Kereskedelmi jog, 1924 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1924 / 1. szám - Igazságügyek

10 KERESKEDELMI JOG tetszik, a törvényben megállapított szankciók í a valorizálásnak egy olyan megoldása, amely melleit ex lege, külön kikötés nélkül valorizáció nem foghat helyet. Annál inkább fenn- : foroghat a vita, mert mint emlékezeteSj a körül is végnélküli nézeteltérések merültek fel, vájjon az 5%-os késedelmi kamat pénz- I tartozások után olyan törvényi kártérités-e, '• amely mellett egyéh kártérítés is helyt foghat, ! avagy olyan-e, amely ezt kimeríti. Ha pedig magánjogunknak erre vonatkozó általános ; szabályai nem tisztázottak, ugy e szabályok tisztázásához a jelen törvény sem visz bennünket közeiebi), ami ha semmi másból, de magának a törvénynek címéből is kiderül. Ne tévesszen meg senkit e szempont vizsgálatánál a törvény 3. §-a, amely a kumulációt kizárja. E szakasz helyes értelme szerint a liitelezőt a jelen törvény alá tartozó esetekberi nem illethetik meg együttesen valorizációs plus a 2. §. 1 bek.-hen megadott nagyobb kártérítés. Sőt a hiró valorizáció esetében a •2-\k bekezdésében nyugvó kisebb kárigényt is mérsékelhető a normál késedelmi kamat mértékéig. Ez a rendelkezés csak azt célozza, hogy a hitelező egy rókáról két bőrt ne húzhasson le. Önként értetődő, hogy amennyiben a hitelező valorizáció formájában megkapja követelésének teljes értékét, még ezenfelül nem kaphat külön heti 2% késedelmi kamatot is. amelyet a törvény a maga alapgondolata szerint az értékcsökkenés kárpótlásáld kívánt juttatni. A fentebb tárgyalt probléma azonban ezzel a rendezéssel nincsen megoldva. Sőt éppen abból, hogy a törvény számol birói ítéleteken alapuló valorizációs esetekkel, csak megcrösili a kifejtetteket, mert koncedálván azt, hogy ilyen döntések is hozhatók, nyitva hagyja a kérdést, mikor lesz helyénvaló a valorizálás és mikor a törvényben biztosított magasabb késedelmi kamat. Ez az éppen, ami a döntésre kerülő esetekben mindannyiszor kétséget támaszthat arra nézve, vájjon a valorizáció, vagy e törvöny rendelkezéseinek figyelembevételével kell-e az esetet eldönteni? Hogy mikor az egyik, mikor a másik módon, e tekintetben továbbra is hiányzik mindennemű támpont. Maguk a részletkérdések is több irányban adhatnak jogos kritikára okot. Bizonyára az fog a közönségben leginkább recenzust kelteni, hogy a törvény a vasutakkal és községekkel szemben előre kizárja a számottevő magasabb kárpótlás érvényosithetését, A törvény nyilván abból a vélelemből indul ki, hogy ezek részéről vétkes késedelem nem foroghat fenn. Olyan vélelem, amely aligha fog osztatlan helyeslésre számithatni, pláne azok körében, akik a gy árkorlátból jól tudják, hogy éppen a vasút és nem ritkán a községek is visszaélve prívilégizálf helyzetükkel, nyilvánvaló és tiszta esetekben is annyira elli fizzák a fizetést, hogy amikor erre sor kerül, a teljes érdekmúlás már régen bekövetkezett. Ha vannak is magasabb állami raison szempontok, amelyek eltérő intézkedéseket indokolhatnak, ez semmi esetre sem mehet odáig, hogy előre mentesítsük ezeket az adósokot minden komolyabb jogkövetkezmény alól. Meglehetősen homályos a törvénynek azon utalása is, amely a jelen törvénnyel ellenkező késedelmi kaniattörvény-rendelkezéseknek kizárására vonatkozik (7. §.) Sokkal helyesebb lett volna megjelölni azt, hogy milyen intézkedésekre gondol a törvény. Mindenesetre jobb törvényszerpesztési módszer, mint aminőnek az uzsorára vonatkozó félig inkorporativ, félig konformizáló utalás, (5. §. 3. bek.) ami egészen szokatlan és visszatetsző. Nem nélkülöz a törvény bizonyos naivitást sem akkor, mikor a hitelezőt védeni akarja oly megállapodásokká] szemben, amelyek részére kisabb jogokat biztositanának, mint aminőket a jelen törvény. Ha tekintetbe vesszük jelenlegi hiteléletünket, amely a hosszú hitelnyújtásokat egyáltalában nem türi meg, ugy bátran állíthatjuk, hogy nagyon kevés olyan ügylettel lesz a bíróságoknak dolga, amelyeknek megkötési időpontjában, a hitelező eddigi gyakorlata alapján, már nem gondoskodott volna érdekeinek erélyes védelméről, olyan azonban talán egyetlen egy sem fog akadni, amelyet a bíróság azért fog semmisnek nyilvánítani, mert ez a gondoskodás kevésbé volt hathatós a törvényénél. SZEMLE. ELŐFIZETŐINKHEZ. Már mult számunkban voltunk kénytelenek jelezni, hogy lapunk előfizetési diját 1924. év első negyedére kénytelenek leszünk 6000 koronára felemelni. Kérjük tehát t. előfizetőinket, hogy ez összeget mielőbb beküldeni szíveskedjenek, mivel a bizonytalan gazdasági helyzet kockázatát (valorizáció) a késedelmes előfizetőkre volnánk kénytelenek áthárítani. Szerkesztőségi hir. Kuncz Ödön dr., lapunk volt szerkesztője az egyetemen erősebben lévén elfoglalva, semhogy a szerkesztés nehéz gondjait ós teendőit vállalni tudná, kénytelen volt a szerkesztéstől visszalépni. Midőn ezt a ránk nézve igazán érzékeny veszteséget bejelentjük, egyben azon reményünknek adunk kifejezést, hogy Kuncz Ödön, kinek egész pályája úgyszólván lapunkkal vau összeforrva, továbbra is megmarad nemcsak a lap barátjának, de ráérő idejében, munkatársának is. Az akkreditálás jogi természetéről folyóiratunk -már beható eszmecserét folyatott, mely a joggyakorlat fejlődése szempontjából sem mondható meddőnek. Az akkreditálás körül fölmerült vitás kérdések közül figyelmet érdemel a visszavonhatóság kérdése s az a kérdés, hogy a meghitelezést vállaló banknak az áru megvizsgálása körül mily szerepe van? van-e jogosítva s illetve kötelezve az árut minőségi hiány tekintetében megvizs-