Kereskedelmi jog, 1924 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1924 / 5. szám - A cégjogi gyakorlatról
5. sz. KERESKEDELMI JOG 69 Az áru rendelkezésrebocsátásának a K. T. 346. és 347. §-ai értelmében csak abban az esetben lehet helye, ha az áru a kikötött vagy törvényi kellékeknek meg nem felel; de nincs helye azon az alapon, hogy a vevő a kifogás nélkül átvett árut haszonnal nem tudta értékesíteni. Valuta — valorizáció. 69. A váltói kötelezettség terjedelme és tartalma egyedül a váltó alapján bírálható el. Az effektiv kikötés tehát a váltón kívül tanúval stb. nem bizonyítható. A V. T. 37. §-ában előforduló «fizetési nap» alatt a lejárati nap értendő. Alperes mindazonáltal nem a lejárati, hanem a tényleges fizetési (illetve az azt megelőző) nap szerinti árfolyamnak megfelelő összegű magyar koronában marasztaltatott, mivel megállapítható volt, hogy rosszhiszemű védekezésével a magyar korona értékcsökkenését akarta a maga részére jogosulatlanul kihasználni. (Kúria P. VII. 6603/1924. sz. a. 1924. ápr. 10.)* Indokok: Váltói kötelezettséget csak a kötelezettnek a váltóra vezetett, illetőleg a váltóban foglalt váltói nyilatkozata alapján lehet megállapítani. Ebből folyóan a váltói kötelezettségnek tartalma és terjedelme is csak magának a váltónak tartalma alapján bírálható és bírálandó el, és akár fedezeti, akár másnemű váltó szolgál a váltókereset alapjául, a váltó tartalmán túlterjedő váltói kötelezettséget a váltóadós terhére a közvetlen jogviszonyban álló felek között sem lehet azon az alapon megállapítani, hogy a váltó keletkezésének alapjául szolgált köztörvényi ügylet határozmányai és feltételei szerint az adóst a váltó tartalmán túlmenő kötelezettség terheli; erre való tekintettel és figyelemmel arra is, hogy a rendelkező részben körülírt A) alatti váltó nem effektiv, vagyis nem valóságban cseh pénznemben fizetendő cseh koronaösszegről szól, hanem hogy az minden közelebbi meghatározás és hozzáadás nélkül, egyszerűen osak 7ő,648,21 cseh koronáról van kiállítva, a jelen váltóper elbírálásánál nem bír döntő jelentőséggel, hanem teljesen közömbös a felperesnek az az állítása, hogy a kereseti váltó keletkezésének alapiául szolgált favételügylet hafározmányai és feltételei szerint az alperesnek a 75,648-2l cseh koronában meghatározott vételárt valóságban cseh pénznemben tartoztak fizetni és hogy a kereseti váltót ennek a vételárnak fedezetére adták, és közömbös az is, hogy a váltó kiállítása alkalmával a felek szóbelileg effektiv cseh koronában állapodtak-e meg, vagy nem, amiért is a fellebbezési bíróság egyfelől nem sértett az ügy eldöntésére befolyással biró eljárási szabályt azáltal, hogy a most jelzett szóbeli megállapodás bizonyítására felhívott tanuk kihallgatását mellőzte és a kereseti Váltó keletkezésének alapjául szolgált favételügyletnek a jelzett irányban való határozmányaira és feltételeire, valamint a váltó fedezeti minőségére vonatkozóan tényállást meg nem állapított, másfelől pedig nem sértett anyagjogi szabályt sem, hanem a V. T. 37. §-át helyesen alkalmazta akkor, amikor a Budapesten fizetendő kereseti váltó alapján, amely nem tartal* Lásd: Szemle rovatunkat. maz oly kikötést, hogy az abban kitett váltóösszeg valóságban, természetben cseh koronában fizetendő, az alpereseket a váltóösszegnek nem valóságos cseh koronában való megfizetésére kötelezte, hanem feljogosította őket arra, hogy a fizetést magyar koronában teljesíthessék, a felperesnek ezekre vonatkozó felülvizsgálati panaszai tehát alaptalanok. Ellenben alapos a felperesnek az a további felülvizsgálati panasza, hogy az anyagi jogot sérti a fellebbezési bíróságnak az a döntése, amely szerint az alpereseket a váltóban kitett cseh koronaösszegnek a váltó lejáratának napján és a nem tényleges fizetés napján fennálló árfolyama szerinti magyar koronában való megfizetésére kötelezte. Ebben az irányban nem bír ugyan helytálló alappal a felperesnek az a felülvizsgálati érvelése, hogy a V. T. 37. §-ában előforduló «fizetési nap» kifejezés alatt nem a váltó lejárati napja, hanem a tényleges fizetés napja volna értendő. Mert az említett 37. §-ban foglalt rendelkezésnek ugyanazon V. T. 3. §. 4. pontjában és 30., 33. és 41. §-aiban foglalt rendelkezésekkel egybevetéséből minden kétséget kizáró módon megállapítható, hogy a V. T.-ben s így annak 37. §-ában használt «fizetési nap» kifejezés alatt a váltóban kitett fizetési idő, vagyis a váltónak lejárati napja értendő. A felhívott 3. §. 4. pontja szerint ugyanis a váltóban kiteendő fizetési idő csak határozott napra, vagy látra stb. szólhat; a 30. §. szerint továbbá abban az esetben, ha a váltó kifizetésére meghatározott nap van kijelölve, a váltó lejárata e napra esik; ha pedig a fizetési nap valamely hó közepére tűzetett ki, akkor a váltó azon hó 15-én jár le stb. A 33. §. szerint a fizetést a fizetési napon déli 12 óráig kell teljesíteni, a 41. szakasz szerint pedig a fizetés hiánya miatti óvás a fizetés napján, helyesebben a fizetési napon déli 12 óra után vehető fel és legkésőbb a fizetési napra következő második köznapon kell azt felvenni. Ezek a rendelkezések világosan és minden más magyarázat helytfoghatóságát kizáró módon juttatják kifejezésre azt, hogy a V. T. felhívott rendelkezéseiben használt «fizetési nap» kifejezés alatt csak a váltó lejárati napja érthető és értendő. Arra nézve pedig semmi jogszerű ok és a V. T.-ben semmi támpont nincsen, hogy az imént felhívott 3., 30., 33. és 41. §-ok közé elhelyezett 37. §-ban használt «fizetési nap» kifejezés alatt nem a többi szakaszokban foglalt rendelkezések világos értelmével azonosan a váltónak lejárati napja, hanem azzal ellentétben a váltóösszeg késedelmesen történő tényleges kifizetésének napja volna értendő. A Kúriának gyakorlata (P. VII. 5288/1923., P. VII. 6057/1923. sz. stb.) szerint azonban éppen ugy, mint K. T. 326. §-ának hasonló szabálya, aznnképen a V. T. 37. §-ának fentebb kifejtett értelmű szabálya nem nyer alkalmazást olyan esetben, amelyben a per adataiból megállapítható, hogy az alperesnek a keresettel szemben érvényesített védekezése nyilvánvalóan alaptalan és nyilván rosszhiszemű eljárásban és perbeli magatartásban merült ki és csak a per befejezésének késleltetését célozta és arra irányult, hogy a magyar korona vásárló erejének a per folyama alatt való csökkenését a saját előnyére jogosulatlanul ki-