Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 3. szám - Uj irányok és uj kérdések a valutajogban [2. r.]

3. sz. KERESKEDELMI JOG 47 egyik félre méltánytalan és igazságtalan nagy hátrány, a másik félre nézve pedig az általa nyújtandó ellenszolgáltatással arányban sehogy sem álló méltánytalanul nagy haszon származik. A peres felek előadása alapján meg kellett állapitahi, hogy a jelen kereset beadása idejében az Ítéletben szolgáltatni kötelezett autó legalább 500,000 K-ba került, mig jelenleg az autó ára Budapestre szállitva, vám- és fuvarköltséggel, fényűzési és forgalmi adóval együtt 8.500,000 K; mig ezzel szemben az alperes által fizetendő vételár ma is csak 13,000 K-t tesz ki. E szerint az a helyzet, hogy mig a felperes által teljesítendő pénzfizetés összeg szerint • változatlan, de értékben állandóan csökkent, addig az áruszolgáltatás ára éppen ellenkezően folytonosan és rohamosan emelkedett, ugy, hogy ma már a vételár 651-szeresét teszi ki. A pénz értékének nagymérvű és előre nem láthatott leromlása mellett tehát felperes az ellenértéket olyan valutában kapná meg, mely akkor sem volna megfelelő ára az autónak, ha az áraknak a valutaromlással össze nem függő drágulása ily nagy mértékben be sem állott volna. Ennélfogva azzal, hogy alperes mai értékű 13,000 korona lefizetése ellenében 8 és fél milliót érő automobil birtokába jutna, felperes oly méltatlan és aránytalan, de előre nem látott kárt szenvedne, mely anyagi romlásának előidézésére is alkalmas, felperes pedig mostani szolgáltatásának 651-szeres. értékének megszerzésével méltánytalan és aránytalan nagy haszonhoz jutna, ennélfogva a gazdasági lehetetlenülésnek a végrehajtás megszüntetési perben is sikerrel érvényesíthető, és a végrehajtási jogot megszüntető formája is beállott. Alperes kérte, hogy arra az esetre, ha a bíróság a gazdasági lehetetlenülést elfogadná: a végrehajtás korlátoltassék arra a mértékre, amelyet a biróság gazdaságilag lehetetlennek nem tekint, és pedig akként, hogy állapittassék meg egyrészt a szolgáltatandó autó értéke, másrészt az az összeg, melynek fizetése felperes vagyoni viszonyaira való tekintettel gazdaságilag nem lehetetlen. A kir. Ítélőtábla ezt a kérelmet nem találta teljesithetőnek, mert a végrehajtásnak felperes vagyoni helyzetéhez mért korlátozása már csak azért sem foghat helyet, mert a gazdasági lehetetlenülésnek nem alkotó eleme az, hogy a szolgáltatás egymagában az adós anyagi romlását vonja maga után, hanem annak fennforgása a szolgáltatás és ellenszolgáltatás előre nem láthatott nagyfokú aránytalanságában és az ebből származó haszon és kár méltánytalan és igazságtalan megosztásában megnyilatkozó tárgyi ismérvek alapján állapítandó meg; ennélfogva annak az összegnek meghatározása, melyet felperes vagyoni romlás nélkül kifizetni képes volna, nem is felelne meg a gazdasági lehetőség egyensúlya helyreállításának. De annak megállapítása, hogy a megváltozott ár- és értékviszonyokra való tekintettel milyen vételár felelne meg az ítélet szerint szolgáltatandó árunak, vagy hogy az alperest a teljesítés elmaradásából minő kártérítés illetné meg: már túlhaladná a végrehajtás megszüntetési per kereteit, melyben csak az döntendő el, hogy a végrehajtás alapjául szolgáló bírói határozatot megelőző peres eljárásban már nem érvényesíthető ténykörülmények következtében a végrehajtási jog egészben vagy részben megszünt-e. Életbiztosítás. 45. Az asthma, mini szervi betegség az ember Élettartamát köztapasztalat szerint hátrányosan befolyásolja, ez a betegség tehát oly körülménynek tekintendő, amelynek a biztosítás elvállalására tárgyilag fontos jelentősége van. (Kúria P. VII. 3530/1922. sz. a. 1923. jan. 31-én.) Ennélfogva a biztosítottnak már az ajánlat 4., 2. pontjában feltett kérdésnél kötelességében állott volna közölni azt, hogy asthmában szenved, amiről neki a betegség jelenségeinél fogva kétségkívül tudomása volt. Az, hogy a biztosító társaság a biztosítottat a biztosítási ügylet megkötése előtt orvosilag megvizsgáltatta, a biztosítottat nem menti fel azon kötelezettség alól, hogy a biztosítás elfogadására lényeges befolyással bíró fontos körülményeket közölje, s nem zárhatja el a biztositót attól, hogy az orvosi vizsgálat nemleges adataival szemben bizonyíthassa a közlési kötelezettség megsértését. Minthogy pedig a biztosított azt a lényeges körülményt, hogy asthmában szenved, az ajánlatban elhallgatta, a K. T. 474. §. rendelkezése ellenére a szerződés megkötésekor, előtte tudvalévő, a biztosítás elvállalására fontosságuknál fogva lényeges befolyással biró körülményt nem közölt a biztositóval, s ezzel a közlési kötelezettséget megsértette. A közlési kötelezettség megsértése folytán a biztosítási szerződés a K. T. 475. §. alapján érvénytelenné vált, e szerződés alapján tehát a kedvezményezett felperes a biztosítási összeget nem igényelheti. Ennélfogva a fellebbezési biróság anyagi jogszabályt sértett azzal, hogy a biztosítási szerződést érvényesnek elfogadva, az alperest a biztosítási összegben marasztalta. Csőd. 46. A Cs. T. 103. §-a minden különböztetés nélkül és nevezetesen arra való tekintet nélkül, hogy a másodbiróság a dijak tárgyában csupán a dijak mennyisége, vagy megfelelő esetben azoknak ki által való viselése kérdésében is volt hivatva határozni és határozott, általános szabályként kimondja, hogy a tömeggondnoki dijak tárgyában a másodbiróság véglegesen határoz, hogy tehát a másodbiróságnak e tárgyban hozott végzése ellen további felfolyamodásnak helye nincs. (Kúria Pk. VII. 7720/1922. sz. a. 1923. jan. 25.) Ebből folyóan a kir. Kúria a másodbiróságnak P. I. 1755/1922/34. szám alatt kelt végzését, amellyel az elsőbiróságnak a fenti felfolyamodást a Cs, T. 78. §-a értelmében hivatalból visszautasító 32. sorsz. végzését megváltoztatta és a fenti felfolyamodás folytán az ügyiratoknak a kir. Kuriáboz való felterjesztését rendelte el, figyelmen kivül hagyta és a fentiek szerint a felfolyamodásnak a Cs. T. 78. §-ához képest hivatalból visszautasítása iránt.saját hatáskörében intézkedett.