Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 3. szám - Uj irányok és uj kérdések a valutajogban [2. r.]

40 —*KERESKEDELMI JOG ellenszolgáltatás (áru és vételár) között oly nagy aránytalanság mutatkozik, hogy a teljesítés a Treu und Glaube elvébe ütköznék. Előbbi esetre példa, ha a vevő az általa megvett árut eladta oly időben, midőn pl. a cseh korona magyar árfolyama 4—5 volt (1921ben) és tartozását ma 80—90-es árfolyámon kell fizetnie; a másikra pedig, midőn bebizonyítható volna, hogy a hitelező értékben többet kapna, mint amennyit annak idején (vételkor) adott. Ez utóbbira gondol a Mándy-féle itélet, mondván, hogy a cseh hitelező a cseh korona nemzetközi értékének emelkedése folytán aranyban (svájci frankban) jóval többet kapna, mint amennyit az áru vételára a lejáratkor ért. Nem szabad ugyanis szem elől téveszteni azt az immár elismert tételt, hogy a külföldi pénz, vagy mondjuk másként: a pénz külföldön áruvá válik, melynek ára a devizakurzus szerint változik. (Valutajogi tart. 38. sk. old.) Ebből pedig következik, hogy ha a birói gyakorlat elismerte a gazdasági lehetetlenülést áru szolgáltatásnál azon cimen, hogy annak teljesítése az adós gazdasági romlását idézné elő, akár pedig azért, mivel a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közt előre nem láthatott nagy aránytalanság állott elő, akkor el kell ismernie a gazdasági lehetetlenülést a valutaperekben is, ha adós (vevő) bizonyítja akár az előbbi esetet, akár az utóbbit, pl. azt, hogy midőn a vételügylet létrejött vagy a teljesítési határidő lejárt, a cseh korona Zürichben 5—6 volt, ma pedig 17—18. S nem volna helytálló az az ellenvetés sem, hogy ez megint az adós fokozottabb védelme volna (dr. Beck Salamon és Prosswimmer ellenvetései az Ügyvédi Körben tartott előadásom feletti vita során), mert ne feledjük, hogy az eddigi gazdasági lehetetlenülésre (a szállítási perekben!) a gyárosok, a valutaperekben pedig a vevők fognak hivatkozni. Anod uni iustum, alteri aegnum! A gazdasági lehetetlenülés védekezésének legnagyobb ellenzője Prof. Nussbaum a különböző német folyóiratokban e kérdést, mint nemlegesen eldöntőttet egyszerű kézlegyintéssel tárgyalja le. Bármily kitűnőek is egyébként Nussbaum valutajogi fejtegetései, a német professzor egyről megfeledkezik. A német Reichsgericht e kérdésben még csak egy irányban foglalt állást. Eddig svájci hitelezők követeléseivel szemben érvényesíttetett e kifogás. Ámde ez nem meriti ki a kérdést. A svájci frank árfolyama nagyban és egészben változatlannak tekinthető a többi valutákkal szemben. Tehát félig-meddig joggal mondhatta a svájci hitelező, hogy neki semmi köze a német márka leromlásához. — Ámde mondhatja-e ugyanezt a cseh hitelező? Szerény véleményem szerint: nem. Mert ha a magyar adós felelőssé is tehető a korona romlásáért, nem felelhet a CseH korona nemzetközi emelkedéséért, ami különféle politikai vagy financiális müveletek eredménye lehet, ami pedig az ő megítélése körén kivül esik. Ép ezért szilárd meggyőződésem az, hogy a magyar bíróságok, melyek a gazdasági lehetetlenülést klasszikus tökéletességgel fejlesztették ki s melyek legújabban már a végrehajtási eljárás során fellépő gazdasági lehetetlenülést is elismerik pl. végrehajtást megszüntető oknak (1. a jelen számban közölt táblai Ítéletet!), valutajogi perekben szintén komolyan fognak e védekezéssel foglalkozni. SZEMLE. ELŐFIZETŐINKHEZ. Kérjük hátralékos s különösen vidéki előfizetőinket, hogy az előfizetés diját haladéktalanul beküldeni szíveskedjenek, mivel ellenesetben a lap küldését kénytelenek leszünk beszüntetni. Előfizetési dij: első évnegyedre . . 300 korona. második évnegyedre . 400 korona. A gazdasági lehetetlenülés kérdése a végrehajtás megszüntetési perben. A kir. Kúria P. VIII. 4424/1917. sz. a. kelt Ítéletével arra kötelezte az eladót, hogy a vétel tárgyát képező autót 13,000 kor. vételár lefizetése ellenében 120 nap alatt szállítsa le a vevőnek. A kúriai itélet 1918. február 7-én kézbesittetett az eladónak, a vevő ellenben csak 1920. július havában kért kielégítő végrehajtást az eladó ellen, aki erre gazdaJ&gi lehetetlenülés cimén végr. megszüntetési pert indított a budapesti kir. törv. előtt, amely ennek helyt is adott. A budapesti kir. ítélőtábla 6. P. 6370/1920. sz. a. ítéletével helybenhagyta a budapesti kir. törvényszék ítéletét s így a vevő végrehajtási joga immár jogerősen megszűntettetett. Ezen ítéletet lapunk mai száma részletesen ismerteti, ehelyütt csak kiemeljük, hogy ezen Ítélettel a gazdasági lehetetlenülés ismét tért hódított, amennyiben a res iudicata-nak eddig noli me tangere területére is polgárjogot nyert. A budapesti kir. ítélőtáblának ezen döntése két szempontból fontos és újszerű. Az eddigi bírósági gyakorlat a res iudicata esetében tudvalevőleg a Végr. T. 217. §-ában szábályózott kifogásolási eljárásra utalta a végr. szenvedőt, ami legfeljebb csak arra vezethetett, hogy a végr. tárgyát képező bizonyos ingó vagyon készpénzbeli egyenértéke a foglalás időpontjában fennálló forgalmi értékhez igazodott, de azt semmiesetre sem eredményezhette, hogy a végr. szenvedő a teljesítés alól végképpen mentesittessék. A budapesti kir. Ítélőtábla szakított ezzel a gyakorlattal, kimondván, hogy a gazdasági lehetetlenülés á végr. megszüntetési perben is sikerrel érvényesíthető. Az ismertetett ítéletnek második értékes megállapítása az, hogy amidőn a végrehajtató kérte, hogy arra az esetre, ha a bíróság a gazdaságig lehetetlenülést elfogadná, a végr. korlátoltassék arra a mértékre, amelyet a bíróság gazdaságilag lehetetlennek nem tekint és pedig akként, hogy állapittassék meg egyrészt a szolgáltatandó autó értéke, másrészt az az összeg, melynek fize-