Kereskedelmi jog, 1924 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1924 / 8-9. szám

8-9. sz. KERESKEDELMI JOG 91 hogy magház eljárás rosszhiszeműsége állapíttassuk meg. Valamely határozat káros és igy érdeksértő volta a megtámadási keresetre önmagában alapot nem szolgáltathat, ehhez okvetlenül szükséges az is, hogy az eljáró szervek rosszhiszeműsége is bizonyítékok alapján megállapittassék. Ez a mérvadó jogi irodalom álláspontja is, amely ezen még tul is megy: «Die Verletzung der Interessen der Gesellschaft oder Aktionáre genügt nicht zur Anfechtung, wenn nicht zugleich gegen eine Rechtsnorm verstossen wird. Deshalb wird die Anfechtbarkeit eines Beschlusses nicht bereits dadurch begründet, dass die massgebende Mehrheit sich der Schádlichkeit bewusst ist'. Willkürliche, obgleich schiidliche Akte erfüllen hier noch keineswegs den Begriff einer gegen die guten Sitten verstossenden Handlung nach §§ 138, 826 HGB., die auf Beschlüsse der Generalversammlung anwendbar sind. — Die Anwendbarkeit ist vom Reichsgericht wiederholt anerkannt, es ist jedoch stets hingewiesen worden, dass ein schádlicher Beschluss um (icswillen noch nicht unsittlich ist, z, B. das Ausschliessen des Bezugsrechtes der Aktionáre bei Ausgabe neuer Aktién, um so die Vorteile des Bezuges der bisherigen Mehrheit zuwenden zu können». (Ehrenberg's Handbuch des gesammelten Handelsrechtes, III. Band, 1. Abteilung, Seite 201.) Az előnyösség és célszerűség kérdésében a közgyűlés szuverénül határoz 'és igy határozatai — amennyiben azok a törvényes és alapszabályszerü hatáskörön belül hozatnak — érdemükben nem is támadhatók meg. Hogy ezen szuverénitás korlátait találja a dolust tilalmazó általános jogszabályban, az természetes, de nem forog fenn lehetőség arra, hogy ezen korlátok önkényesen beljebb tolassanak. Felmerül most már azon kérdés, hogy az alaptökefelemelést semmisnek kimondó birói határozat az időközben kibocsátott részvényekre miféle jogi hatással van. Ezen uj részvények a régi részvényekkel egyenlőek lévén, épugy forgalom tárgyát képezik ás igy számolni kell azon körülménnyel, hogy a megsemmisítést kimondó ítélet hozatalakor az uj részvények nem az első szerzők, hanem harmadik személyek tulajdonát képezik. Az általános felfogás szerint a közgyűlési határozat megsemmisítése a társulati jog körén belül azon következményt vonja maga után, hogy a megtörtént intézkedések ex tunc hatálytalanokká válnak. Tudvalevőleg az uj részvények kibocsátásának jogi természete különböző megítélésben részesült. Amíg a régebbi felfogás — Renaud nyomán — az uj részvények kibocsátásában adás-vételi ügyletet látott, addig az ujabb felfogás, Gierke elveit követve, azon álláspontra helyezkedik, hogy az uj részvények kibocsátása, épugy, mint maga az első részvényjegyzés, statuscselekmény és mint ilyén a társasági belső jog körébe tartozik. Az utóbbi felfogás konzekvens alkalmazása az általunk tárgyalt esetben tehát az volna, hogy az uj részvények semmiseknek volnának tekintendők ós igy azok a kibocsátási ár visszatérítése ellenében a társaság által visszaváltandók volnának. Ezen felfogás az uj részvények időközi forgalmazása folytán rengeteg jogvitára és visszkeresetre adna okot, mert hiszen az uj részvények közbenső vevői előzőik ellen fordulnának, akiknek személye azonban igen sok esetben számszerű adatok hiányában megállapítható nem lesz. Nem látszik tehát méltányosnak és a részvények forgalomképességével összhangzásban lévőnek, hogy a regula Catoniana a jelen esetben is teljes merevségével érvényesüljön és igy arra az alapra kellene helyezkedni, hogy az uj részvényesek részvényeiket mint harmadik személyek szerezték meg és igy ilyképp szerzett jogaik a közgyűlési határozat megtámadása által nem érinthetők. Erre a felfogásra maga a kereskedelmi törvény is nyújt jogalapot, amennyiben a 167. §-ban kimondja, hogy a részvényesek a mérlegalapján jóhiszemüleg felvett osztalék visszafizetésére nem kötelezhetők. Habár tehát a nyereség felosztására vonatkozó közgyűlési határozat későbbi időpontban meg is semmisittetnék, ez az osztalékot felvevő részvényesekkel szemben érvényesithető nem volna. A quieta non movere jogpolitikai elvének a már kibocsátott uj részvények forgalomképességére is alkalmazást kell nyernie, ugy hogy a vonatkozó közgyűlési határozat megtámadása magát az uj részvények joghatályát nem érintené. Kérdés tehát, hogy ezen felfogás mellett mily jelentőséggel birna egyáltalában a közgyülési határozat megtámadása, illetőleg megsemmisítése. Nézetünk szerint csupán azzal, hogy a megsemmisítés csakis dolus fennforgása alapján lévén kimondható, a megsemmisítést kimondó ítélet jogalapul szolgálna kártérítési követelés érvényesítéséhez azok ellen, akik a jó erkölcsbe ütköző módon kárt okoztak. A kártérítési keresetnek jogalapja azon általános jogszabály, hogy mindenki kártérítéssel tartozik annak, akinek vétkes magatartással kárt okoz és igy nincs akadálya, hogy ezen általános jellegű actio doli a rosszhiszeműen eljáró közgyűlési többség ellen érvényesithető legyen. A közgyűlési határozat megsemmisítése tehát olyasféle hatással birna, mint a büntető jogban a jogegység érdekében használt perorvoslat, t. i. a károsulton segit, viszont nem sújtja azt, aki előnyhöz jutott. Mindeddig azon, a kir. Kúria által tárgyalt esetet tartottuk szem előtt, midőn a részvények felosztását maga a közgyűlés végzi. Tudvalévőleg azonban az ilyfajta közgyűlési határozatok rendkívül ritkák, mert az esetek