Kereskedelmi jog, 1924 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1924 / 3. szám - Kereskedelmi joggyakorlatunk 1923-ban

3. sz. KERESKEDELMI JOG 4L kikötés» azonban factum concludensekből is megállapítható. Itt aztán tág tere nyílik a bírói kogniciónak. Mig egyik esetben azt látjuk, hogy: a cseh koronában tett ajánlat elfogadása, az ez alapon küldött, számla elfogadása s az a tény, hogy felperes maga is cseh koronáért vásárolta a cseh koronáért tovább eladott árut, nem találtatott elég alkalmasnak a «határozottság» megállapítására (P. VII. 2228/1922. sz. a. — K. J. 1923. 2. sz.); addig másrészt ugyanezen VII-os tanács P. VII. 2912/1922. sz. a. Ítéletében (K. J. 1923. 12. sz.) azt hangsúlyozza, hogy «az adós, aki külföldi pénznemben fennálló tartozására külföldi pénznemben igér, teljesít részletfizetéseket, ezzel az Ígéretével és fizetésével elismeri, hogy kötelezettséget vállalt hitelezőjével szemben tartozásának a meghatározott pénznemben való fizetésére.» Hogy a számlára teljesített részfizetések és a levelezés is megállapíthatja a «határozottságot", a P. IV. 65G/1923. sz. ítélet is kimondja. (K. J. 1923. 9. sz.) Mig azonban hallgatólagos tények megállapíthatják a határozottságot, addig azt «következtetéssel» megállapítani nem lehet. (P. VII. 7668/1922. sz. a. — K. J. 1923. 11. sz.) Ha azonban a vételár effektív valutában köttetett ki, akkor ez kiterjed a helyébe lépő kárkövetelésre is. (P. IV. 3216/1923. sz. a. — K. J. 1923. 11. sz.) Hogy a valutaperekben a teljesítési helyitek mily nagy jelentősége van, azt előző cikkeimben és tanulmányomban ismételten kifejtettem. A Kúria a teljesítési hely tekintetében is több ítéletben állást foglalt. Az egyik közismert Ítélet a P. IV. 1636/1922. sz. a. kelt Ítélet (K. J. 1923. 2. sz.), mely a pénztartozások teljesitési helyére nézve különbséget tesz abból a szempontból, hogy a pénztartozás mily ügyletből eredt s az elvet mondja ki, hogy: a K. T. 324. §-a csak a kölcsön és ehhez hasonló jogcímen alapuló tartozásokra nyerhet alkalmazást. (Tehát, hogy a hitelező telepe vételárkövetelésnél nem állapítja meg egymagában — külön kikötés nélkül — a pénztartozás fizetési, iII. teljesítési helyét.) Erre az Ítéletre «Uj irányok és uj kérdések a valutajogban» c. cikkem befejező részében (K. J. 1923. 3. sz.) tettem meg észrevételeimet. Viszont a Kúria azt is kimondta, hogy a szerződés teljesítési helye nem okvetlenül állapítja meg a pénztartozás fizetési helyét, hanem c tekintetben elsősorban a felek akarata irányadó. (P. IV. 4120/1922. sz. a. — K. J. 1923. 6. .sz.) Ebből pedig a contrario ismét az következik, hogy ellenkező kikötés hijján nem a hitelező telepe, hanem a szerződés teljesítési helye (K. T. 322. §. és nem a 324. §.) irányadó a fizetendő pénznemre nézve; vagyis ugvanaz, amit én id. tanulmányomban (Valutatartozások fizetése, 6 sk. old.) kifejtettem. A IV-es tanácsnak ezen ítéletével szemben azonban a Vll-es tanács P. VII. 978/1923. sz. a. hozott ítélete (K. J. 1923. 12. sz.) egész világosan és szabatosan kifejtette, hogy: a pénztartozások fizetése tekintetében a K. T. 324. §ának szövege az irányadó ós — tekintet nélkül a jogcímre — nem a szerződés megkötésének a helye, hanem az a hely irányadó, ahol a hitelezőnek kereskedelmi telepe vagy ennek hiányában lakása volt. A teljesítési hely kérdésének e kétféle megoldását mi oly aggályosnak tartjuk, hogy helyénvalónak látnók, ha a Kúria e kérdésben jogegységi határozatot hozna.. A teljesítési hely kérdése különösen a nemzetközi viszonylatban (nemzetközi magánjog) bír nagy fontossággal. Ma midőn az egész gazdasági élet a behozatal és kivitel kérdéseivel függ össze, midőn tehát a nemzetközi fuvarozás a kereskedelmi élet egyik éltető elemét teszi, akkor e kérdés mikénti megoldása nem lehet közömbös. Kúriánk e tekintetben abból az egyébként nem diffikultálható jogszokásból kiindulva, hogy nemzetközi jogszabály hiányában a teljesítési hely törvénye az irányadó, ebből azt a következtetést vonja le, hogy: miután az áru elveszése esetén a kártérítés az áru kiszolgáltatása helyén fizetendő, ez utóbbi tekintendő teljesítendő helynek s a kártérítési összeg ezen hely pénznemében (tehát nálunk magyar koronában) fizetendő s ül. nálunk erre nézve a K. T. 326. §-a irányadó. (P. IV. 5784/1922. sz. a. — K. J. 1923. 104. — P. IV. 2524/1922. sz. a. — K. J. 1923. 11. sz.) Hogy a német Rg. joggyakorlata ezzel szemben a kártérítést a feladó-állomás pénznemében adja meg, erre nézve lásd: a K. J. 1923. decemberi számában irt Szemlénket. Arra nézve, hogy a pénztartozás fizetésének helye nem állapítja meg mindig a fizetendő pénznemre irányadó teljesítési helyet s hogy a nemzetközi magánjogban az általános teljesítési hely joga megelőzi a pénzfizetés helyének jogát, igen szép fejtegetést találunk az Rp. 1066/1923. sz. Ítéletben (K. .1. 1923. 6. sz.'), mely még inkább meggyőz bennünket abban a hitünkben, hogy teljesítési hely kérdése csupán határozott állásfoglalással és pedig csak jogegységi dönlés utján oldható meg. Amit a Kúria a K. T. 326. §. 2. bek. tekintetében következetesen alkalmaz, ugyanazt teszi a váltójogban is, már korábbi években kimondván, hö"gy az egy évvel későbben hozott K. T. nem akarhatta e kérdést másképen szabályozni, mint a K. T. Sőt a Kúria az adós védelmében a V. T. területén belül még tovább megy, mint a K. T. 326. §. Hogy ugyanis a magyar adóst a lehetőségig megvédje, áttöri a váltójogi egyetemlegesség elvét azzal a kijelentésével, hogy: az anyagi jog és a bírói gyakorlat szerint a váltóban kitett fizetési hely csak az elfogadóra nézve jelent teljesítési helyet; mig a többi váltókötelezett teljesítési helye