Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1925 / 1. szám - A részvényjog és a külföldi tőke

1. sz. KERESKEDELMI JOG 7 hatja meg ezt a kielégítést azon a cimen, hogy a teljesítés az ü hibáján kivül maradt el. Ez a körülmény őt csak a késedelem fokozottabb fe­lelősséggel járó következményei alól mentesiti. Jgy nem tartoznék a kamattalan tartozás után az exeulpáció idejére kamatot fizetni, a telje­sítés tárgyában beálló rosszabbodásért nem felel stb. rész vény jog és a külföldi töke. Irta: Dl*. Nizsalovszky Endre ig. ü. min. titkár. A 33. német jogászgyülésről a Jur. Wochen­schrift legújabb száma részletes beszámolót közöl. A tárgyalt kérdések közül a magyar jogászközön­ség részéről különösen a részvénytársasági jogot és az aranymérleget érintő az a kérdés számithat nagyobb érdeklődésre, amely a külföldi tőke be­áramlásának jogszabályalkotással megkönnyíté­sére vonatkozik: «Ajánlatos-e a jogszabályok meg­változtatása avégből, hogy a részvénytársaságok tőkeszükségletének kielégítése megkönnyittessék?» A kérdés előadói, Hachenburg és Flechtheim, abból indultak ki, hogy a ,német gazdaságnak bel­földön ki nem elégíthető tőkeszükséglete bár nem örvendetes, de le nem tagadható tény. Azt, hogy a külföldi tőke beözönlése a német értékeket ide­gen kézre juttatná, a szellemi értékek jelentékeny szerepe miatt nem tartják komoly veszélynek és különben is a gazdasági élet törvényei azt hoz­zák magukkal, hogy a beözönlőit külföldi tőke visszaáramlása magától be fog következni, amint megfelelő belföldi tőke fog képződni és rendel­kezésre állni. A jogalkotásnak ebben a gazdasági folyamatban az a feladata, hogy a külföldi tőke beáramlásának akadályait elhárítsa. A külföldi tőkére csak átmenetileg van szükség és ezért a szükséges jogszabályok is átmeneti jellegűek lesz­nek. Általában felesleges azonban, hogy az át­meneti jelleg a hatályosság időtartamának meg­határozásával vagy más módon magában a jog­szabályban kifejezésre jusson. Egyik-másik uj jogszabály annyira beválhat, hogy későbbi időkre is megmarad. Mindenesetre ügyelni kell, hogy a nemzet szellemét kifejezésre juttató jogszabályo­kon ne változtassanak szükségtelenül sokat. Éppen ezért szó sem lehet arról, amit az egyik kereske­delmi kamara vetett fel, hogy t. i. az egész rész­vényjog reformáltassék. A külföldiek szempontjá­ból nem lehet jelentős a felügyelőbizottság meg­szüntetése, valamint a közgyűlés hatáskörének megváltoztatása a tőkeemelés tekintetében. A szük­séges intézkedések megválasztásában abból kell kiindulni, hogy a német kereskedelmi törvénynek számos olyan rendelkezése van, amely az angol­amerikai jog szemüvegén keresztül gyámkodás jellegével biró kicsinyeskedósnek tűnik fel. Az ilyen rendelkezések körében kell keresni a szem előtt tartott cél szempontjából megváltoztatandó jogszabályokat. Ezen az alapon tették meg az elő­adók javaslataikat, amelyeket a jogászgyülés Friedmannak és Lehmannak a módosító javas­lataival együtt a következő szövegben fogadott el: I. A részvényjognak az alaptőkére vonatkozó alapelveihez ragaszkodni kell. Ehhez képest mel­lőzni kell a külföldi, különösen az angol-amerikai részvényjog eltérő elveihez alkalmazkodást. Meg lehetne azonban engedni, hogy elsőbbségi részvé­nyekre félévenkint meghatározott napon határo­zott százalékot kitevő nyereségrészesedés fizettes­sék ki az előző évről áthozott nyereségből vagy ily kifizetés céljára rendelt nyilt tartalékból. II. Az alaptőkének határozott névértékű rész­vényekre osztását fenn kell tartani. Hányadrész­vényeket nem kell megengedni. Az aranymérleg ­gel kapcsolatban megengedett 20 márkás részvé­nyeket mielőbb kiküszöbölve, a legalább 100 már­kás minimális névértékhez mielőbb vissza kell térni, evégből bizonyos átmeneti idő után kény­szerintézkedéssel is végre kell hajtani a 20 már­kás részvények összevonását. III. Az alaptőkeemelés tekintetében a követ­kező könnyítéseket kellene átmenetileg (időbeli korlátozással) tenni: 1. Meg kellene engedni az uj részvények névértéken aluli kibocsátását abban az esetben, ha a hiányzó összeget a részvénytár­saság kimutatott nyereségéből vagy valamely nyilt tartalékból fedezi. Ebben az esetben azon­ban valamennyi uj részvényre a régi részvényesek elővételi jogát kell biztosítani. 2. Feltételes alap­tőkeemeléssel lehessen kölcsönt felvenni olyan módon, hogy a hitelező követelési jogának törzs­részvényekkel megváltását követelhesse. 3. Fel kellene függeszteni az uj részvények kiadásának tilalmát a régiek teljes befizetése előtt. 4. Mellőzni­kellene az alaptőkeemelés esetében a különböző részvényes kategóriáknak a H. G. B. 278. §-ában megállapított elkülönített szavazását. 5. Meg kel­lene engedni később kibocsátandó részvényekre elővételi jog biztosítását, de csak olyan módon, hogy az egy meghatározott kibocsátásra vonat­kozzék és ennek az összege ne haladja meg annak a kibocsátásnak az összegét, amelynek javára az elővételi jog biztosíttatik. ÍV. Más alkalmazkodás a külföldi, jogokhoz, igy különösen a felügyelőbizottság megszüntetése ebben az összefüggésben nem is tárgyalható. V. Egyes adónemek tekintetében is intézke­désre van szükség. Az aranymérleggel fennálló kapcsolata miatt érdemes kitérni azokra az okokra, amelyek miatt a névértéken aluli részvénykibocsátás bizonyos fel (ételek melletti megengedését tartották az elő­adók szükségesnek. Szerintük nem a kereskedelmi törvényben, hanem az aranymérleg-rendeletben van e tekintetben hiba. A parinaluli részvény­kibocsátás tilalma mellett a részvénytársaság ma, ha részvényeinek árfolyama, a névértéken alul van, csak az alaptőke előzetes leszállítása után hajthat végre alaptőkeemelést. Az aranymérleg felállítá­sakor tehát az árfolyam parin alul maradásának elkerülése végett azok a részvénytársaságok, ame­lyek előre látják, hogy tőkeemelésre lesz szüksé­gük, kénytelenek még mélyebbre leszállani, mint amennyire egyébként szükséges volna, amiből a részvényesekre természetesen súlyos joghátrány háramlik. A H. G. B. alapján a nyereséget vagy nyilt tartalékokat parin aluli kibocsátás, sőt in­gyenrészvények céljára is felhasználhatták a rész­vénytársaságok, az aranymérleg-rendelet azonban ezeket megköti. A megkötöttséget ebben az irány­ban fel kell oldani, ami egyszerű végrehajtási utasítással is megtörténhetik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom