Kereskedelmi jog, 1924 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1924 / 5. szám - A cégjogi gyakorlatról

66 KERESKEDELMI JOG 5. sz. HAZAI JOGGYAKORLAT Általános. 60. A lehetetlen vagy tilos szolgáltatásra vonatkozó ügyletek az irányadó anyagi jogszabályok értelmében rendszerint semmisek, melyekből jogos igények nem származtathatók, nincs azonban kizárva ily tárgyú ügyletek érvényes létrejötte, ha a felek attól feliételezetten kötik megállapodásukat, hogy a teljesítés lehetőségének fizikai vagy jogi hatálya elhárul. (Kúria P. IV. 3006/1923. sz. a. 1924. márc. 18.) Indokok: Adott esetben, a kereseti ügylet keletkezése idején a hagymakivitel tilos volt s még csak kormányhatósági tárgyalások folytak afelől, fiogy a hagymakivitel egyáltalában engedélyezhető-e s mily keretekben és módozatok közt, következőleg a kiviteli célra kötött ügylet érvényesen csak attól a feltételtől függően jöhetett létre, hogy a kivitel engedélyeztetni fog. Az irányadó tényállásból kitűnően az áru az ügyletkötéskor az eladó raktárában átadásra készen állott, a vevő pedig ugyancsak haladéktalanul megtette az intézkedést a vételár meghitelezésére s ezzel egyrészről a vételár, másrészről pedig a kárveszélynek is kitett áru, valamint az abba fektetett pénz lekötöttségbe került, a hullámzó áralakulásra és a pénzérték változására is tekintettel tehát józan gazdasági felfogással fel sem tehető, hogy a felek az ügylet lebonyolításának, lehetőségének bevárásával határozatlan ideig kívánták volna lekötöttségüket függőben tartani; annak tehát, hogy a kötés értelmében az ügylet 1921. október havában volt teljesítendő, egyedül az az értelem tulajdonitható, hogy az ügylet megáll, ha október végéig az érvényessége és lebonyolithatása feltételéül szolgáló kiviteli engedély meglesz, ellenkező esetben az ügylet hatályba sem lép. Vitán kivül áll, hogy október végéig a kiviteli tilalom meg nem szűnt, a 17. jelű kötés tehát akkor a felek minden külön-nyilatkozata nélkül is szükségkép érvényét vesztette. 61. Törvényes akadály hijján a felek jogviszonyait rendszerint a szerződéses kikötések szabályozzák. Ám e kikötések nem érvényesülnek rideg következetességgel, ha a jogosult fél az igény érvényesítésével jogos ok nélkül késlekedik s ezen idő alatt a gazdasági viszonyokban oly eltolódások következtek be, melyek a kötelezett félre háruló terhet oly mértékben fokozzák, melyek kötelezettségének a beálltakor volt mérvét messze meghaladják. (Kúria P. IV. 2309/1923. sz. a. 1924. márc. 11.) Indokok: Vitán kivül elveszett egyedi ingók sikeres visszakövetelésének útját szegi a fizikai lehetetlenülés. Az idevágó felperesi panasz tehát nem bir megállható alappal. Alperes az elveszett ingók ellenértéke fejében őt 6000 koronában marasztaló rendelkezést nem támadván meg, a továbbiakban csak az a kérdés vár eldöntésre, hogy megilleti-e a felperest ennél magasabb összegű értékmegtérités és jár-e felperesnek kölcsöndij: a fellebbezési bíróság Ítéletében foglalt és meg sem támadott ténymegállapításból kitűnő szerződéses kikötésekre tekintettel? Áll a szabály, hogy törvényes akadály hijján a felek jogviszonyát rendszerint a szerződéses kikötések szabályozzák. Azonban a felek szerződő szabadsága gyakorlása rendjén megállapított feltételek nem érvényesülhetnek rideg következetességgel, ha a jogosult fél a megnyílt igénye érvényesítésével késlekedik és a késedelem alatt a gazdasági viszonyokban oly rendkívüli eltolódások állanak be, melyek a kötelezett félre háruló terhet hibáján kivül oly mértékben fokozzák, melyek kötelezettségének a beálltakor volt mérvét messze meghaladják. Irányadó meg sem támadott tény, hogy a felperes 1919. szeptember 20-iki levelében felhívott alperesi levélből értesült csak a felperes arról, hogy az alperes a tartályokat még 1918. október 43-án vasúton a felperes cimére feladta, az alperes csak e felperesi levélből tudta meg, hogy azok nem érkeztek meg. Tehát aközben beállt forradalmi és kapcsolatos nemzetközi viszonyok folytán a felek csak ekkor juthattak arra a tudatra, hogy a visszaküldött tartályok elvesztek, ami utóbb kétségtelenné is vált. Ekkor megnyílt a felperes joga az ily helyzetre irányadó szerződéses igénye érvényesítésére; a felperes azonban ekkor csak a vasút ellen való eljárás megindítását kívánta, az alperessel szemben megtérítési igényt mintegy két és fél éven át az 1922. április 29-én beadott keresete előtt nem érvényesített. Tehát a felperes nem követelheti a tartályoknak a keresetindításkor volt értékét, annál kevésbé cseh koronában kifejezett még későbbi beszerzési árukat, hanem csak az 1919. októberi, vitán kivül álló 300 magyar koronás beszerzési árnak megfelelő 6000 koronát. Viszont az alperes is köteles volt a szerződéses kötelezettségéhez képest ezt a keresetben foglalt fizetési felszólítás folytán megfizetni. A késedelme alatt beállt pénzelértéktelenedés tehát az alperes terhére esik. A felperest terhelő hitelezői késedelemre tekintettel a szerződéses kölcsöndij, mely a kikötés értelmében attól függetlenül jár neki, hogy az alperes a kölcsöntartályokat használt-e és visszatartotta-e, csak addig az időpontig illeti" meg, mig a felperesnek idejében nem érvényesített igénye 1919. októberében beállott, Üzletátruházás. 62. Az üzlet átvevője nem szabadul fizetési kötelezettsége alól azáltal, hogy az átruházó a kötelezettség egy részének valódiságát nem ismerte el, hanem ő köteles arról meggyőződni. (Kúria P. II. 757/1923. sz. a. 1924. márc. 13.) Indokok: A kereskedelmi üzlet átruházásáról szóló 1908 : LVII. t.-c. 1. §-a értelmében az üzlet átvevője az átruházónak az üzletből eredő ama kötelezettségeiért, amelyeket az átvétel idején ismert, vagy a rendes kereskedő gondosságával megtudhatott, a törvény rendelkezéséből eredő