Kereskedelmi jog, 1924 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1924 / 3. szám - Kereskedelmi joggyakorlatunk 1923-ban

3. sz. 47 Ezek szerint tehát a felperes követelése valóságos svájci frankra szóló követelésnek tekintendő, amelyet az alperes az E. alatti 1920. március hó 6. napján kelt levélben foglalt felhívás folytán az abban megszabott 8 napi határidő alatt annál inkább kifizetni tartozott, mert a felperes arról is értesítette, hogy nemfizetés esetén a követelésének megfelelő svájci frankokat az alperes veszélyére be fogja szerezni. Az alperes azonban nem fizetvén, felperes a követelését kitevő svájci frankokat 1920. március' hó 23. és 24. napján beszerezni jogosítva volt. 39. Effektivitás megállapítása factum concludensek alapján. A pénzszolgáltatásra kötelezeit vevő gazdasági lehetetlenülésre nem hivalkozhatik. (Kúria P. VII. 2740/1923. sz. a. 1923. dec. 18-án.) A nem kifogásolt G. és D. a. levelek tartalmából, — amely szerint az alperes által megrendelt áruk vételára lírában volt megállapítva s amely szerint a vételár mailandi kifizetésként a bécsi Lombard- und Escompte Banknál fizetendő, továbbá abból a körülményből, hogy a szállított áruk vételáráról lírában kiállított, E. és F. a. csatolt számlákat az alperes minden kifogás és észrevétel nélkül vette át, — s végül a G. és X. a. levelek tartalmából, amely szerint az alperes a vételár résztörlesztéséül előbb 5000 lírát, majd pedig ismét 2000 lirát utalt át a felperes részére és azt irta, hogy a még hátralékban maradt líratartozását később fogja kiegyenlíteni és ennek megtörténtéig a hátralékos liraösszegnek magyar koronában való fedezésére is hajlandónak nyilatkozott, — minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy az alperes arra kötelezte magát, hogy a kérdéses áruk kikötött vételárát liravalutában, tehát valóságban lírában fogja kifizetni. — A fellebbezési bíróságnak ilyen értelmű megállapítása ellen irányuló alperesi felülvizsgálati panasz tehát alaptalan. Vételügyletnél továbbá gazdasági lehetetlenülésre csak az áru szolgáltatásával adós eladó hivatkozható abból az okból, hogy a szerződésileg megállapított és előre ki nem fizetett vételárral szemben az áru ára a teljesítési idő bekövetkeztéig rendkívül aránytalan mérvben emelkedett; ellenben a vé:elár megfizetésére, tehát pénzszolgáltatásra kötelezett vevő, aki az árut annak teljes értékében megkapta, de az áru ellenértékét tevő vételárnak a kikötött időben való megfizetését, mint a fennforgó esetben az alperes, elmulasztotta, a kötelezett pénzfizetés tekintetében gazdasági leheletlenülésre egyáltalán nem hivatkozhatik. — Ebből folyóan a fellebbezési bíróság az alperesnek a gazdasági lehe'.etlenülésre alapított védekezését helyesen vetette el, amiért is az alperesnek emiatt emelt panasza szintén alaptalan. Vttel. 40. A K. T. 356. §-a értelmében a vevő a szerződés nem teljesítése miatt a szerződési ár és a piaci ár közötti különbözetet kártérítés cimén fedezeti vétel nélkül is igényelheti. (Kúria P. VII. 2966/1920. sz. a. 1924. január 15.) Állntszavsitossá£. 41. Élő állatok vételénél és eladásánál kifejlődött az a jogszabály, amely szerint az átvételre megszabott teljesítési határidő beálltával a kárveszély minden esetben a vevőre száll át, akár megtörtént az állatok tényleges átadása, akár nem. — A kárveszélynek a vevőre való átszállásából pedig folyik, hogy az eladóra nézve az átadásra megszabott határidő mindenképpen uralja és módosítja a szerződéses viszonyt olyképpen, hogy az állatok átadásának meghiúsulia eselén az eladó, amennyiben a vételi ügyielekhez ragaszkodik, már a vevő veszélyére s kárára gondozza tovább az állatokat, ugy mintha a vevő megbízottja volna s mint ilyen csak ama költségei s kiadásai megtérítésére tarthat számot, amelyek az állatok tovább tartásával és gondozásával tényleg felmerültek. (Kúria P. IV. 353/1923. sz. a. 1923. dec. 19-én.) Az eladónak eme jogállása jut kifejezésre a polg. törv. javaslat Bsz. 1122. §-ában is, amely szerint ha az eladó oly időben, amikor a kárveszély már a vevőre átszállott, a vevőnek a még át nem adott dologra költekezett, a kárveszély átszállása után szükségessé vált költségei megtérítését a vevőtől akként követelheti, mintha ő a dolog kezelésével megbízva lett volna. Lánckcreskcílés. 42. Aki valamely árut, habár nagy tételben avégből szerez meg, hogy azt ipari uton feldolgozza, illetve más áru készítéséhez iparilag felhasználja, fogyasztónak tekintendő. (Kúria P. IV. 412/923. sz. a. 1923. dec. 21-én.) Láncolatos kereskedés az esetben tekintendő árdrágító visszaélésnek, ha az az árunak a fogyasztóhoz jutásához nem szokásos és nyilvánvalóan szükségtelen közbenső kereskedéssel, tehát az üzleti tisztességbe ütköző eljárással történik. Való ugyan, hogy a fenforgó esetben a kereskedő alperes a szintén kereskedő felperesnek adta el a jelen per tárgyát képező egy vagon ammoniákszódát s ez azt egy tételben adta tovább el, ámde viszont megállapítást nyert az is, hogy a felperes a szóbanforgó árut avégből vette meg az alperestől, hogy az árut az ö vevőjének, a H. J. szappan- és vegyészeti gyárnak adhassa s e célból a peres felek abban is megállapodtak, hogy az alperes ezen árut a nevezett gyárosnak adja át közvetlenül, ami 1920. június 22-én meg is történt s ez a gyár az árunak egy vagonnyi mennyiségéből ennek több mint felét a saját gyárában már néhány nap alatt fel is dolgozta. Emellett felperes azzal védekezett, hogy az ammoniákszóda tulajdonsága az, hogy a levegőből vizet sziv magába, miáltal az anyag ammoniákszázaléka aránylag kevesebb lesz, következően ezen áru a fogyasztóhoz jutásában nagyobb kereskedői és közvetítői gyorsaságot igényel. Minthogy pedig az e részben követett birói gyakorlatban elfoglalt jogi álláspont szerint az, aki valamely árut, habár nagy tételben, avégből szerez meg, hogy azt ipari uton feldolgozza, illetve más áru készítéséhez ipari uton felhasználja (jelen esetben a szódát a szappankészítéshez), fogyasztónak tekintendő s amennyiben megállapittatnék a felperesnek a szóbanforgó áru sajátos tulajdonságára alapított fentérintett védekezésének helyessége, illetve vonatkozó tényállításának valósága, az esetben nem lehet szó arról, hogy az ő kereskedői tevékenysége a fennforgó esetben a kereskedelmi forgalomban nem szokásos