Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 5. szám - Az opció mibenléte. [1. r.]

5. sz. annyit (Kommentár zum öst. alig. bürg, Gesetzbuch. 8. Auflage. 936. §. 1. P.), hogy az opció nem előszerződés; mert az előszerződés az osztr. ty. 930. §-a értelmében pozitív lekötöttséget eredményezi mig az opcióban foglalt előjog abban áll, hogy a lekötött fél a megjelölt vonatkozásban nem szerződhetik harmadikkal, tehát lekötöttsége csak feltételes, negativ; továbbá Koloscáry-níü (Magánjog Vezérfonalául a magy. magánjogból tartott egyet, előadásokhoz. Budapest, 1922.) ezt: «Az u. n. vásárjog (opció) bizonyos tekintetben hasonlit az elővásárlási joghoz, épp azért attól jól megkülönböztetendő. Az opció joga t. i. azt teszi, hogy az alatt az idő alatt, amelyre az opció joga megszereztetett, a jogositott a dolgot egyoldalulag, mert még a tulajdonos akarata ellenére is a meghatározott vételár fejében megvásárolhatja.)) A m. kir. Kúriának két határozatában találtam az opció fogalmára vonatkozó kijelentést. Az egyik (III. 1544/1921. sz. Magánjog tára II. 106.) ajánlatnak mondja: «A vételijog (opció) oly eladási ajánlat, mely szerint a tulajdonos meghatározott időpontig az előre megállapított vételáron valamely tüzetesen megjelölt dolgot átbocsátani köteles, ha az általa vevőként előre kiszemelt egyén a meghatározott időn belül kijelenti, hogy vételi jogával (!?) él és a megállapított vételárat megadni hajlandó.» A másik (Magánjog tára II. 105.) szerint: «Ingatlan tulajdonosa vételijogra vonatkozó szerződésnek teljesítésére nem kötelezhető stb.» az végleges szerződés. A jogegységi tanácsnak 26. számú polgári döntvénye, amely a Kúria két tanácsa között fenforgó abban az ellentétes elvi kérdésben, hogyha a vételijog (opció) gyakorlására nyitva álló időben a. szerződés tárgyának értéke a forgalmi viszonyok előre nem látott alakulása folytán aránytalanul emelkedett, mentesül-e a tulajdonos ily viszonyok fennállása alatt az eladói kötelezettsége alól, vagy pedig az opció ily körülmények közt is gyakorolható-e, ha a jogositott a szerződési vételár helyett szolgáltatni hajlandó azt az öszszeget, amely az ingatlan értékének az opció érvényesítésekor megfelel ? ugy döntött, hogy a tulajdonos mentesül az eladás kötelezettsége alól és az opció »nem gyakorolható az ingatlan értékének megfelelő vételár megadása mellett sem — kiindulva bár annak a határozatnak meghatározásából, amely az opciót eladási ajánlatnak minősiti, végsőleg arra az eredményre jut, hogy «a vételijogra vonatkozó szerződés lényegében halasztó feltételhez kötött adásvétel s ebben a vonatkozásban hatályba csak akkor lép, ha a kikötött feltétel teljesül». Teljesség kedvéért felemlítem azokat a törvényeket, amelyek az opció tekintetében rendelkezéseket tartalmaznak. Az 1920. évi XXXIV. t.-c. 102. §-a, amely cime szerint a vételi jogok megszerzése és átruházása tárgyában tartalmaz illetékügyi szabályt, s amely §. második pontjában a vételijogot igy irja körül: «Az adásvevési illeték jár akkor is, ha a szerződéssel valaki azt a jogot szerzi meg, hogy valamely ingatlant annak tulajdonosa meghatározott feltételek mellett tulajdonába átbocsájtani köteles», és amely harmadik pontjában a vételi jognak visszterhes átruházása esetére tartalmaz ugyancsak illetékszabályt. A földbirtok megoszlását szabályozó rendelkezésekről szóló 1920. évi XXXVI. t.-c. 87. §-a az opciónak — a törvényszerint vásárlásijog — £i telekkönyvbe való bejegyzése föltételeit szabja meg s azt, hogy a bejegyzés harmadik személyekkel szemben is hatályos. II. Az opciónak kétségtelenül meglévén honossága a jogban, megkísérelhetjük közelebbi illetőségét a reá számot tartó emiitett több kategória közül kiválasztani. Három verseng érte amint láttuk: az ajánlat, a végleges szerződés és az előszerződés. Az elővásárlási joggal való összemérését bízvást elhagyhatjuk. Ettől az első pillanatra is megkülönbözteti az, hogy elővásárlási jog az eladót illeti, ha a vevő a megvett dolgot újból eladni akarná, vagy ha a harmadik személy javára szól is, csak arra az esetre, ha a tulajdonos dolgát el kívánná adni; az opció pedig éppen ellenkezőleg a tulajdonost eladásra kötelezi. Felesleges fáradtság lenne benne valamely uj jelenséget felfedezni. Ujat csak ott lássunk, ahol az ismeretes jelenségek elégséges magyarázatát valaminek nem adják. S majd látni fogjuk, hogy a három emiitett kategória egyikébe teljesen és kifogástalanul beleillik. Előre bocsátandónak tartom, hogy az opcióval, ha legsűrűbben a vételre vonatkozólag találkozhatunk is, az más jogviszony pl. kiadói jog, társasági alakítás, tagságbiztositás, erdőkihasználás, stb. tekintetében is előfordul. Ebből az okból általában nem helyes annak a «vételijog» kifejezéssel való azonosítása; vételijognak csak akkor mondható, ha vétel a tárgya, ha vételre vonatkozik. Rendszerint — s ugy lehet első megjelenése is itt volna kereshető — a bérleti szerződés mellékszerződéseként jelenik meg az opció. A bérlő (haszonbérlő) a bérleménynek a bérlet tartama alatt bekövetkezhető elidegenítése esetére kívánta magát ilykép biztosítani. A leleményes üzleti szellem hajtása a minden előzetes jogviszonytól függetlenül való képződése, amikor az opció már a forgalmi tárgy jellegét is magára öltötte. Mellékszerződési minősége eleve kizárja ajánlattá való minősithetését. A szerződés ugyanis jogviszonyt létesít, amelynek tartalmaként jelentkezik az opciónak nevezett jog s illetőleg az ennek megfelelő kötelezettség. Az