Kereskedelmi jog, 1924 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1924 / 1. szám - Igazságügyek
1. sz. KERESKEDELMI JOG 15 által szolgáltatott árunak a folyó pénzben kifejeződő értéke folyamatosan emelkedik, addig a vételárösszeg az esedékességtől fogva a késedelem alatt folyamatosan csökken az értékében, ugy hogy az adásvétellel elérni célzott észszerű értékcsere tárgyainak értékaránya teljesen megbomlik. Ily körülmények közt tehát a K. T. 281., 283. §-aiban megállapitott kamatigény és kamatfizetési kötelezettség elégtelennek mutatkozik az eladónak a vételár kellő időben megfizetéséhez fűződő érdeke kielégitésére. Minthogy pedig általános jogszabály, hogy aki másnak jogtalan magatartásával szándékosan kárt okoz, azt megtéríteni tartozik; a K. T.-nek a kamatfizetési kötelezettségre vonatkozó fent hivatkozott §-ai nem is tartalmaznak oly rendelkezést, mely a késedelmes vételárfizetés esetén a kamat helyett, vagy azon felül a bizonyitható nagyobb kár megtérítéséhez való igényt kirekesztené; alaposnak kellett tehát elfogadni a felperesnek azt a felülvizsgálati panaszát, hogy az irányadó anyagi jogszabályokba ütközik a fellebbezési biróságnak az a döntése, mellyel a fizetési késedelemből származtatott kára megtéritésére irányuló keresetét, azon az alapon utasította el, hogy nincs jogszabály, mely ily esetben a kamaton kívül egyéb igény megtérítésére nyújtana módot. III. Kérdés tehát, hogy a vevő fizetési késedelme vétkes vagy szándékos mulasztásnak jelentkezik-e s ezzel kapcsolatban merült-e fel és mily mérvű kára az eladó felperesnek? Az alperes a perben azzal védekezett, hogy azért nem fizette meg esedékességekor a vételárat, mert a küldött áru minőségi hiányban szenvedeti s az emiatt történt szerinte jogos rendelkezésrebocsátástól utóbb csak azért állott el, mert az árura szerződésellenes volta ellenére is szüksége lett. Minthogy vétkes fizetési késedelem nem foroghat fenn abban az esetben, midőn az áru jogos kifogásolással rendelkezésre bocsáttatott és a rendelkezésre bocsátástól való elállás, ha az egyéb okból történt, nem állapítja meg szükségkép a kifogás alaptalanságát: nem mellőzhető az ügy eldöntése végett a tényállásnak oly irányban kiderítése, melyből megállapítható lesz, vájjon a rendelkezésre bocsátás eredetileg jogszerű volt-e? Figyelemmel arra, hogy a vevő a rendelkezésre bocsátott árut felhasználta, az alperes vevőt terheli a dolog természete szerint ennek, valamint annak a bizonyítása, hogy a rendelkezésre bocsátástól való elállásnak az eladó tudomására hozásáig nem merült fel az ő terhére oly magatartás, mely annak megállapítására nyújtana alapot, hogy eljárásának célja az eladó terhére való spekulálás vagy pusztán az volt, hogy az eladónak a felhasznált, illetve megtartott áruért őt megillető kielégítéshez jutását elodázza. Amennyiben ez a kérdés a kifejlendökhöz képest az alperes terhére dőlne el, az tisztázandó továbbá, hogy pontosan mely időtartamon át volt az alperes a 2 ./• szerint történt fizetéséig késedelemben s ezzel kapcsolatban hárult-e a felperesre valamely s mily mérvű károsodás? Az ügy eldöntése végett ezek szerint kiderítendő tényállás megállapítását azonban a megj támadott ítélet az abban elfoglalt téves álláspont] nál fogva nem tartalmazza, miért is azt a felperes felülvizsgálati kérelme folytán feloldva a Pp. 543. §-a értelmében kellett rendelkezni. Turpis causa. 6. A felek utólagos magatartása nem teheti az eredetileg a jó erkölcsökbe ütköző ügyletet bíróilag érvényesíthető joghatályos üzletté. (Kúria P. IV. 3554/1923. sz. a. 1923. nov. 2-án.) Indokok: A felperes cég tulajdonosa az ügyletkötés idején a volt cs. és kir. hadügyminisztériumban teljesített katonai szolgálatot és mint a hadügyminisztérium textil-osztályában szolgálattételre beosztott tiszt, a katonai ellenőrzés alá helyezett alperesi gyárat, illetően ez ellenőrzés gyakorlásával volt megbízva. A felperesnek ekkor tanúsított az az eljárása, amely szerint ő az alperest felhívta, hogy a francia zsákmánygépek megszerzésére tekintettel feleslegessé váló kereseti gépei tekintetében tegyen cégének eladásukra ajánlatot s hogy az ennek folytán hozzá intézett alperesi E ./• jelű ajánlat alapján a hatósági ellenőrzése alatt álló gyárüzem tulajdonosával megkötötte a kereseti ügyletet; a m. kir. Kúria megítélése szerint a jó erkölcsökbe ütközik, amennyiben hatósági közegnek hivatalos eljárása közben a hatósága alá utalt ügyfelekkel való magánügyletkötése rendszerint nem egyeztethető össze a jó erkölcsökkel, amennyiben tág teret nyit arra, hogy a hatósági közeg ennek révén kedvezésben részesülve jogtalan vagyoni előnyt érjen el a hatósága alá tartozó ügyfél vagyoni sérelmével, avagy ellenszolgáltatásul a közérdek védelmére reábízott ellenőrzést olykép gyakorolja, hogy ezúton a közérdek nem találja meg az ügyfél magánérdekével szemben a kellő védelmet. A kereseti ügylet tehát mint a megkötése körülményeinél fogva eredetileg a jó erkölcsökbe ütköző megállapodás nem szolgálhat teljesítési kereset alapjául, amennyiben az ily ügyletből származtatott igények bírói uton nem érvényesíthetők. Nem változtat az ügylet ily megítélésén az a körülmény sem, hogy az alperes az A ./• jelű levelében 1921. szeptember 15-én, tehát akkor, amidőn már nemcsak a felperesi cég főnökének a katonai hatóságnál viselt tisztsége, hanem maga az annak idején az alperes gyára fölött ellenőrzést gyakorolt katonai hatóság is megszűnt, kijelentette a teljesítésre való készségét, mert ez legfeljebb az ügyletnek a kényszerhelyzetre alapított megtámadása lehetőségét szünteti meg, de a felek utólagos magatartása nem teheti az eredettől fogva a jó erkölcsökbe ütköző ügyletet biróilag érvényesíthető joghatályos ügyletté. Valuta. 7. A közvetett szállítmányozó előzője jogait csak akkor érvényesítheti, (K. T. 388. §. 1. bek.) amenynyiben előzőjét kielégítette. — A svájci frankban igényelhető követelés kifizetését tehát csak akkor igényelheti svájci frankban, amennyiben előzője igényét szintén ily pénznemben elégítette ki. (Kúria P. VII. 7992/1922. sz. a. 1923. okt. 5-én.) Indokok: Az e részben nem vitás tényállás szerint az alperes részére eszközölt szállitmányo-