Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 2. szám - A jog mindennél hatalmasabb ereje ... - A személyiség védelmének egy ujabb szempontja ...

2. sz. KERESKEDELMI JOG 31 szándékuk tisztán arra irányul, hogy a szerződés tárgyát közvetlenül és egyedül csak az a különbözet képezze, mely az árunak vételára és egy későbbi időpontban jegyzett tőzsdei ára közt mutatkozni fog. A feleknek ez a szándéka szabja meg tehát a különbözeti ügylet jellegéi. Ez a szándék azonban csak külső körülmények alapján nyerhet megállapítást. (Kúria P. IV. 1580/1922. sz. 1922. dec. 6-án.) Indokok: Mint ilyen külső körülményből, a csatolt könyvkivonat tartalmából vont a fellebbezési biróság következtetést a feleknek erre a tisztán különbözeti ügylet kötése iránti szándékára. Ez a következtetés pedig helyes, mert a könyvkivonat bejegyzéseiből kitűnik, hogy annak «Tartozik* rovata első három tétele alatt összesen 96,366 K-t kitevő összegre, melyben a közvetlenül a felperesnek adott megbizás alapján felvett értékpapírok értéke 68,366 K-val szerepel, az alperes mindössze csak 4000 K fedezetet szolgáltatott. Az pedig nincs megállapítva, de a perben sincs rá adat, hogy a felperes ezeket az értékpapírokat természetben tényleg be is szerezte volna, minek folytán ebből a körülményből, a fedezetnek aránytalanul csekély voltából az alperes polgári állásából és foglalkozásából nyilvánvaló, hogy a felperes nem lehetett abban a hiedelemben, hogy az alperes a megbizás adásával tőkeelhelyezés céljából kívánta volna az értékpapírokat valóságban megszerezni, és hogy azokat a felperes is természetben akarta volna átadni, hanem mindkettőjük akarata csupán a különbözeti játékra irányult. Bizományi ügylet. 29. Bár a K. T. 379. §-a szerint a bizományost megillető zálogjog, a bizományi ügyletből hozzá befolyt vételárra, illetve a megbízót, a megbizás alapján a bizományos ellen megillető követeléseire is kétségtelenül kiterjed, azonban a bizományosnak a beszámítási jogot nem a K. T. 379. és következő szakaszában szabályozott zálogjog adja meg, mert a zálogjog nem feltétele a beszámítási jognak, hanem mint minden adóst, ugy a bizományost is megbizójával szemben az általános anyagi jogszabály alapján illeti meg a beszámítási jog, ha ennek előfeltételei fenforognak, nevezetesen ha a bizományosnak is, akár a bizományi • ügyletből, akár más ügyletből folyóan a megbízója irányában hasonnemü, valódi, lejárt, határozott és világos követelése van. (Kúria P. IV. 3231/1922. sz. 1922. nov. 29-én.) Vasúti fuvarozás. 30. Sem a vasúti állomások, sem az üzletvezetőségek nem tekinthetők a m. kir. államvasutak önálló jogosultsággal bíró telepeinek; tevékenységük csak az egész vállalat összcéljának áll szolgálatában, amely csak valamennyi állomás egybevágó működése és vezetése által érhető el; ők tehát csak a központi igazgatás közvetítői és segédei. (Kúria P. IV. 2949/1922. sz. a. 1922. nov. 16-án.) Indokok: Ennélfogva rendes körülmények között az, hogy a fuvarozási szerződés valamely MÁV. üzletveztőség székhelyén keletkezett, nem szolgálhat annak az alapjául, hogy a fuvarozási ügyletből kifolyólag a vasút elleni kártérítési kereset ezen üzletvezetőségi székhely bíróságánál a Pp. 28. §-a értelmében meg legyen indítható. Ámde köztudomású, hogy Pécs városa az éveken át tartott szerb megszállás folytán Magyarországtól el volt vágva, amely idő alatt Pécsről meg nem szállott területen levő magyar bíróságokkal érintkezni nem lehetett; a vélelem tehát amellett szól, hogy a megszállás ideje alatt a m. kir. államvasutak pécsi üzletvezetősége sem érintkezhetett a Budapesten levő igazgatósággal, hogy utóbb az üzletvezetőséget utasításokkal el nem láthatta, hanem az üzletvezetőség a vasútnak az ő területét illető ügyleteit önállóan intézte s e területre nézve tényleg ő gyakorolta mindazokat a jogokat, amelyek rendes körülmények között az igazgatóság hatáskörébe tartoznak. Ily körülmények között 1921. évi június hó 31-én, amikpr felperes a záros határidőhöz kötött keresetet beadta, az akkor még fennállott megszállás folyományaként a MÁV. pécsi üzletvezetősége, tényleg a MÁV-nak oly kereskedelmi telepe volt, amely ügyletek kötésével közvetlenül foglalkozott és az ott kötött ügyletből származó jelen per ezen telep akkori ügykörét illette. Yáltó. 31. A forgatmány jogi hatályát az a körülmény, hogy a váltó átruházásáról a forgatmányon felül még külön engedményi okirat is állíttatott ki, nem érinti, hanem ebből csak az következik, hogy az ilyen váltóbirtokos az átruházott váltóból eredő jogait a váltói kötelezettségben álló előzők ellen — választása szerint — akár a forgatmány, akár pedig az engedmény alapján érvényesitheti, és a forgatmány mellett az engedményi okirat csak abban az esetben bírhatna jelentőséggel, ha abban a forgatmány utján átruházott váltóból eredő követelés alapját tevő jogviszony is meg van jelölve. (Kúria P. IV. 1369/1922. sz. a. 1922. nov. 23-án.) Indokok: Azt, hogy ez az eset ezúttal fennforogna, alperes maga sem állította. Önként folyik ebből, hogy miután a felperes ebben a perben kereseti követelését nem az alperes által vitatott engedményre, hanem a kereseti váltókra vezetett forgatmányra alapítja: a fellebbezési biróság azzal, hogy az állítólag létrejött engedményezés tényének a fennforgó esetben JÜgi jelentőséget nem tulajdonított és az alperesnek e tekintetben előadott tényállításait és bizonyítékait figyelmen kivül hagyta, sem anyagi, \sem alaki jogszabályt nem sértett. Felperesnek ezzel ellenkező értelemben felhozott felülvizsgálati panasza tehát alaptalan. A megállapított és e részben meg nem támadott tényállás szerint a felperes a kereseti váltók birtokába a rendelvényesként szereplő dr. P. Szűrés forgatmányai alapján és így a V. T. 8. és 10. §-ainak megfelelő váltójogi átruházás utján jutván, a V. T. 9. §-a értelmében a kereseti váltókból eredő összes jogokat megszerezte. A V. T. 92. §-ára tekintettel tehát helyes a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja is, hogy alperes, ki mint elfogadó a váltók kifizetéseért a V. T. 23. §-a alapján váltóilag felelős, a dr. P. Sz.-dal fennálló jogviszonyára alapított azt a kifogását,