Kereskedelmi jog, 1924 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1924 / 1. szám - Igazságügyek

KERESKEDELMI JOG 19 16. A teljesítésnek gazdasági okokból utólagosan lehetetlenné válása az adóst a kötelezettség alól csak akkor mentesiti, ha ez az utólagos lehetetlenülés az adós hibáján kivül következett be. Ámde az az adós, aki a teljesítésnek időpontjában tőle nem függő gazdasági okokból nem volt gátolva a szolgáttatásban, nem hivatkozhatik arra, hogy reá nézve a szolgáltatás utólagosan gazdaságilag lehetetlenné vált. (Kúria P. IV. 166/1923. sz. a. 1923. nov. 30-án.) A fellebbezési bírósági ítéletnek meg nem támadott tényállása szerint az a 15875 gramm sulyu ezüst evökészlet, amelyet az alperes a felperesnek 36,500 koronáért eladott és amelyre felperes a szerződés megkötésekor 10,000 koronát le is fizetett, az ügylet kötésekor az alperes bécsi raktárában megvolt. A fellebbezési eljárásban szóval is előadott 18. alszámu alperesi előkészítő iratnak abból a tartalmából pedig, amely szerint alperes maga adja elő, hogy az eladás után 2—3 hét múlva elment a felpereshez és megsürgette az átvételre, a. kir. Kúria alperes beismerése alapján ténykénl állapítja meg, hogy a szóbanforgó ezüstkészlet a szerződés teljesítése idején is az alperes birtokában volt. Minthogy ezek szerint alperes a teljesítés idejében a kereseti áruval rendelkezett és minthogy az, hogy a kereseti ezüst evőkészlet utóbb az alperes birtokából, nem az alperes hibájából, kiesett volna, tényként megállapítva nincs és e megállapítás hiánya alperes részéről felülvizsgálati kérelemmel meg sincs támadva; az alperes azon az alapon, hogy a kereseti áruk értéke a per folyama alatt több ezerszeresen emelkedett, a fent kifejtettekre tekintettel gazdasági lehetetlenülés okából a teljesítést meg nem tagadhatja. A fellebbezési bíróságnak ezzel ellentétes jogi döntése tehát anyagi jogszabályt sért, miért is azt megváltoztatni és alperest a kereseti ezüst tárgyak kiszolgáltatására kötelezni kellett. A meg nem támadóit tényállás szerint felperes! a vételár hátralékos részét — a 26,500 koronát — az; áru átadásakor tartozott fizetni. Önként, következik ebből, hogy a szerződés teljesítését követelhető felperes, figyelemmel a magyar korona vásárló erejének folytonos csökkenésére, a kereset megindításával egyidejűleg tartozott volna, a hátralékos vételárat az alperes részére birói letétbe helyezni. Ezt azonban felperes elmulasztotta, minek következtében felperes azt az árfolyamkülönbözetet, amely a magyar koronának a kereset beadásakor jegyzet zürichi árfolyama és ugyanannak a vételár tényleges kifizetése napjának árfolyama közt mutatkozik, a hátralékos vételáron felül alperesnek megtéríteni tartozik. Vasúti fuvarozás. 17. Utipodgyász (V. Ü. Sz. 30. §. 1. bek.) alatt mindazokat a tárgyakat kell érteni, melyekre az utasnak saját életviszonyaira s az utazás céljára való tekintettel akár saját személyes használatára, akár pedig hivatásának gyakorlása végett a rendeltetési helyen szüksége van. (Kúria P. IV. 7167/1922. sz. a. 1923. okt. 24-én.) Indokok: A vasúti Ü. Sz. 30. §. r(l) bekezdése szerint az utas az olyan tárgyakat, amelyekre az utazásnál szüksége van, utipodgyászként való szállításra adhatja fel. Annak a kérdésnek az elbírálásánál: hogy az uj állomásra utazó színtársulatnak és e társulat tagjainak tulajdonát képező szinészkellékek, ruhák és fehérnemüek utipodgyászként feladhatók-e. nem lehet az Ü. Sz. fenti rendelkezését olyképen értelmezni, hogy az csak oly tárgyakra szorítkoznék, amelyekre az utasnak az utazás közben van szüksége: mert utazás közben az utas a feladott podgyászhoz rendszerint hozzá nem férhet, és azt nem használhatja, — ily megszorító értelmezés tehát magának a fenti rendelkezésnek a tartalmával kiegyenlíthetetlen ellentétben állana. A helyes értelmezés ennélfogva csak az lehet, hogy az utazásnál szükséges tárgyak fogalma alá sorozandó és személypodgyászként feladható mindaz, amire az utasnak saját életviszonyaira és az utazás céljára való tekintettel, akár saját személyes használatára, akár hivatásának, foglalkozásának gyakorlása végett, a rendeltetési állomáson szüksége van, — feltéve, hogy az illető tárgyakat az Ü. Sz. vagy valamely végrehajtási határozmány a pocigyászforgalomból ki nem zárja. A színészek hivatásának gyakorlásához és a társulat igazgatásához szükséges kellékek és ruhanemüek tekintetében az Ü. Sz. 30. §-a s annak végrehajtási határozmányai semmiféle tiltó vagy megszorító intézkedést nem tartalmaznak, — de azt sem tiltják, hogy bárki is, egyik helyről a másikra átköltözködése alkalmából, személypodgyászként adhasson fel oly ingókat, amelyek minőségüknél fogva egyébként podgyászként való továbbításra alkalmasak, — annak pedig egyáltalában nem lehet jogi jelentősége, hogy felperes színigazgató és az A. alatti jegyzékben felsorolt 28 alkalmazottja az ötven darab bőröndöt és utazókosarat, 1918 kg. összsúlyban, nem külön-külön, hanem egy podgyászvevénnyel adták fel. Alaptalan tehát az alperesnek az a panasza, hogy a szóban forgó tárgyak podgyászként nem lettek volna feladhatók és igy azok elveszéséből kifolyólag át az Ü. Sz. 35. §. I. végrehajtási határozmánya és 96. §-a értelmében kártérítési felelősség nem terhelné; és pedig alaptalan ez a panasz még azért is: mert az Ü. Sz. 30. §. I. végrehajtási határozmánya szerint podgyászként való szállításra még az artisták mutatványaihoz szükséges eszközök (székek, létrák, póznák) is felvehetők, — és mert a helyi árudijszabás 1916. évi függelékének 53-ik tételéből megállapíthatóan az a körülmény, hogy a színtársulat az állomásra való utazás alkalmával a színházi díszleteket és podgyászkiildeményeket nem fuvarlevéllel, hanem podgyászként adja fel, csak az ott említett díjkedvezmény alkalmazását zárja ki, s igy nem érinti a vasút felelősségét. 18. Szállítási igazolvány hiánya miatt elutasítás. '(Kúria P. IV. 7895/1922. sz. a. 1923 nov. 13-án.) Indokok: Felülvizsgálati kérelmében a felperes a kártérítési követelés megalapozása véget* most már csak az alperesnek arra a mulasztására hivatkozott, hogy a felperesi jogelőd által feladott vöröshagymát szállítási igazolvány nélkül átvette, jóllehet a 952/1915 M. E. és 69,377/1915. K. M. sz. rendeletek kimondották, hogy a vasúti válla-