Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 5. szám - Elővételi jog és haszonélvezet

72 KERESKEDELMI JOG 5. sz. lésnek egyik célja ma már rendszerint épen nyereség-juttatás. Ennek a helyzetnek a felismerése vezetett arra, hogy ujabban főként a német irodalomban számos érv hangzott el amellett, hogy az elővételi jog a gazdasági gyümölcs fogalma alá esik és mint ilyen a haszonélvezőt illeti, aki a jegyzett uj részvényekkel vagy a jogért kapott ellenértékkel szabadon rendelkezik. Természetesen nem hiányoznak a régi álláspont védői sem. A gyümölcsi minőség ellen a következőket hozzák fel: Az elővételi jog nem jövedelem, hanem jog az alaptőke növeléséhez hozzájárulásra.3 A részvényest illeti, részvényes pedig nem a haszonélvező, hanem az állagtulajdonos.4 Nem is a részvényből áll elő, hanem más tényeknek (közgyűlési határozat, cégjegyzékbe bevezetés) is közre kell játszania,5 Nem is rendesen visszatérő jövedelem.6 Németországban sem a jövedelemadónak, sem a tőkekamatadónak nem tárgya.7 Jellege olyan mint a sorsjegyre eső nyereménynek, amely kétségkivül megilleti a tulajdonost.8 Ezekkel az érvekkel szemben a gyümölcsi minőség mellett a következő érveket találjuk: Alaptőkefelemelést azok a részvénytársaságok rendeznek, amelyek olyan gazdasági helyzetben vannak, hogy részvényeseiknek az osztalékon felül is tudnak jövedelmet biztosítani. Az elővételi jogban a nyereség egy része búvik el. A részvény a részvényes részesedésének okmánya, célja a haszon, a nyereség. Erre a célra szolgál a hasznot,hozó uj részvény. Az elővételi jogot az osztaléknál nagyobb nyereségre való igényről lemondás fejében adják. Nemcsak az elővételi joghoz kellenek külső tények, hanem az osztalékhoz is kell közgyűlési határozat. Külső behatás nélkül fiatal állat sem jöhet létre. A gyümölcsnek nem fogalmi eleme az, hogy visszatérő legyen, különben is az elővételi jog gyakran ismétlődhetik. Az adóügyi kérdés mikénti megoldása nem prejudikál, mert az adópolitikában más szempontok érvényesülnek, mint a magánjogban. Az elővételi jog nem egyezik a prémiummal, mert a prémium egyszersmind a tőke helyébe lép, az elővételi jog gyakorlása esetében pedig a tőkekövetelés továbbra is érintetlen marad.9 Különbség van az elővételi jog mint alapszabályban vagy törvényben biztosított azon 3 Treier i. h. Hacker i. h. Franké Leipziger Zeitscbrift XV. 261. L 1 Tieier i. h. a H. G. B. 282. §-ára hivatkozva. 5 Kammergericht id. hat. 6 Franké id. h. 7 Gutachten des Reichfinanzhofs zu §. 2. Ab. 1. I. Ziff'er I. u. Abs. 2. Kapital-Ertrag Steuer-Gesetz v. 14. Dec. 1920. Bankarchiv 1921. 8. 217. 8 Hacker i. h. 9 WolíT: Die rechthche Natúr des Aklienbezugsiechts. L. Z. XV. 697. L és 729. 1. Nasse: L. Z. XIV. 916. L és L. Z. XV. 490. L jog közt, hogy a részvényesnek alaptőkeemelés esetében elővételi joga lehet és a konkrét esetben felmerülő elővételi jog közt. Ez utóbbi az előbbinek, az u. n. elővételi alapjognak gyümölcse. Az elővételi jog gyakorlása a részvényesi jogositványok egyikének gyakorlása akkor, amikor arra alkalom nyilik. Ha egy főjog, mint pl. a tulajdonban lévő ius utendi fruendi egyes igényeket eredményez, anélkül, hogy saját állagát elvesztené, akkor ezek az igények a főjog hozadékai. A jognak a hozadéka lehet nemcsak a készpénz, hanem követelés is, sőt Affolter szerint mindig csak követelés. Az osztalékjog is csak követelés a társasággal szemben, de a részvényesi jogositvány épen ugy másféle szolgáltatásra irányuló követelést is eredményezhet: uj részvények kiadása iránti követelést is.10 Ez az utóbbi álláspont viszont a fenti példa esetében oda vezetne, hogy a haszon^ élvezet megszűntekor az állagtulajdonos a részvénytársaság részvényeinek jelentékenyen kisebb hányadát kapná vissza s a nagy vagyoni értékhez méltánytalanul a haszonélvező jutna. A magyar jogi irodalomban legutóbb e folyóirat hasábjain ütközött meg a fentebb ismertetett két álláspont. Dr. Menyhárt Gáspár (Kereskedelmi Jog XVIII. évf.) amellett foglal állást, hogy az elővételi jog az állagtulajdonost illeti. Mélyen járó alapos fejtegetéséből csupán két pontot ragadunk ki, amely igen hathatósan felhasználható annak az álláspontnak a támogatására, hogy az elővételi jog nem illetheti meg korlátlanul az állagtulajdonost. Azt mondja Menyhárt, hogy az elővételi jognak a részvénytől elszakítása s ilykép való értékesítése nem más, mint a törzsvagyonból a részvénytulajdonost megillető hányad egy részének elvétele és a hányadnak értékesítése, a részvény állagának kevesbitése. Helyes, ámde a részvény állagának kevesbitése nemcsak a tulajdonos tulajdonjogát, hanem a haszonélvezet tárgyát is csorbítja, a haszonélvező tehát a Menyhárt-féle álláspont elfogadása esetében jogosan panaszkodhatnék arról, hogy az állagtulajdonos őt haszonélvezeti jogában korlátozta, mert a haszonélvezett vagyontárgyak állagát csorbította. Tagadhatatlan, mondja másutt Menyhárt, hogy az uj részvények kibocsátása a nyereségjutalékban való részesedést is megosztja, mert az eddiginél több részvény között fog az megosztani. Ez az érv pedig, fentebbi példánkra visszatérve, az ismételt alaptőkeemelés esetében épen azt bizonyítja, hogy az elővételi jog gyakorlásával vagy eladásával a tulajdonos a haszonélvezőt a neki biztosított jövedelem egy részétől fosztja meg. A Menyhárt cikkére adott válaszban Lőw Lóránt (Kereskedelmi Jog XVIII. évf., 149. 1.) 10 WolíT: i. h. 699. 1.