Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 5. szám - Az opció mibenléte. [1. r.]

KERESKEDELMI JOG A HITELJOG MINDEN ÁGÁRA KITERJEDŐ FOLYÓIRAT Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST V., Visegrádi-utca 14. sz. Telefon 71-65. ALAPÍTÓ: FŐSZERKESZTŐ: GRECSÁK KÁROLY BUBLA FERENCZ ny. m. kir. igazságügyminiszter curiai tanácselnök SZERKESZTIK: Dr. KUNCZ ÖDÖN Dr. SZENTÉ LAJOS egyetemi tanár ügyvéd, felelős szerkesztő Előfizetési ár: Negyedévre: 600 korona. Egy füzet ára 250 korona. A cikkek Dr. Kuncz Ödön egyetemi tanár ur címére (VIII., Üllői-ut 36. Telefon: József 119—13) küldendők. HUSZADIK ÉVFOLYAM 5. sz. MEGJELENIK MINDEN HÓ ELEJÉN BUDAPEST, 1923. MÁJUS J. TARTALOMJEGYZÉK: Menyhártli Gáspár, egyet. tanár. Az opció mibenléte. Dr. Beitzer Béla. Átértékelés. Dr. Nizsalovszky Endre, miniszteri titkár. Elővételi jog és haszonélvezet. SZEMLE: A bolsevista magánjog. — A fogadós felelősségének kérdése. — A korlátolt felelősségit társaság. — Az orvos felelőssége helyetteséért. — Telegrafon. IRODALOM: Hazai irodalom, HAZAI JOGGYAKORLAT: G9. A magyar királyi Kúria jogegységi tanácsának 26. sz. polgári döntvénye. — 70. Általános. — 71. Hadikölcsön lombard. — 72. Lánckereskedés. — 73. Valorizáció. - 74., 75., 76. Vétel. Az opció mibenléte. Irta: Menyliárth Gáspár, egyet. tanár. Egyben-másban el kell fogadnunk jogosultnak azt a szemrehányást a gyakorlat emberei részéről, hogy nálunk olykor a tudomány sántán követi az ítélkezés problémáinak bogozását, ahelyett, hogy megvilágítója lenne az élet nehéz kérdéseivel néha sürün megrakott sötét útnak, amelyen a gyakorlatnak kénytelen-kelletlen keresztül kell magát törnie. S el kell ismernünk megállhatónak azt az intelmet is, hogy ha ilyenkor a gyakorlat ráhibáz az elméleti igazságokra, a kioktatás, mivel nem jogosult, bízvást elmaradhat. Több példa helyett, amikben válogathatnék, hogy illően alátámasszam fennebbi megjegyzésemet, legyen elég időszerűségénél fogva csak az opció mibenlétének kérdését felemlítenem. Nem valami uj jelenség ez jogunkban. De talán, mert gondot a múltban nem okozott, hova helyezésével nem foglalkoztak az elmélet emberei. Mikor aztán pénzünk elértéktelenedése bekövetkezett, s oly nagy mérvüvé vált, hogy a dolog- és pénzszolgáltatás között aránytalan eltolódások álltak be: mind sűrűbben kezdte bíróságainkat foglalkoztatni az a kérdés, hogy miképen egyenlítsék ki azt az aránytalanságot, amely az opcióban megállapított vételár, s a dolog időközi túlságosmérvű értékemelkedése következtében annak az opcióban biztosított jog érvényesítése idejében mutatkozó forgalmi ára között jelentkezett, s ami a vételjogosult nagy vagyoni előnyére az eladásra kötelezett jelentős vagyoni hátrányában állott. S bíróságaink az elméleti háttér hiányában, bár legnagyobb dicséretükre legyen mondva, az ügy érdemében a leghelyesebb eldöntéssel, előbb a vétel lényegének és természetének helyesnek el nem fogadható megbolygatásával, utóbb a gazdasági lehetetlenülés kényes és süppedő talajában való horgonyvetéssel igyekeztek alapját és okát helyes döntésüknek megkeresni. Ami mind nem történik vala, ha az opció mibenléte, jogi természete előbb kellő megvilágításban részesült volna, Nem közömbös pedig, hogy ítéletek megokolásába téves elméleti megállapítások csusznak-e be vagy sem. Az indokolás a jogászi munka. Téves okfejtés a jogszabály téves értelmezésén alapszik. így kerülnek elő soha meg nem irt, nem akart jogszabályok, amelyek diamehális ellentétben állanak a jogalkotó hatalom kimondott szabályaival. S itt kezdődik a jogbizonytalanság, aminél Werbőczy erre az országra veszedelmesebb valamit nem ismert. Ezeknek előrebocsátása után ugy vélem, hogy nem végzek felesleges munkát, ha egykét megjegyzéssel az opció mibenlétének meglátását előmozdítani megkísérlem. Kritikai észrevételeimet a cél mentse. I. Átböngészve az irodalmat — a külföldit is — mindössze Stubenrauch-nál találtam