Kereskedelmi jog, 1924 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1924 / 5. szám - A cégjogi gyakorlatról

68 5. sz. elnököt vagy helyettesét, nem pedig az igazgatóságot jelöli meg. Az elnökre vagy helyettesére ruházott ezt a jogot tehát az igazgatóság nem gyakorolhatja és abban az esetben, ha az elnök vagy helyettese a közgyűlés összehívása iránt nem intézkedik, a K. T. 178. §-a értelmében az érdekeltek kérelmére az illetékes kir. törvényszék hatáskörébe tartozik az összehívás. Más közeg ezt a jogot nem gyakorolhatja. A megállapított és erészben meg nem támadott tényállás szerint azonban a fennforgó esetben az 1921. május hó 10-én tartott azt a rendkívüli közgyűlést, amelynek határozatait felperesek e perben megtámadták, nem az igazgatósági elnök vagy helyettese, hanem maga az igazgatóság hivta össze. Minthogy pedig a fent előadottak szerint az ilykép történt összehívás az alapszabályokba ütközik: a szabálytalanul összehívott közgyűlés határozatai érvénytelenek. Felperesek keresetének tehát már ez alapon helyet kellell adni és az ítélet rendelkező része értelmében határozni. Szövetkezet. 65. A szövetkezet cége jegyzésének a K. T. 241. és 185. §-aiban kötelezőleg előirt módjától még egyhangú igazgatósági határozattal sem térhet el; sem pedig a cégjegyzés megbízás alapján másra nem ruházható. (Kúria P. V. 1791/1923. sz. a. 1924. ápr. 9-én.) Indokok: A szövetkezet cége jegyzésének a K. T. 241. és 185. §-aiban kötelezően előirt módjától az igazgatóság saját hatáskörében eltérni s az alapszabályokban előirt cégjegyzéstől különböző módszert meghonosítani nincsen jogosítva; az igazgatóság tagjainak ily irányú egyhangú megállapodása sem képezhet alapot arra, hogy az alapszabályokban előirt cégjegyzéstől eltérő módon történő cégjegyzés joghatályosnak tekintethessék. E hiányt nem pótolhatja az sem, hogy az általános jogszabály szerint másnak neve rendsze-rint joghatályos aláírás gyanánt irható alá megbízás alapjáni, mert emez általános josgzabály oly esetben, amikor a törvény — mint a jelen esetben is — kivételes jogszabályt állit fel, alkalmazást nem nyerhet. Ponyvadij. 66. A kifejlődött birói gyakorlat szerint a határozatlan időre kölcsönadott ponyvának természetben való visszaadása iránti igény három hó elteltével rendszerint elenyészik ugyan s ezen az időhatáron túl annak csupán az ellenértéke követelhető; ez azonban nem zárja ki, hogy a kölcsönvevő a készpénzbeli egyenérték fizetése helyett a természetben való kiszolgáltatással teljesítsen. (Kúria P. VII. 6096/1923. sz. a. 1924. márc. 20.) Indokok: Alapos az alperesnek az a felülvizsgálati panasza is, hogy a fellebbezési bíróság jogszabálysértéssel kötelezte őt három hónapi időtartamon is túl és pedig valorizált összegben számított ponyvakölcsöndij megfizetésére; mert a fennálló kereskedelmi szokás alapján kifejlődött birói gyakorlat szerint a határozatlan időre kölcsönadott, de vissza nem szolgáltatott ponyváért kölcsöndij rendszerint csak három hónapra, tehát a fennforgó esetben 1917. május 6-tól augusztus 5-ig terjedő időre jár. Valuta. 67. «Eredeti cseh devizában» fizetendő, effektív cseh koronában való fizetési Ígéretet jelent. (Kúria P. IV. 2276/1923. sz. a. 1924. márc. 6-án.) Indokok: A felek ügyletéről kiállított, az alperes által annak idején kifogás nélkül elfogadott 3. jelű kötéslevél szerint a cseh koronában meghatározott vételár és a kapcsolatos költség a felperes kezéhez «eredeti cseh devizában" volt fizetendő. E kikötésnek csak az az értelem tulajdonitható, hogy a felperesnek a tényleges fizetéskor valósággal abba a helyzetbe kell jutnia, hogy_ a kikötött összegű cseh koronákkal rendelkezhessék, minthogy a deviza külföldi kifizetést, tehát valósággal külföldi pénzösszeggel való rendelkezési jogot jelent. Ebből következik, hogy az alperesnek valóságos cseh koronákban marasztalása megfelel a K. T. 326. §-ának s igy a fellebbezési bíróság vonatkozó döntése nem sért anyagi jogszabályt. A szállítással az alperes fizetési kötelezettsége beállt s igy attól fogva ő volt késedelemben, már pedig az értékviszonyokban saját mulasztása ideje alatt bekövetkezett bármily nagymérvű eltolódásból sem meríthet az alperes a kétségtelen kötelezettsége alól mentesítő okot. 68. A K. T. 324. §-a értelmében pénzbeli tartozásokat azon a helyen kell teljesíteni, ahol az ügylet kötésekor a hitelezőnek kereskedelmi telepe volt. A K. T. 346. és 347. §-ai értelmében az áru rendelkezésére bocsátásának csak minőségi kifogás miatt van helye, de nem azért, mivel vevő az árut haszonnal nem tudja értékesíteni. (Kúria P. VII. 6197/J 923. sz. a. 1924, márc. 28.) Indokok: A K. T. 324. §-a értelmében pénzbeli s igy áruvételár-tartozásokat is azon a helyen kell kifizetni, ahol az ügylet kötésekor a hitelező kereskedelmi telepe volt. A K. T. 326. §-a értelmében pedig eltérő megállapodás hiányában az a pénznem irányadó, amely a teljesítés helyén érvényes. Ily eltérő megállapodás esete pedig fenn nem forog, sőt a bemutatott és valódiaknak elismert levelek tartalmából megállapított tényállás szerint: az alperes cseh koronában leendő fizetés ellenében rendelt a felperesnél árut és cseh koronában teljesítendő fizetés ellenében kért árengedményt és halasztást. A fellebbezési bíróság tehát nem sértett jogszabályt azzal, hogy alperest cseh valutában teljesítendő fizetésre kötelezte. Gazdasági lehetetlenülésre pedig — a birói gyakorlat értelmében — az adós vétlen késedelem esetén csakis természetben való teljesítésnél I hivatkozhat.