más a szabályozás tipusa. Ezeknek felértékelése csak lő%, felemelés nem kérhető, de leszállítás igen. (§§ 33—34. Jogfenntartás, visszaható erő, esedékesség, kamat, törlesztés nagyjából, mint a jelzálognál (§§ 35—3(5). Azt a 10 %-ot, amellyel itt a hitelező hátrányban marad más, 25%-ig felértékelt jogok hitelezőivel szemben, a törvény külön «élvozeti jog» formájában adja meg. de csak a régi kötvénybirtokosoknak25; ezek az élvezeti jogok a vállalat tiszta hasznában részesednek, védelmet kapnak a vállalati tőke felvizezése ellen, megválthatók, törlesztendők, esetleg önálló értékpapírokba testesithetők (§§ 37—46.). A közjogi személyektől mint gazdasági vállalkozóktól eredő kötvények (VI. fej.) hitelezői még rosszabbul járnak, mert itt a 15%-os felértékelés mellett, melynek szintén kérhető a leszállítása, de nem a felemelése, semmi további bene-ben nem részesülhetnek.26 Egyebekben nagyjából ugyanaz a szabályozás, mint a jelzálogos jogoknál. (§§ 5L-—54.) Egészen más a struktúrája a dolgoknak a zálogleveleknél (V. fej.), takarékbetéteknél (VII. fej.) és a biztosítási27 követeléseknél (VITT. fej.). Ttt t. i. az adósok: a záloglevélkibocsátó, a biztosító intézet, a takarékpénztár voltakép átmenő pozícióban vannak, u. i. amivel tartoznak egyik irányban, azt kihitelezték vagy befektették a másikban. Ennélfogva aktivükből «felosztási tömegek» létesülnek hitelezőik valorizációs igényeinek kielégítésére, amely tömegekből az egyes hitelezők egyenjő arányban részesednek. A feladat adminisztraf ivve válik;, a vagyonbukás ódiuma nélkül órjás csődök folynak, a közhatóságok bizonyos ingerenciájával. (§§ 47—50, 55—61.) Rövidség kedvéért mellőzve a további, sokban érdekes pontokat, csak arra mutatok még rá, hogy általában sok minden marad a- törvényben a hatásogokra és a «felértékelési hivatalnokra. Utóbbiakat a kormány alakítja (§ 72) annak eldöntésére, hogy mekkora legyen a fél-* 1926 ápr. l-ig. Ez más helyeken visszatér. — A visszaható valorizációt 1926 jan. l-ig kell érvényesíteni (§ 16.). 25 Cf. fent 9. j. 26 Eszünkhe jut a MÁV.-nak privilegizál.'isn birói gyakorlatunk'egyik iránya által. 27 Elsősorban az életbiztosítások és ezekhez hasonlók értendők. értékelés mérve, ahol a törvényben latitüd s az érdekeltek közt vita van. Miután azonban a döntés ellen a bíróságokhoz van jogorvoslat, ezek a szervek lényegileg olyasféle átmeneti alakulatok közigazgatási hatóság és bíróság közt, mint pl. a mi lakáshivatalunk. Végeredményben az a kérdés, hogy kinek mennyi valorizáció jár, ki van véve a kormánydöntés alól és igen helyesen a független bíróságra marad. Megemlíthető ennek kapcsán az is, hogy Németországban az egész dolgot igazság-, nem pénzügyként tüntetik fel; a törvényi Hindenburg elnök az igazságügyminiszter ellenjegyzésével hirdette ki. SZEMLE. ELŐFIZETŐINKHEZ. Kérjük, különösen vidéki, előfizetőinket, hogy a hátralékos és az október—december havi előfizetési dijat postautalványon beküldeni szíveskedjenek. A Kúria uj elnökének székfoglaló beszéde azokat is örömmel töltötte el, kik Juhász Andortól más megnyilatkozást nem is vártak. Bennünket a megnyitó beszédnek különösen az a része érdekel, hogy a tetterős uj elnök miként fogja nagy tekintélyét a joggyakorlat irányításában érvényesíteni és mikor fog az a zűrzavar megszűnni, hogy egyes kérdések mikénti eldöntése tisztán attól függ, hogy a per legfelsőbb fokon melyik tanács elé tartozik. A valorizáció kérdésének törvényhozási eldöntése folyton késik és teljesen kicsúszott az igazságügyi kormány kezéből, úgyhogy ezt az eminenter civiljogi kérdést kizárólagosan financbábák kezébe tették le. Hogy mi fog ebből születni, azt mi jogászok, sőt — ugy látszik — maga az igazságügyi kormány is csak akkor fogja megismerni, ha a pénzügyminiszter a javaslatot a nemzetgyűlés elé fogja terjeszteni. Félő, hogy e kérdés legfelsőbb bíróságunknak ezentúl époly sok dolgot fog okozni, mint a törvényhozási megoldás előtt. N/ Egyed István: Iparjog cimü könyve a napokban hagyta el a sajtót és ezzel a ténnyel nálunk is önálló léthez jutott a jogtudománynak egyik olyan ága, amelyet a tudománykörök speciálizálására törekvő fejlődési irányzat következményeképpen egyes1 külföldi államokban, főként Németországban, már régebben külön tudományágként müveinek. Egyed könyve elsősorban a közgazdasági egyetem hallgatói számára kíván tankönyvül szolgálni, de tüzetes tájékoztatóul szolgál mindenkinek, aki az iparjog tételes jogszabályainak rendszeres megismerésére törekszik, valamint annak is, aki csak valamely részletkérdésre akar feleletet kapni. A könyv bevezető része az iparjosr fogalmát, történetét és forrásait ismerteti. A szerző ebben a körben szakit a tankönyvirodalom ama szokásával, amely a bevezető részben sok teret szokott szentelni a külföldi jogfejlődés és a külföldi bibliográfiai anyag ismertetésének és a jogtörténeti kérdésekről csupán rövid áttekintést ad. Az iparjogot a szerző a közigazgatási jog egyik önálló feldolgozásra alkalmas fejezeteként fogja ugyan fel. de ennek az elvi kiindulási pontjának nem áldozza fel a mű teljességét és hellyel-