Kereskedelmi jog, 1924 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1924 / 3. szám - Kereskedelmi joggyakorlatunk 1923-ban

40 3. sz. ponderatur elvének szemelőtt tartása mellett is azt kell megállapítanunk, hogy az elmúlt évben e két kérdés uralta a joggyakorlatot. Természetesnek fogják tehát olvasóink találni, ha ismertetésünk kapcsán e kérdésekkel fogunk legkimeritőbben foglalkozni. A kereskedelmi ügyletekkel összefüggő alaki jogi, perrendi kérdések közül figyelmet érdemelnek azok a határozatok, amelyek a Pp. 188. §-ára (keresetváltoztatás) vonatkoznak. A Pp. 188. §. 5. pontja szerint nem tekintendő megváltoztatásnak: ha az eredetileg követelt tárgy helyett utóbb beállott változás miatt más tárgyat vagy kárpótlást követel. Hogy e változás alatt nemcsak tárgyi, hanem jogi vagy gazdasági változást is kell érteni, vagyis ha a szolgáltatás nem tárgyilag válik lehetetlenné, hanem jogilag vagy gazdaságilag, ez esetben is át lehet térni a szerződés teljesítése helyett a kártérítés követelésére, az ma már állandó joggyakorlat. (P. IV. 4106/1922. sz. a. — K. J. 1923. 5. sz., P. VII. 7834/1923. sz. a. — K. J. 11. sz., mely utóbbi esetben azonban azt is megkívánja a Kúria, hogy nemcsak általánosságban, hanem konkrét tényekkel kell a viszonyokban beállt változásokra rámutatni.) — A amennyiben azonban felperes cselekedete vagy mulasztása idézte elő a változást, (Pp. IV. 1519/1922. sz. a. — K. J. 3. sz.), a Pp. 185. §. pontjában jelzett változásról nem lehet beszélni. A cégjog területén — különösen ujabban — sokat foglalkoztatja a kereskedelmi köröket a budapesti cégbíróságnak sokszor kicsinyesnek látszó az a gyakorlata, mely a cégbíróság hivatásán tulterjeszkedőleg hivatalból kutat oly ténykörülmények után, melyek esetleg csak későbbi tapasztalat után bizonyulnak szükségesnek (alaptőke nagyságának megfelelő volta!), vagy amely már-már szinte lehetetlenné teszi a fantázia, s különösen mithológiai nevek, szavak használatát a cég megjelölésére. — Pedig, ha figyelembe veszszük azt a horribilis illetékenielést, mely •c(iy egyszerű kérvényért (tehát pl. egy végzés — s esetleg a céghivatal hibája — folytán beadott kérvényért) a békebeli 1 korona helyett 20,000 koronát követel és különösen, ha szembeállítjuk ezzel azt, hogy az uj illetékszabályok 45. §. 1. c) pontja szerint telekkönyvi ügyekben a pótkérvények illetéke csak 500 K, mely körülmény szinte kirívóvá teszi azt a kodifikáló rendszert, mely mig egyrészt az ingatlanvételi ügyleteknél valorizál, a kereskedelmi vételnél pedig nem, másrészt a kereskedőnek — esetleg teljesen hibáján kívüli — cégbeadványát 20,000 K-val terheli, a gazdáéi pedig csak 500 K-val, akkor a cégbíróságoknak kissé liberálisabban lehetne kezelni a beadványokat és nem minden tollhibáért visszaadni a bejelentéseket. A cégbitorlás elbírálásánál nem- egyedül a cégszöveg tartalma, hanem elsősorban az a szempont a mérvadó, hogy a későbbi cégnek bejegyzése a keresk. forgalomban a korábban bejegyzett cég hátrányára elkövethető visszaélésekre alkalmul ne szolgáljon, tehát nem engedhető meg oly toldat, mely nemcsak a nagyközönséget, hanem a kereskedőt is megtévesztheti a tekintetben, hogy hasonló üzletkörrel bíró cégek egymással nem azonosak (ilyen toldatok «Viktualia» éő «Ferrovia» egyébként nem azonos cégszövegek mellett). P. IV. 1308/1922. és P. IV. 1076/1922. sz. a. — K. J. 1923. 1. sz.) Nagy port vert fel a nyilvánosság előtt a részvényjog terén a Rimamurányi eset. Akiket a kérdés érdekel, ugy is olvasták a nagy hírlapi harcot. A kérdés tudományos oldalát élesen megvilágította Kuncz Ödöw-nek folyóiratunk 1923. januári számában megjelent cikke. — A Kúriának e tárgyban hozott P. IV. 7055/1922. sz. ítélete (közölve u. a. számban) egész sorát a részvényjog legfinomabb és a részvényesek legvitálisabb érdekeibe vágó kérdéseknek érintette, de nem döntötte el, mivel az indokolásban annyi klauzulát illesztett be, hogy abból elvi jelentőségű döntést levezetni nem lehet. — A részvényes egyik főjogát a közgyűlési szavazati jog képezi. A Kúria kimondotta, hogy: nem lehet elvi akadálya annak, hogy elismerjünk oly részvényeket is, melyeknek más részvényekkel szemben biztosított előnye, illetőleg kiváltsága nem vagyoni előnyben, hanem a szavazati jog tekintetében megállapított kiváltságban rejlik. — De mindjárt hozzátette a Kúria, hogy e kiváltságnak két korlátja van. Az egyik az, hogy az ily rendelkezés indokolt legyen, a másik pedig az, hogy ellenérdekű részvények (kisebbség) akarata ne váljék lehetetlenné, s a visszaélés ellen garancia nyujtassék. Kimondotta azt is a Kúria, hogy annak, hogy ugyanazon r.-t. részvényeinek egyik meghatározott csoportja bemutatóra, másik pedig névre szóljon, törvényes akadálya nincsen. A bemutatóra szóló részvény fogalmából következik, hogy a szintén bemutatóra szóló részvény-utalvány (skrips) birtokosa sem a szerzés jogszerűségét és jóhiszeműségét, sem a papírért adott ellenérték összegét kimutatni nem tartozik. (P. IV. 5101/1922. sz. a. — K. J. 1923. febr.) A külföldi pénznemre szóló tartozásoknál a Kúria tavalyi gyakorlata nem mutat irányváltozást. A K. T. 326. §. 2. bek.-e tekintetében a Kúria ma is azon állásponton van, hogy az a törvény szövege szerint értelmezendő. Tehát: nem foglalhat helyet oly értelmezés, mely szerint a lejárat napja csak akkor szolgálhatna ! irányadóul, ha a fizetés e napon bekövetkezik, egyébként azonban a valóságos fizetési napon levő átszámítási árfolyam volna irányadó. (P VII. 1962/1922. sz. — K. J. 1923. 6. sz.) — A lejárati napon való átszámítástól csak határozott kikötés esetében van helye. A ''határozott