Kereskedelmi jog, 1924 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1924 / 1. szám - Igazságügyek

14 árut tényleg megkapta és igy károsodás nem érte s a fellebbezési biróság a bizonyítást azért mellőzte, mert Olaszországgal, amelynek területén a bizonyitásfelvétel foganatositandó volna, viszonosság nem áll fenn. Ez az álláspontja azonban nyilván téves, mert az 1921. évi XXXIII. t.-c.-be becikkelyezett trianoni békeszerződés 221. cikke értelmében a Hágában a polgári eljárásra nézve kötött és az 1909 : XIV. t.-c.-be becikkelyezett egyezmény hatályában fennáll; ehhez az egyezményhez pedig ugy Olaszország, mint Magyarország hozzájárultak és az egyezmény 8. cikke értelmében a szerződő felek foganatosítják egymásnak a polgári ügyekben birói cselekmény teljesítése tekintetében előterjesztett megkereséseit. Cég. 3. Valamely cégnek fióktelepe (Keresk. törvény 18. §-a) a cégtől független, illetve önálló jogalanyisággal nem bir, hanem a fióktelep által köz vétlenül kötött ügyleteknél (Pp. 28. §-a) is szerződő félnek, illetőleg a fióktelep által végzett jogi cselekményeknél, a jogi cselekményt végző félnek maga a cég tekintendő és ebből folyóan az ilyen ügyletből vagy jogi cselekményből kifolyólag keletkezett perben is peres félnek nem a fióktelep, hanem maga a cég nevezendő meg és a fiók után maga a cég tekintendő perbevontnak. (Kúria P. VII. 8095/1922. sz. a. 1923 nov. 13-án.) Főnök és alkalmazott. \. A kiadóhivatali igazgató felmondására nem az 1914. LIV. t.-c. 57. §-a, hanem az Ipartörvény irányadó. (Kúria P. II. 6252/1922. sz. a. 1923. dec. 5-én.) Indokok: A meg nem támadott tényállás szerint felperes az alperes r.-t.-nál, amely a Nap cjmű lapnak tulajdonosa, mint lapkiadó igazgató volt alkalmazva havi 6000 K fizetés és garantált 14,000 K jutalék mellett. A lap egyelőre megszűnvén, alperes a BJ a. csatolt levél szerint 1922. március 1-én a felperes állását, a jelzett naptól kezdődő joghatállyal, a keresk. és ipartörvényben megállapított időre felmondván, felperes a 2. a. nyilatkozattal tudomásul vette a felmondást és azt, hogy a felmondási időre minden hónap 1-én havi fizetésének 75%-át kapja meg mindaddig, amig máshol el nem helyezkedik és kijelentette, hogy fizetése további 25%-a erejéig az alperes r.-t. ellen pert nem indit. A jelzett 75% fizetésére Z. R. Gy., az alperes r.-t. igazgatósági tagja kötelezte magát és felperes a 6000 K. havi fizetés 75%-át felvette. Alaptalan felperesnek az a panasza is, hogy a 2. a. megállapodás vele szemben az 1914. évi XIV. t.-c. 57. §-a alapján érvénytelen és hogy őt. mint a kiadóhivatal igazgatóját a sajtótörvény alapján egy évi felmondási idő illeti; mert az idézett törvény az időszakilap kiadója és a szerkesztőség tagjai között fennálló jogviszonyt szabályozza, felperesnek, mint a kiadóhivatal alkalmazottjának a felmondási idejére nézve az ipartörvény és az 1910/1920. M. E. sz. rendelkezései irányadók, de a fenforgó esetben nem döntő, hogy felperest milyen felmondási idő illeti, mert a felperes erre vonatkozó igényére nézve a 2. a.-ban külön megállapodást létesített. | Kártérítés késedelmes fizetés esetén. 5. A behajtási per folyamatba tétele nem üti el felperest attól, hogy a késedelemből folyó kártérítési igényt esetleg külön perben érvényesítse. — Nincs jogszabály, mely eladót a késedelmes vevővel szemben a késedelmi kamatot meghaladó kártérítési igény érvényesítésétől elzárná. — Vizsgálandó a szándékos vagy vétkes fizetési késedelem kérdése (fizetés kihúzása vagy spekulálás felperes terhére) s az, hogy merült-e fel s mily kára felperesnek? (Kúria P. IV. 7166/1922. sz. a. 1923. okt. 24-én.) Indokok: I. A teljesítés késedelméből eredő igények járulékos természetükből folyóan réndszerint csak akkor és annyiban érvényesíthetők, ha és amennyiben az illető igényhez való jog fenntartása kifejezésre jut. Felperes az előzően folyamatba tett behajtási keresetében a tőkekövetelés mellett a késedelmi kamatokat érvényesítette, mig a késedelmes fizetésből eredő kára megtérítéséhez való igényéről ott említést nem tett. Ez azonban adott esetben nem lehet akadálya annak, hogy ez igényét a perrend megadta keretben akár a folyamatba tett behajtási per megfelelő felemelése révén, akár pedig külön perben — mint a jelen esetben — ne érvényesítse. Ugyanis mig egyrészt kifejezett lemondás hiányában a tőke mellett csupán a késedelmi kamatok iránt való keresetindítás mindaddig, mig a peres felek jogviszonya e keretben jogerős birói döntéssel vagy egyezséggel nem nyer végleges rendezést, nem egyértelmű szükségkép a késedelemből származtatható egyéb kárigények elejtésével; másrészt meg abban az esetben, midőn a késedelemből folyó károsodás lényegileg a késedelem tartama alatt merül fel, abból, hogy a késedelem beálltakor a hitelező eredetileg csak a késedelmi kamatokat érvényesiti, nem is következtethető, hogy az akkor még lényegesnek fel nem ismerhetett s csak utóbb megnyilvánult továbbmenő károsodása megtérítéséhez való igényét elejteni kívánta. Minthogy adott esetben a felperes a behajtási per folyama alatt érvényesítette jelen keresetével a külön késedelmi kárát, az előző perbeli követelése kiegyenlítésekor pedig ez igényét a 2 ./• jelű nyugtatvány tanúsága szerint kifejezetten is fenntartotta, sőt erre a külön perre utalással a felajánlott késedelmi kamatok elfogadását is megtagadta: kétségtelen, hogy az alperes által a kereseti igény érvényesíthető volta ellen ez okból tett ellenvetésnek nincs alapja s e körülmény a kereset érdemi elbírálásának akadályául nem szolgálhat. II. Az eladónak kétségtelenül jogos érdeke fűződik ahhoz, hogy az eladott és át is adott dolognak az ellenértékét a kikötésszerü időben megkapja, hogy ettől fogva az ellenértékül szolgáló összeg birtokában azt üzleti céljaira felhasználhassa. Ez érdek fokozottabb jelentőségre emelkedik oly viszonyok közt, midőn a vétel tárgyának ára és a kikötött vételár gyanánt szolgáló összeg vásárló ereje egymással ellentétes irányban gyors változásnak van kitéve akkép, hogy mig az eladó