Kereskedelmi jog, 1924 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1924 / 2. szám - Külföldi pénzre szóló váltón alapuló visszkereset

A fogyasztási szövetkezet működésének nem tagokra való kiterjesztése, ami egyébként a gazdasági élet általánosan fellépő jelensége, a mai viszonyok között, a szövetkezet működésének szükségleteként jelentkezhetik, mert amidőn az árubeszerzése szabályozása nebézségekbe ütközik, a jelentékeny részben romlandó áruk eladásának lehetőségei pedig bizonytalanok, a forgalom kiterjesztése a veszteség ellen biztosítékul szolgál. A kir. ítélőtábla abban az esetben, ba az elhatározott alapszabálymódositás a szövetkeze! szabályszerű akaratnyilvánítása volt, nem látott jogi beavatkozásra alapot a szövetkezeti tagok érdekeinek védelme szempontjából sem, mert éppen a tagok vannak hivatva arra, hogy a közös gazdálkodás módozatait a közgyűlésen kifejezett akaratukkal szabályozzák és ők tartoznak a szövetkezel vezetőinek megválasztása és felelősségre vonása utján arról is gondoskodni, hogy a szövetkezet áruüzlete a szövetkezet erkölcsi jelentőségével össze nem férő és a tagok befektetett vagyonát kockáztató üzérkedéssé ne változzék. Valuta. 25. A fizetésben késedelmes fél köteles a magyar korona időközi elértéktelenedéséből eredő kári megtéríteni. — A perindifással késedelmes féi csak annyiban kérhet kártérítést, amennyiben az értékcsökkenés a kereset beadása óta állt be. (Kúria P. IV. 6737/1922. sz. a. 1923. nov. 27-én.) Indokok: A megállapított és meg nem támadott tényállás szerint az alperes visszaérkezésekor, 1919. szeptember 15-ikén, a felperes megbízottja, maga is az akkori árfolyam szerinti magyar koronákat követelt az alperestől; felpei"esnek tehát nem volt joga ettől a választástól eltérni s a perben francia frankokat követelni, még pedig annál kevésbé, mert a per adatai szerint a francia frankok akkor Szegeden beszerezhetők voltak, a felperes tehát fedezhette magát. Ámde a tényállás szerint az alperes nem 8400 koronát ajánlott fel a felperesnek, — amenynyi a kapott 1400 francia franknak az 1919. szeptember 15-iki árfolyam szerint megfelelt, és amennyit az alperes a ker. t. 326. §-a értelmében, j de felülvizsgálati elismerése szerint is visszafizetni tartozott, — hanem csak ennél kisebb összeget, amit felperes jogosan visszautasított; alperes tehát fizetési késedelembe esett és e késedelmét nemcsak ki nem mentette, hanem a perben is oly védekezést terjesztett elő, amelynek alaptalanságát utóbb maga is beismerte. E vétkes késedelem folyományaként az alperes a felperesnek járó 8400 koronán felül a magyar korona időközi nagymérvű értékcsökkenésével járó károsodást is a felperesnek megtéríteni köteles, de csak annyiban, amennyiben ez az értékcsökkenés a kereset beadása óta beállott, mert az egy évi és négy havi perindítási késedelem hátrányos következményeit a felperesnek magának kell viselnie. 26. Maga az a körülmény, hogy alperes arra kéri felperest, hogy egyezzék bele abba, hogy magyar koronában fizethessen, megállapítja az idegen valuta kikötését. (Kúria P. VII. 2657/1923. sz. a. 1923. dec. 12-én.) Indokok: Az alperes felülvizsgálati panasza nem alapos, mert a meg nem támadott tényállás szerint a D) és E) jelű leveleket a kereseti követelésre vonatkozóan az alperes irta a. felperesnek, ezekben a levelekben kifejezetten elismeri, hogy a felperesnek valóságos cseh koronában fizetendő vételárral tartozik és egyben arra kéri a felperest: egyezzék bele abba, hogy tartozását egyelőre magyar koronában egyenlíthesse ki. Alperesnek ezekből a nyilatkozataiból okszerű következtetés utján kell megállapítani a peres felek közt a vételárnak effektív cseh koronában fizetése iránt létrejött megállapodás valóságát, mert eniiek létre nem jötte esetében semmi oka sem volt volna alperesnek arra, hogy tartozásának a cseh korona helyett magyar koronában való fizetéséhez kérje a felperes beleegyezését. A fellebbezési bíróság tehát nem sértette meg a K. T. 326. S-ának második bekezdésében foglalt anyagi jogszabályt. Zsák Kölcsön. 27. Az általános kereskedelmi szokáson alapuló ailantíó bírói gyakoriat értelmében «köicsunzsákok» elveszése ese.ében a bérbeadónak az elveszésről történi értesítése haiározza meg azt az időpontot, amikor az elveszésből eredő káriérifési igény esedékessé válik, tehát a kár mérvének meghatározásánál is a természetben visszajáró zsákoknak akkori ériéke az irányadó, amikor megnyílt a bérbeadónak az értékük megtérítéséhez való igénye. (Kúria P IV. 219/1923. sz. a. 1923. dec. 12-én.) Fedezeti vétel. 28. Hazai iának imporifávai való lefedezése csak aKkor jogosult, ha a vevő kimutatja, hogy hazai • a beszerzése rendes kereskedői gondosság melleit sem lehetséges. (Kúria P. VII. 2561/1923. sz. a. 1923. dec. li-én.) Indokok: Az e részben nem vitás tényállás szerint felperes hazai fát vett az alperestől, mégis azután, hogy alperes nem szállított, drágább úgynevezett importfára eszközöli fedezeti vételt. Felperes álláspontja szerint ez a fedezeti vétel az alperes terhére történtnek tekinthető azért, mert a fedezeti vétel idejében hazai fa hiányában nem állott módjában magát hazai fával fedeznie. Az alperes ezt tagadta és azt vitatta, hogy mivel felperes fedeze.képpen nem a felperessel kötött szerződés tárgyát képezett hazai fát, hanem ennél sokkal drágább importfát vett, a fedezeti vétel az ő terhére nem róható. A fellebbezési bíróság ebben a vitás kérdésben tényállásként azt állapította meg, hogy felperes akart ugyan fedezetkép hazai fát venni, ezt két cégnél meg is kísérelte, de mivel ezeknél akkor hazai fa nem volt, a felperes kisérleli hibáján kivül sikertelen maradt. Ezen a tényalapon és azon a jogi állásponton, hogy bár a faértékesitő hivatal értesítése szerint abban az időben a fentebb megnevezett két cégen kivül még több dunántúli cégnek is volt hazai fából bejelentett készlete, felperes nem volt köteles ezeknél a többi cégéknél is a hazai fa vételét, megkísérelni, a fellebbezési bíróság a fel-