Kereskedelmi jog, 1924 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1924 / 5. szám - A cégjogi gyakorlatról

5. sz. KERESKEDELMI JOG 67 közvetlen felelősséggel tartozván, a követelés öszszegéröl és annak fennállásáról ö tartozott meggyőződést szerezni. Ebből következik, hogy elsőrendű alperes, mint az üzlet átvevője, az üzlet átruházója által fennállónak elismert felperesi követelés kifizetését abból az okból, hogy az üzletátruházó utóbb a követelés egy részének valóságát kétségbe vonta, nem volt jogosítva megtagadni és annak birói letétbe helyezésével a fizetési késedelemből eredő következményeket magáról annál kevésbé háríthatta el, mert a kérdéses követelést nem teljes összegében és nem ugy helyezte letétbe, hogy felperes azt a letétből felvehette volna; mert továbbá felperes az egész követelés kifizetését volt jogosítva követelni, amely követelés a peres eljárás során egész összegében valódinak, fennállónak és lejártnak állapíttatván meg, ez a megállapítás az üzletátvétel idejére is kihat, aminek következtében elsőrendű alperes a kereseti követelésnek a még hátralékban maradt részéért, valamint a késedelmi kamatokért és a követelésnek a birói létéiből való felvételével járó költségekért felelősséggel tartozik. Árdrágítás. 63. E kérdés elbírálásánál közömbös, hogy oly cikk behozataláról volt szó (autógummi), mely itt teljesen hiányzott s igy az import közérdeket szolgált. — Ha az alkalmi egyesülés összes tagjainak nem volt meg a jogosultsága, az elszámolási perhez a biróság jogsegélyt nem nyújthat, (Kúria P. II. 304/1923. sz. a. 1923. február 29.) A felperes kereseti előadása szerint 1919. évi augusztus havában alkalmi egyesülést létesített az alperessel autógummi vétele és eladása céljából egyenlő haszonrészesedés mellett. Az ügyletek lebonyolittattak, az alperes a felperes által kezéhez adott 650,000 koronát vissza is fizette, de a mintegy 500,000 koronát kitevő haszonra nézve elszámolni vonakodik. Az alperes tagadta, hogy a felperessel bármiféle alkalmi egyesülésre lépett volna. Az elsőbiróság, annak megállapítása mellett, hogy sem a felperes, sem az alperes üzletköre nem terjed ki autógummival való kereskedésre s egyiknek sincs autógummival való kereskedésre iparigazolványa, a peres feleknek a közszükségleti cikket képező autógummival való kereskedésre irányuló társulását a jó erkölcsökbe s a közérdekbe ütközőnek minősítette és a felperes követelésétől a jogsegélyt a közöttük létező jogviszonyra * vonatkozó ténymegállapítások mellőzésével megtagadta. A Mlebbezési biróság megállapította, hogy nem nyert bizonyítást a felperesnek azon állítása, hogy az ügylet Bécsben, tehát külföldön köttetett és ugyanott lett lebonyolítva; ellenben valónak fogadta el, hogy a külföldön beszerzett autógummi Magyarországba hozatott és itt az árut a honvédelmi minisztérium és egy-két bizományos kapta, — azonban magáévá tette az elsőbiróság elutasító álláspontját. Ezt a felperes felülvizsgálati kérelmében az anyagi jogszabályba ütközőnek minősiti. Ez a panasz azonban alaptalan. Nem lévén megtámadva a fellebbezési bíróságnak az a megállapítása, hogy a peres felek egyikének üzletköre sem terjedt ki autógummival való kereskedésre és egyiknek sincs erre jogositó iparigazolványa, a felperes által követelése érvényesíthetőségének alapjául felhozott az a körülmény, hogy az autógummiáru olyan időben hozatván be Magyarországba és bocsáttatván forgalomba, amikor ez az áru itt teljesen hiányzott s ennélfogva ennek behozatala magyar közérdeket elégített ki; azért nem zárja ki a követelés érvényesítésének megtagadását, mert az ügylet sz 1916 : IX. t.-c. és a 3678/1917. M. E. rendelet hatálybalépte alatt létesült s ezért ennek rendelkezései érvényesülnek a tiltott beszerzésre és forgalombahozásra vonatkozólag a cselekmény minősítése és büntetőjogi jellegének megállapítása szempontjából. Minthogy pedig az 1916 : IX. t.-c. 3. §-a kifejezetten büntetni rendeli azt, aki résztvesz oly összebeszélésben vagy egyesülésben, amelynek célja ezen törvény 1. és 2. §-aiban említett cselekmények valamelyike s eszerint a felperes abban az esetben követelhetne az alperestől a közöttük létező jogviszony megállapítása esetén számadást, ha a kereseti közszükségleti cikkre az alkalmi egyesülés minden tagjának jogosultsága a 3678/ 1917. sz. rendelet követelményei szempontjából megvolt: a fellebbezési bíróságnak ezen előfeltételek hiányában a felperest jogsegélyben nem részesítő intézkedése az anyagi jog szabályának megfelel. Közgyűlés. 64. Az állandó birói gyakorlat a K. T. 174. §-ának azt a rendelkezését, amely szerint a törvénnyel, vagy az alapszabályokkal ellenkező közgyűlési határozat ellen minden egyes részvényest kereseti jog illeti meg, a K. T. alapján létesített szövetkezetek tagjaira is kiterjesztette. — A K. T. 174. szakaszában szabályozott kereseti jognak pedig nem előfeltétele az, hogy a megtámadott közgyűlési határozat a keresettel fellépő részvénytársasági, illetve szövetkezeti tagnak egyszersmind valamelyes személyes érdekét is sértse. — Amenynyiben az alapszabályok a közgyűlés összehívásának jogát az elnökre vagy annak helyettesére bízzák, az igazgatóság nem jogosult a közgyűlést egybehívni. (Kúria P. IV. 2656/1923. sz. a. 1924. márc. 26.); Indokok: Áttérve ezek után most már mind a négy felperes érdekében elbírált felülvizsgálati kérelem további panaszaira, a m. kir. Kúria felpereseknek azt a támadását, hogy a fellebbezési biróság az anyagi jogszabályok sérelmével utasította el a rendelkező részben körülirt közgyűlési határozatok megsemmisítésére irányuló keresetüket, alaposnak találta. Ugyanis a közgyűlés összehívására az arra jogosított közeg hivatott és csak az ennek összehívása folytán tartott gyűlés tekinthető érvényes határozatok hozatalára jogosított közgyűlésnek. A közgyűlés összehívására jogosított közeget a K. T. 157. §-a értelmében az alapszabályok határozzák meg, az alperesi szövetkezet alapszabályainak 25. §-a pedig a rendkívüli közgyűlés öszszehivására hivatott közegnek az igazgatósági