Kereskedelmi jog, 1924 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1924 / 6-7. szám - Fizetési nap a váltótörvényben

84 KERESKEDELMI JOG 6. sz. telese meg nem születik, uem létezik; minélfogva a részvénytársaság hitelezői az ilyen nem létező követelést joghatályosan le nem foglalhatják és a Végr. T. 124. §-a alapján az igazgatósági tagok ellen a végrehajtást szenvedő részvénytársaság jogán fellépő ügygondnok keresete sikerre nem vezethet. Bank felelőssége letett papírokért. 84 A letétet kezelő pénzintézet, bank, köteles a papírokhoz kapcsolódó és a letevő tetszésétől füg­göen gyakorolható jogok (pl. elővételi jog) kelet­kezéséről, a gyakorlás lehetőségének megnyíltáról a letevőt értesíteni; ellenesetben megbízójának vagyonjogi felelősséggel tartozik. (Kúria P IV. 7083/1923. sz. 1924. május 2-án.) Indokok: Alperes nem vette tagadásba, hogy alperes a szóban forgó papírokat kezelés végett vette őrizetbe. Az igy mi nősített őrizetbevételből kifolyóan azonban az a kötelezettsége hárul a letétet kezelő pénzintézetre, bankra, hogy ö köteles a papírok­hoz kapcsolódó és a letevő tetszésétől függően gyakorolható jogok keletkezéséről, a gyakorlás lehetőségének megnyíltáról a letevőt értesíteni, annyival inkább, mert a közönséges élettapaszta­lat szerint a papírokkal üzletszerűen és nagyobb tömegekben foglalkozó letéteményes pénzintézet, illetve bank ezen üzletszerű foglalkozásánál fogva eme lehetőségekről inkább bír tudomással és a le­tevő magánosok épen ezen szakbeli biztosabb ér­tesülés elnyerése érdekében helyezik az u. n. ke­zelési letétbe papírjaikat. Ez?kböl pedig okszerűen következik az, hogy abban az esetben, ha~a letéteményes bank vagy pénzintézet az említett értesítést elmulasztja és emiatt a letevő elesik attól a lehetőségtől, hogy a papírokra vonatkozó elővételi jogát gyakorolhassa, a letéteményes szerződési kötelességének elmulasz­tása folyományaképen megbízójának vagyonjogi felelősséggel tartozik. Ez a felelősség azonban a vitás jogeset szem­pontjából más-más tartalmú aszerint, amint a letéteményes alperes az elővételi jog megnyíltá­nak a megbízó előtt elhallgatásával felperesnek nála kezelésben volt régi részvényei alapján gya­korolható elővételi jogot a maga részére gyako­rolta, vagyis, hogy az újonnan alakított részvény­társaság által az alapító anyarészvénytársaság részvényeinek nyújtani kívánt annak az előnynek kihasználásával, hogy a régi részvényesek az újonnan alapított részvénytársaság részvényeit a meghatározott számarányban mérsékelt összeg fizetése ellenében megszerezhetik, az uj részvény­társaságnak szóbanforgó részvényeit a maga ré­szére beszerezte, avagy ezt meg nem tette. Amennyiben ugyanis a letéteményes bank vagy pénzintézet ezen uj részvényeket a maga ré­szére az elővételi jog gyakorlása utján megsze­rezte, miként ennek fennforgását a felperes e per­ben állítja is, abban az esetben a letéteményes bank vagy pénzintézet ezen uj részvényeket a le­tevőnek kiadni tartozik azon összegek és ezek kamatainak megfizetése ellenében, amely össze­gekbe a megszerzés a letéteményesnek került; sőt az esetben, ha a letéteményes időközben tudomást szerzett arról, hogy a letevő az elővételi jogot maga akarná gyakorolni, ugy azon cimen, hogy a letéteményes oly jogot gyakorolt, amelyet a letevő jogán meg nem szerzett, mint rossz­hiszemű vagyonkezelő, a későbbi alaptőkefeleme­lésekkel kapcsolatban vehető volt részvényekkel egyenlő minőségű és mennyiségű részvényeket is szolgáltatni köteles. Abban az esetben azonban, ha az nyerne meg­állapítást, hogy az alperes az első 25 darab rész­vényre az elővételi jogot az uj részvénytársasági részvények megegyezése utján nem gyakorolta, ez esetre alkalmazandó a felperes jogállása szempontjából az az anyagi jogszabály, mely sze­rint mindenki, aki más ellen kártérítési igényt támaszt, tőle telhetően köteles közreműködni azon, hogy az őt fenyegető kárt elhárítsa. mely szabály a jelen esetre alkalmazva a fel­peresre azt a kötelességet rótta, hogy 1922. évi augusztus hó 24. napja után (NB.), amikor már az alperes eljárásával tisztába jött. vásároljon ugyanily uj kibocsátású és ugyan­annyi részvényt. Amennyiben a felperes ily részvényeket vá­sárolt volna is, ugy az alperes felelőssége abból állana, hogy az alperes az elővételi jognak általa történt értékesítéséből befolyt összeget tartozott volna a felperesnek kiadni s ezenkívül azt az összeget tartozott volna megtéríteni, amennyivel magasabb árban lett volna kénytelen a felperes abban az időben ugyanily uj részvényeket tényleg megvásárolni. Amennyiben pedig felperes ily részvényvásár­lást akkor nem foganatosított, az esetben az al­peres már csak az elővételi jognak a kellő gon­dossággal történt értékesítésével elérhető összeg kiszolgáltatása lett volna követelhető. Ugyancsak csupán erre az összegre lett volna igénye a felperesnek az esetben is, ha a kiderí­tendő tényállással az nyerne megállapítást, hogy — miként azt alperes a per során állítja és bizo­nyítani kész — az alperesnek még 1922. augusz­tus 24-én módjában állott volna a szóbanforgó részvényeket e kedvezményes elővételi áron a budapesti pénzpiacon megvásárolni. Valorizáció. 85. A teljesítési kérelemben bennfoglaltatik az előbbi állapotba való visszahelyezés iránti igény. Az előleg vagy foglaló valorizáltan Ítéltetett visz­sza, habár az ügylet a felek hibáján kivüli okok­ból hiúsult meg. (Kúria P IV. 2016/1923. sz. a. 1924. febr. 19-én.) Indokok: Az irányadó, e részben meg sem tá­madott tényállás szerint a felperes az ügyletkö­téskor szem előtt tartott teljesítési határidő, 1919 márciusa után csak több mint fél évvel ajánlotta fel az alperesnek eredeti összegében a vételár­hátralékot, holott akkor már a pénz vásárlóere­jének közismert folyamatos leromlása folytán a felajánlott összeg koránt sem volt egyértékü azzal az összeggel, melyet az alperes hátralékos vételár címén a szem előtt tartott lebonyolítási időben igényelhetett. Mivel pedig az eladó, aki csak a vételárhátralék teljes értékű megfizetése ellenében köteles a megrendelt árut kiszolgáltatni: kétség­telen, hogy az eladó nem tartozott a tetemesen csökkent értékű pénzösszeg fejében teljesíteni, ha-

Next

/
Oldalképek
Tartalom