Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 6. szám - Az opció mibenléte [2. r.]

6. sz. KERESKEDELMI JOG 82 ződést, stb. És pedig a meghatározott időn belül. Az opció mint alanyi jog előre megha­tározott élettartamú jog. Ha ez az idő eltelik anélkül, hogy az optatus élne jogával, a jog­viszony megszűnik s vele az opció. Félreismerése volna a lényegnek azt mon­dani, hogy opció esetében az optatus már is megvette a dolgot, már is haszonbérlő, stb. mi­helyt opciót nyert. S ha nem él a joggal? Ho­gyan, miáltal szűnik meg vevő, bérlő, stb. lenni, amivé vált az opcióval? Nyilvánvalóan zsák­utcába jutnánk azzal a felfogással, hogy az opció végleges szerződés az előbb mondott ér­telemben. Bizonyára ezeknek a nehézségeknek át­gondolása vezette a Jogegységi határozat meg­hozóit arra az eredményre, hogy az opcióban halasztó feltételhez kötött szerződést láttassa­nak, amely hatályba csak akkor lép, ha a ki­kötött feltétel teljesül. Mi volna azonban a fel­tétel? Kétségkívül az optatusnak a tetszése, akarata. Tehát egy kondició potestativa forog szóban, amely abban áll, hogy az optatus tet­szése szerint veszi vagy nem, bérli vagy nem a dolgot stb. Más feltétel alig képzelhető el, amelytől függhet opció esetében az ügylet sorsa. Léte — ahogyan feltétel esetében én lá­tom a dolgot; mert felfogásom szerint a felté­tel az ügylet exisztenciáját érinti s nem an­nak hatályosulását, miként a dies, az idő, vagy a meghagyás, a modus. Ha a feltétel teljesül: van ügylet ex tunc; ha meghiúsul: nem volt ügylet megint ex tunc. De még ha a hatály van is függőben fel­tétel tűzés esetében, vájjon nem önellenmondás van-e abban, hogy attól függjön a hatály, ami máris megvan? Ha van vétel, függhet-e ennek hatályosulása attól, hogy az optatus azt mondja hallgatólagosan — eltelni hagyván az időt, — hogy nem veszem meg a dolgot? Az ilyen perplex feltétel vagy nem létező­nek tekintendő vagy a szerződést teszi érvény­telenné. Halasztó, felfüggesztő feltétel mellett kö­tött szerződésnek tehát az opció semmi esetre sem mondható. A visszalépés csak bontó fel­tétel lehet. Már pedig legföllebb erről lehetne szó. Ugy, de a visszalépés véglegesen megkötött szerződést tételez fel, mégha nem kívánjuk is meg a teljesítést. Azt meg láttuk, hogy végle­ges szerződésről opció esetében szólani nem lehet. A végleges szerződés, pl. vétel esetében — ha erre szól az opció — kölcsönös jogvi­szonyt eredményez, amelyben a vevő már is kötelezve van. Az opció pedig éppen azt cé­lozza, hogy az optatus csak akkor legyen vevő, ha ez neki tetszik; addig nincs kötelezve. Akárhogyan nézem, bármely oldalról, mindenképen csak az domborodik elém, hogy az opcióban még nincs jelen a jogviszony, amely az általa biztositott, benne rejlő joggal való élés következtében áll elő. Tehát ha el­adásra irányul, az eladás még nem történt meg; ha bérletre, a bérleti viszony még nem létesült; ha szerzői jog megszerzésére az még nem szereztetett meg. Ez vezetett arra a felfo­gásra, hogy az opció ajánlat, amihez első pil­lantásra csakugyan hasonlít, IV. Ha azonban nem ajánlat — amint lát­tuk — mert már is alanyi jog amellyel szem­ben kötelezettség áll, s amely jog szerződés által keletkezik (opció-szerződés) s ha e szer­ződés nem létesiti még azt a jogviszonyt, amely a joggal, az opció jogával való éles következté­ben áll elő: akkor nem marad más hátra, mint benne pactum de contrahendo-t látni, előszer­ződést. Ma már nem vitás az, hogy előszerződés consensualis szerződés tekintetében is köthető. Az optv. 936. §-a is már ezen az alapon áll. Az is tárgya lehet tehát előszerződésnek, hogy valaki magát valamely dolgának eladására, bérbeadására, erdejének kitermelésre való át­engedésére, szellemi termékének kiadása céljá­ból való átbocsátására stb. kötelezze le. Nem lényege az előszerződésnek, hogy mindkét fél kötelezve is legyen, a célzott, a fő­szerződés megkötésére. A felektől függ a szerző­dést ugy megkötni, hogy az egyiket csak jog illesse, a másikat pedig csak kötelesség a célba vett szerződés megkötésére. Az előszerződés szülte jogviszony élettar­tamának meghatározása szintén a feleken for­dul. Az optv. 936. §-a csak a felek nem intéz­kedése esetére állapit ja meg a szerződés meg­kötésére kiszabott időponttól számított még egy további évben az élettartamot. De ez diszpo­zitív jellegű szabály. Egészen helyesen mondja Stubenrauch, hogy az előszerződés pozitiv lekötöttséget ered­ményez. De ugyanez megvan az opció esetében is. Aki arra ad opciót, hogy egy hónapon belül a házát tízmillióért eladja, az pozitive le van arra kötelezve, hogyha az egy hónapon belül az optatus jelentkezik, köteles vele a vételszerző­dést tizmillió árban megkötni. Hogy ebben a lekötöttségben az is benne van, hogy egy hónapon belül másnak még drá­gábban sem adhatja el, hogy tehát harmadikkal nem szerződhetik, az bizonyos. De ez mint ke­vesebb van a többen: abban, hogy egy hónapra az optatussal szemben magát lekötötte. Ez a ne­gativ lekötöttség csak mint a pozitiv lekötöttség­nek következménye jelentkezik. A Stubenrauch tévedése abban van, hogy a mellékzöngét fel­cseréli a főhanggal, s a tulajdonképeni le­kötöttségtől különvált kötelezettséget lát a le­kötöttség negativ következményében s a kettőt egymással szembeállítja, holott a negatívum a pozitiv kötelezettségben benne van. Nem látja a kettő között fennálló okozatossági kapcsola­tot. Egyébként pedig adós marad a felelettel arra a kérdésre, amit ő fel sem vet. hogy mi hát az opció, ha nem előszerződés?

Next

/
Oldalképek
Tartalom