Kereskedelmi jog, 1924 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1924 / 1. szám - Igazságügyek

1- sz. KERESKEDELMI JOG 11 gáliú? Mindkét irányban figyelemreméltó a német Bg. II. 24/22. számú ítélete (1. Deutsche Juristen Zeitung, Heft 19/20 ox 1923.), mely egyrészt kimondta, hogy a bank az eladóhoz küldött akkreditálási értesítés után, még az esetben is saját személyében (direkte) felelősségre vonható, amennyiben az akkreditálás nem is jeleztetett «igazolt»-nak («bestátigt»), hacsak értesítésében a meghitelezést kifejezetten nem értelmezi ellenkezőleg. (Hogy mi jelentősége van a «visszavonható)) és «visszavönhatatlan», a «bestátigt» és nem «bestátigt» akkreditálásnak, az a meghitelezésről szóló vitában ki tett fejtve. L. Kereskedelmi Jog 1922. évf. 1., 2., 5. és 6. számait.) Kétség esetében tehát a bank kötelezettségvállalása visszavonhatatlannak vélelmezendő. Ami pedig az áru megvizsgálását illeti, az akkreditálás rendszerint ugy történik, hogy a meghitelezett csupán a fuvarlevélmásodlat ellenében tartozik fizetni. Amennyiben tehát a fuvarlevélmásodlatból kitűnik, hogy abban a kérdéses áru foglaltatik, a bank annak ellenében fizetni tartozik s nem áll jogában az árut minőség szempontjából is megvizsgálni s a fizetést minőségi hiány miatt megtagadni. Ez veszélyeztetné az akkreditálás üzleti célját, mely éppen abban áll, hogy az eladó csak az akkreditálásban nyújtott garancia ellenében vagyis a, vevő előzetes fizetése ellenében köteles szállítani. Természetesen a bank előzetes fizetési kötelezettségének is van halára, így pl. nem köteles hamisított fuvarlevélmásodlat ellenében fizetni, vagy ha az eladó szembetűnően más árut szállít, mint ami deklarálva van stb. 1923. évi XXXIX. törvénycikk pénztartozás késedelmes teljesítése esetében a hitelezőt megillető kártérítésről. (Kihirdettetett az Országos Törvénytárban 1923. évi december hó 16. napján.) 1. §. Ha az adós késedelembe esik kereskedelmi ügyleten, váltón vagy más magánjogi címen alapuló olyan pénztartozás teljesítésével, amely pénztartozás a jelen törvény életbelépésének napját követő időpontban jár le, késedelmi kamat helyett az ebben a törvényben foglalt rendelkezések szerint kártérítéssel tartozik a hitelezőnek. 2. §. Az adós a lejárat napjától a tényleges fizetés napjáig a hitelezőnek a tőketartozás százalékában (heti vagy havi összeg) kifejezett olyan kártérítési összeget köteles megfizetni, amennyit a tőke százalékában kifejezve a m. kir. minisztériumnak c törvény életbelépésével egyidejűleg kiadandó rendelete megállapítani fog. Ha azonban az adós bebizonyítja, hogy késedelme nem vétkes, továbbá ha az adós személyes körülményeinél vagy életviszonyainál fogva teljesen nyilvánvaló, hogy a késedelem ideje alatt a, tartozás összegével semmiképen sem nyerészkedett, az első bekezdésben meghatározott kártérítés helyett a lejárat napjától a fizetés napjáig kártérítésként a m. kir. Állami Jegyintézet részéröj megállapított hivatalos évi kamatlábat annyi százalékkal meghaladó kártérítést köteles fizetni, amennyit a tőke százalékában kifejezve, a m. kir. minisztérium e törvény életbelépésével egyidejűleg kiadandó rendeletben meg fog állapítani. Az előbbi mindkét bekezdés alapján járó kártérítés összegének kiszámításában irányadó heti, havi vagy évi százalék magasságát a m. kir. minisztérium a gazdasági és pénzügyi viszonyok változásához képest rendelettel bármikor felemelheti vagy leszállíthatja. Kölcsönügyletből származó követelésre a 2. bekezdés nem nyer alkalmazást akkor, ha a szerződést e törvény életbelépése után kötötték. 3. §. Ha a késedelembe esett adós pénztartozását akár bírói ítélet, akár szerződés alapján v, pénz értékében beállott csökkenés mértéke szerint átszámított (valorizált) összegben lenne köteles fizetni, ily esetben mindenkor csak a 2. §. második bekezdésében megállapitott mérsékelt összegű kártérítés jár; sőt a bíróság a tartozási összeg átszámítása (valorizálása) kapcsán a késedelemmel járó ezt a mérsékeltebb kártérítést is leszállíthatja a törvényes késedelmi kamat mértékéig. 4. §. Olyan pénztartozás után, amelynek mindenkori összege a felek között létrejött szerződésben meghatározott forgalmi cikk, különösen valamely termény ára mint értékmérő után igazodik, a 2. §. második bekezdésében megállapitott mérsékelt összegű kártérítés jár. Nincsen helye ennek a kártérítésnek sem, ha a szerződés vagy a bírói ítélet a késedelmi kamatot a tőketartozásra irányadó forgalmi cikk (termény) mennyiségében fejezi ki. Az előbbi bekezdésekben foglalt szabályok állanak az aranyra, ezüstre és külföldi pénznemre szóló tartozások esetében is. 5. §. Semmis az e törvény életbelépése előtt létesült olyan kikötés, amely a hitelezőnek az adós késedelme esetére a jelen törvényben megállapítottnál alacsonyabb kártérítési összeged biztosit. Ez a törvény nem zárja ki, hogy a hitelező a 2., a 3. és a 4. §. alapján járó összegen felül bizonyított magasabb kárának megtérítését az általános jogszabályok szerint követelhesse. Ez a törvény nem érinti az uzsoráról és káros hitelügyletekről szóló 1883 : XXV. törvénycikknek a rendelkezéseit, különösen azt a rendelkezést, amely szerint uzsora miatt büntetendő az, aki másnak szorultságát, könnyelműségét vagy tapasztalatlanságát felhasználva, az idézett törvényben meghatározott kikötések mellett hitelez vagy ad fizetési halasztást. 6. §. E törvény életbelépésének napja előtt lejárt tartozások után a 2. §-ban meghatározott kártérítés e törvény életbelépésének napjától jár és az eljárás bármely szakában folyamatban levő ügyekben is alkalmazást nyer, ha azonban az ügy befejeztével e törvény életbeléptekor végrehajtási eljárás van folyamatban, a 2. §. második bekezdésében meghatározott mértékű kártérítés jár; de szabadságában áll a hitelezőnek külön per utján érvényesíteni a késedelem vétkességét. 7. §. E törvény hatályossága alá eső tartozásokra nem nyernek alkalmazást a fennálló jogszabályoknak a késedelmi kamatra vonatkozó, e törvénnyel ellenkező rendelkezései. 8. §. Ez a törvény nem nyer alkalmazást a nemzetközi egyezményeken és a. vasúti üzletszabályzaton alapuló pénztartozásokra, úgyszintén az államnak, törvényhatóságnak, községnek (városnak) vagy állami, törvényhatósági, községi (városi) intézménynek (üzemnek) kölcsöntartozásaira, valamint oly pénztartozásaira sem, amelyek tekintetében a hitelezővel szemben nem kizárólag magánjogi alanyként jelentkeznek. Az emiitett hatóságnak, intézményeknek (üzemeknek) egyéb pénztartozásaira ezt a törvény1! azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az emli-