Kereskedelmi jog, 1924 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1924 / 2. szám - Külföldi pénzre szóló váltón alapuló visszkereset

2. sz. KERESKEDELMI JOG 33 HAZAI JOGGYAKORLAT. Általános. 20. A megbízó a jogtanácsosi szerződésen alapuló viszonyt még ha az meghatározott időre is lett kikötve, az idő lejárta előtt bármikor megszüntetheti, de ha a visszavonás nem jogos okból történt, a megbizó szolgálatadót a szolgálati viszonynak idő előtt való megszüntetése az anyagjogi jogszabályok értelmében kártérítésre kötelezi. (Kúria P. II. 6230/1922. sz. a. 1923. dec. 4-én.) 21. A birtokos és gazdatiszt egymásközti viszonyaira nézve az általános magánjog szabályai irányadók. (Kúria P. II. 6358/1922. sz. a. 1923. dec. 7-én.) Indokolás: Az 1900: XXVII. t.-c. 15. §-a értelmében oklevéllel nem biró gazdatisztnek félévi felmondáshoz van igénye. A birtokos és a gazdatiszt viszonyait szabályozó idézett törvény nem tartalmaz ugyan intézkedést a próbaidőre vonatkozólag, aminélfogva ennek jogi természete az általános magánjogi szabályok szerint ítélendő meg. Ezek szerint pedig próbaidő kikötése esetén a. szolgálat a próbaidő alatt csak ideiglenes jellegű, s — ha csak ellenkező kikötés nincs, — a próbaidő tartama alatt bármikor, ha azonnali elbocsátásra törvényes ok nincs is, megszüntethető. Ha pedig a próbaidő kikötése mellett még felmondási idő is ki van kötve, a felmondási jog a próbaidő egész tartama alatt, ennek lejártáig bármikor gyakorolható. Ellenkező felfogás mellett a próbaidő kikötése elvesztené jelentőségét. Részvénytársaság. 22. Részvénytársaság alaptőkéjének elégtelensége miatt toldat («Lapkiadó részvénytársasági bejegyzésének megtagadása.4, (Budapesti kir. Ítélőtábla 1923. október 5. 6. P. 8490/1923. sz.) A kir. ítélőtábla: A felfolyamodásnak helyt nem ad. Indokok: Mert a cégszövegben jelzett «Lapkiadó részvénytársulat* toldat oly nagyobb lapkiadó vállalatot feltételez, amelynek megfelelő alaptőke áll rendelkezésére, az alapszabályszerü cél megvalósítására. Ez az eset azonban — amint az elsőbiróság helyesen kifejti — fenn nem forog, így a fentjelzett toldatnak a cégszövegbe való felvétele a cégvalódiság alapelveibe is ütközik és ily körülmények között a szóbanforgó toldat az üzlet közelebbi megjelölésére szolgáló törvényszerű (KT. 11. §.) toldatnak sem minősíthető. 23. A K. T. 162. §-ának az a rendelkezése, amely szerint a részvénytársaság az eredetileg kibocsátott részvények teljes befizetése előtt uj részvényeket ki nem bocsáthat, nem nyerhet alkalmazást az alaptőkefelemelés azon esetére, midőn a részvénytársaság eredeti alaptőkéje — veszteségeinek fedezésére — a tőkefelemelést megelőzően * A bpesti kir. törvényszék ujabban állandóan erős kiitikával ügyel az alaptőke nagyságára és r.-t.-ok cégének bejegyzését többizben megtagadta uz alapon, hogy az alaptőke a vállalat céljainak megvalósítására nem alkalmas. Szerk. a törvényes szabályok megtartásával már leszállittatott. A részvényes a részvény névértékének megfizetésére vonatkozó kötelezettsége beszámítással nem intézhető el. (Kúria P. IV. 1620/1923. sz. a. 1923. dec. 12-én.) Indokok: Ellenben alaposnak találta a m. kir. Kúria felperesnek azt a felülvizsgálati panaszát, hogy az 1918. július 4-iki közgyűlésen elhatározott alaptőkefelemelés sikeresen nem következett be. Ugyanis az e részben követett bírói gyakorlat szerint a részvényesnek a részvény névértékének megfizetésére vonatkozó feltétlen kötelezettsége nem közönséges tartozás, hanem olyan kötelezettség, melynél fogva a részvényes a társasági vállalat üzletéhez és az ecélból és az ezáltal megállapított társasági kötelezettségek fedezéséhez szükséges alap megalkotásához részvényének névértéke erejéig hozzájárulni köteles, amely társasági vagyon állaga maga is feloszlás esetében aránylagos részben a részvényeseket illeti meg; miből következik, hogy a részvényesnek ez a tartozása a társaság irányában fennálló követelése beszámításával egyáltalán nem törleszthető. Szövetkezet. (Cég.) 24. Fogyasztási-, termelő- és értékesitőszövetkezet működését nem tagokra is kiterjesztheti. — Az alapszabályok ilyirányu módositásának nincs törvényes akadálya. (Budapesti kir. Ítélőtábla 1923. június 30. 6. P 557/1923. sz.) Indokok: A szövetkezet közgyűlési határozatával törölte azt a rendelkezést, amelynek értelmében fogyasztási cikkeket csakis a tagok vásárolhatnak. Ugyanebben a §-ban azonban kimondotta, hogy a tagok bevásárlásaik után vásárlási visszatérítésben részesülnek. Az elsőbiróság az alapszabályok jelzett módosítását lényegileg abból az okból semmisítette meg, mert a fogyasztási cikkeknek nem tagok részére is eladását a szövetkezetnek a törvényben meghatározott rendeltetésével és alapszabályaiban kitűzött céljával ellenkezőnek tekintette. A kir. ítélőtábla ezt az ellentétet nem látta megállapíthatónak. A KT. 223. §-a nem tartalmaz tiltó jogszabályt abban az irányban, hogy a fogyasztási szövetkezetek áruikat tagjaikon kivül másoknak ne árusíthassák. Amidőn pedig a szövetkezet a vásárló tagok részére a nyereségből vételár-visszatéritést biztosit, eredményében ugyanazt a célt követi, amelyet alapszabályai 1. §-ában első helyen kitűzött, t. i. tagjainak olcsó fogyasztási cikkekkel való ellátását és ezzel egyúttal a KT.-ben általánosan megjelölt azt a rendetetését is teljesiti, hogy közös üzletkezelés mellett a tagok gazdálkodását előmozdítsa. Igaz ugyan, hogy az ilyen gazdálkodás a részvénytársaságok működése felé közeledik, mert a nyerészkedés alapjára helyezkedvén, haszonra törekedik; ámde, ha emellett a szövetkezet kitűzött céljai is érvényesülnek, az ily kereskedelmi tevékenység tiltó szabály hiányában jogi szempontból kifogás tárgyává nem tehető.