Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 2. szám - A jog mindennél hatalmasabb ereje ... - A személyiség védelmének egy ujabb szempontja ...

30 KERESKEDELMI JOG 2. sz. vételi ügylettől való elállását kifejezetten tudomására hozza a vevőnek, a vevő ezen közlést követően nem köteles a K. T. 354. §-ában egyébként előirt utólagos teljesítésre határidőt engedni, hanem amennyiben az eladó terhére fedezeti vételt kiván eszközölni s ezt az eladónak a vételi ügylettől való elállását közlő értesítés vétele után indokolatlan késedelem nélkül kell eszközölnie. (Kúria P. IV. 1296/1922. sz. a. 1922. nov. 22-én.) 21. Előzően megtekintett árunál az állandóan követett birói gyakorlatban elfogadott jogelv szerint utólagos minőségi kifogást a vevő csak az esetben emelhet, ha az árunak az átvételkor fel nem ismerhető rejtett hibája van s a kifogás erre van alapítva. A K. T. 352. §-a értelmében ily esetben az eladó az árut a K. T. 347. §-ában foglalt határozatok megtartása mellett a vevő rovására eladhatja; ámde az e részben követett birói gyakorlat értelmében oly esetben, amikor az árunak van piaci ára, az eladó által nyilvános árverésen történt eladással elért vételár csak az esetben vehető alapul az eladó kára mennyiségének megállapításában, ha a piaci ár az árverésen elért áron is alul maradna. (Kúria P. IV. 1400/1922. sz. a. 1922. nov. 15-én.) Indokok: Ellenkező esetben, nevezetesen amikor az árat nyilvános árverésen a piaci árnál alacsonyabb áron adatja el az eladó, ez esetben nem az árverésen elért vételár és a szerződésben kikötött ár közti különbözet fogja képezni a vevő által megtérítendő kárösszeget, hanem a piaci ár között, amelyen az eladó az árut szabadkézből eladhatta volna és a szerződési ár között mutatkozó különbözet. 22. A K. T. 356. §. 2. pontja értelmében az elmaradt haszon mint' kárigény érvényesítésének csak külön igazolás esetén van helye, annál a jogelvnél fogva pedig, hogy senki kára növekvését tétlenül nem nézheti, a szerződési és piaci ár közötti, adott esetben azonban fenn sem forgó különbözetet meghaladó további kárigény csak akkor állhat meg, ha a felperes kimutatja, hogy e károsodását fedezeti vétellel el nem háríthatta. (Kúria P. IV. 1439/1922. sz. a. 1922. nov. 23-án.) 28. . A K. T. 348. §-a értelmében az esetben, ha az áru a kikötött vagy törvényi kellékeknek meg nem felel, a vevőnek jogában áll ez ügylettől elállani, mégis az e részben kifejlődött birói gyakorlat értelmében az áru egy részének hiányossága esetében az egész árura vonatkozóan csupán az eset minősége szerint elbírálandó abban 'az esetben, ha az áru a vevőre nézve akár fizikai értelemben, akár jogilag oszthatónak nem tekinthető. (Kúria P. IV. 226/1922. sz. a. 1922. nov. 2-án.) Indokok: Ezen utóbbi kérdés megítélésénél figyelembe veendő az, hogy nem járna-e az egyébként a jelen, esetben fennforgó fizikai megoszthatóság esetében is a megosztás a vevőre olyan nehézségekkel, amelyeket az eladó szerződés természete szerint a vevőt általánosságban terhelő kötelesség mérvén tul, tehát aránytalanul s a rendes üzleti életben megkívánható teljesítményeket meghaladóan a vevőre nem háríthat. A fennforgó esetben csak 41 láda edényárunak egyenként megvizsgálásával és elkülönítésével volt volna képes a vevő, felperes a használható áruval keverten csomagolt 20%-ra vonatkozóan elállási jogát elkülönítetten gyakorolni, tehát csak nagy időveszteséggel, munkával s esetleg költséggel, minek folytán jogilag az áru megoszthatónak nem tekinthető, felperes tehát az egész árura nézve jogosan állott el; s így a fellebbezési bíróság helyesen foglalta el a fennforgó esetben azt a jogi álláspontot, hogy az egész árura nézve az egész előre adott vételár visszakövetelése iránti igény illeti meg a felperest. A vonatkozóan felhozott panasz tehát alaptalan. 24. A K. T. 352. §-a értelmében az eladó a vevőnek szerződésszegése esetében kártérítést csupán a teljesítés követelésével együttesen s a késedelem folyományaként, avagy az árunak a K. T. 347. §-a szerinti eladásával kapcsolatosan igényelhet. (Kúria P. IV. 1587/1922. sz. 1922. dec. 7-én.) Árkülönbözet. 25. Az árkülönbözetet meghaladó kárkövetelés érvényesítésének azon általános jogelvnél fogva, hogy a rendes gondossággal elhárítható kár megtérítése még a szerződésszegő féltől sem követelhető: az az előfeltétele, hogy a vevő nem szerezhette be másfelől a kötés tárgyát. (Kúria P. IV. 1724/1922. sz. 1922. dec. 12-én.) Gazdasági lehetetlenülés. 26. Ha az eladó késedelmével okozati összefüggésben nem álló események a szolgáltatás tárgyának pénzbeli értékét a késedelem ideje alatt anynyira emelték, hogy a szerződéses szolgáltatás teljesítésével a vevő olyan nem remélt és előre nem látott vagyoni előnyhöz jutna, amely a számításba vett nyereségnek legszélsőbb határát is messze túlhaladná, másrészt pedig az eladóra oly szolgáltatás hárulna, amelynek súlya az ő szerződésszegésével sem állana arányban, az eladó — hacsak a vevő kijátszásával a nem szállított árut magasabb áron másnak el nem adta — teljesítésre nem kötelezhető. Ily esetben csupán a minden kétségen kívül késedelmes, illetve szerződésszegő adós kötelezhető az őt aránylagosan sújtó kártérítésre. (Kúria P. IV. 1443/1922. sz. -1922. nov. 22-én.) Kölcsön. 27. Aki mástól kölcsönképen helyettesíthető dolgokat kap, ennek fejében ugyanolyan fajú s minőségű dolgokat ugyanoly mennyiségben köteles a kölcsönadónak visszaadni s nincs oly jogszabály, amelynél fogva a kölcsönadó a késedelmes kölcsön vevő vei szemben magát a vételügyleteknél alkalmazandó fedezeti vétel utján lenne köteles biztosítani. (Kúria P. IV. 1154/1922. sz. a. 1922. nov. 7-én.) Különbözeti ügylet. 28. A tőzsdei különbözeti ügyletet, ennek az a sajátsága minősiti szerencseszerződéssé, hogy a felek a bár külsőleg vételként megkötött ügyletből a tényleges átadást és átvételt előre kizárják, s