Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 5. szám - Elővételi jog és haszonélvezet

a. sz. KERESKEDELMI JOG 71 ha a bíróság és a jogi irodalom nagy része is1 arra az álláspontra helyezkedett, hogy az elővételi jog nem gyümölcse a régi részvénynek, hanem a régi részvény tulajdonosát részvényesi, 111 inösógéhöl kifolyóan megillető jogi amelyet a tulajdonos attól függetlenül gyakorolhat, hogy a részvényt valakinek a haszonélvezeti joga terheli-e avagy sem. Ha a tulajdonos uj és pedig a haszonélvezettől mentes részvényekel szerez, ezzel a haszonélvező jogai csorbát nem szenvednek, mert ő azután is ugyanolyan számú részvénynek a hasznát húzza, mint addig, ezek a hasznok pedig, ha a tranzakció reális volt, az uj részvények kibocsátása következtében nem is csökkentek. Ha viszont a hasznokban csökkenés következett be, a tranzakció hibás volta következtében a jogérzetet még mindig meg lehetett nyugtatni azzal, hogy hiszen az alaptőkeemelés a részvénytársaság szövevényes üzletvezetésének csak egy ténye, az osztalék pedig számtalan más olyan tény folytán is csökkenhetett Volna, amely miatt sem a részvényesnek, sem a részvény haszonélvezőjének nem lett volna módja, semmikép sem jogsérelmet panaszolni. Már a normális gazdasági viszonyok közt sem volt azonban ez a felfogás egészen egységes. Meili,2 aki, tudomásom szerint, először foglalkozott a kérdéssel, azt fejtette ki, hogy az elővételi jog gazdasági gyümölcse a részvénynek, amely a haszonélvezőt illeti. Ha az akkor uralkodónak mondható felfogás a fent vázolt esetre talál is, egyszerre elveszti a biztos alapját, ha arra az esetre gondolunk, amikor a társaság nyereségének egy részét az alaptőkéhez csatolva, pl. 2 : 1 arányban befizetés nélkül uj részvényeket adott, vagy a 200 K névértékű részvényeket 250 vagy 300 K névértékű részvényekre cserélte ki. Ilyen esetekben a részvények minden ujabb befizetés nélkül megnövekedtek, amely esetben épen ugy nem lehet azt mondani, hogy a növekedés korlátlan tulajdonjoggal a haszonélvezettel terhelt részvény tulajdonosát illeti, mint ahogy nem lehet azt mondani, hogy a telek haszonélvezete nem terjed ki a telekhez hozzásodort földdarabra, vagy a harmadik személy részéről a telekbe ültetett fa gyümölcsére. A jog lényege a részvénytársasággal szemben ebben az esetben is ugyanaz volt, mint amikor a részvényes csak uj befizetés ellenében kapott részvényt és a tulajdonos korlátlan jogszerzése még sem látszik tartható álláspontnak. De a régi álláspont nehézségei csak akkor válnak egészen világossá, ha az elővételi jogmai gazdasági jellegét vesszük figyelembe. i Porosz Kammergericht 1911, máj. 12. (0. L. G. Rspr. 24,139) Treier Leipziger Zcitschrift VII. évi'. 913. Hackcr: Niéssbrauch von Prámienpapicren, Aktién und Urheberrechten. Berlin 1906. 70. 1. és Holdheims Monatschrift 15. évf. 189. 1. Winkler L. Z. VII. évf. 48. 1. Kuncz: Alaptökeielemelés. 1911. 228. 1. * Holdheims Monatschrift IX. évf. 4. 1. Előre bocsátva, hogy nem tartozik a ritkaságok közé az olyan részvénytársaság, amely az utóbbi évek mindenikében alaptőkét emelt, vizsgáljuk meg a háború előtti jogi álláspontot egy példán. X özvegynek 1917. év óta haszonélvezeti joga van az ági vagyon cimén férje testvérének, Y-nak tulajdonát alkotó 20 darab 200 K névértékű részvényen. A részvénytársaság 1918/19—1923. üzleti évekre egyaránt 20% osztalékot adott, vagyis X a négy év alatt a részvényekből összesen 3200 K-át vett be. A vállalatnak normális jó üzletmenete van s a részvények árfolyamértéke — jóllehet a társaság a négy év alatt minden éviién emelte az alaptőkéjét — fluktuációk után darabonként 10,000 K-ra emelkedett fel. A haszonélvezet tárgya tehát papirvalutában értékének 50-szeresére emelkedett, az özvegy jövedelme pedig a régi maradt. Y — az állagtulajdonos — az 1920. évi tőkeemelés alkalmával az 1 : 1 arányú elővételi jogot gyakorolva, 20 darab uj részvényt szerzett darabonként 1000 K befizetés mellett. Az árfolyamérték ekkor 2200 K volt (ex) és igy 24,000 K vagyoni előnyhöz jutott. 1921-ben a 4:1 .arányú elővételi jogot 40 darab után darabonként 000 K-ért értékesítette és igy 24,000 K-t vett be. Az 1922. évi tőkeemelés alkalmával az ö : 1 arányú elővételi jogot gyakorolva, darabonként 2500 K befizetéssel 8 darab 8000 K árfolyamértékű részvényt szerzett, vagyis újból 44,000 K nyereségre tett szert. Az 1923. évi alaptőkeemelés 3 : 1 arányú volt és Y darabonként 1000 K-ért adva el a 48 darab után őt illető elővételi jogot, 48,000 K-t kapott és felvette természetesen a már megszerzett 28 részvény után járó 1120 K osztalékot is. Ezek szerint Y — az osztalékot nem is számítva — a négy év alatt készpénzben 72,000 K-t vett be, amiből a 28 darab uj részvény megszerzésére csupán 40,000 K-t fordított, van tehát neki 28 darab haszonélvezettől mentes részvénye és 32,000 K készpénze, ami összesen a mai 10,000 K-ás árfolyam mellett 312,000 K értéket tesz ki. Y ehhez a vagyonhoz a haszonélvezettel terhelt és ma is csak 200,000 K-át érő részvények alapján jutott. Az X helyzete viszont még rosszabbodott is, mert a 20 részvény névértékének aránya az egész alaptőke összegéhez 1920 óta a negyedére csökkent, minthogy a részvények száma a négyszeresére emelkedett, a társaság vagyona pedig az alacsony befizetésekkel semmiesetre sem lett a négyszerese az 1920-beli vagyon mai értékének, mert ez kb. 50,000 K-ás árfolyamot vonna, maga után. Kétségtelenül nem elégítheti ki a jogérzetet az a helyzet, hogy a haszonélvezettel terhelt részvény állagának tulajdonosa a részvény alapján nagy vagyoni előnyhöz jusson a haszonélvezet tárgyául szolgáló vagyon belső értékének a rovására, holott az alaptőkefeleme-