Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 2. szám - A jog mindennél hatalmasabb ereje ... - A személyiség védelmének egy ujabb szempontja ...

26 KERESKEDELMI JOG 2. sz. padi ábrázolás, és még inkább a mozgókép utján való ábrázolás közel áll a fénykép közzétételéhez, amellyel szemben a német 1907. január 9-iki törvény tételes védelmet nyújt. Gyengébb az analógia akkor, ha a drámai mü csupán nyomtatvány alakjában terjesztetik, vagy ha az élő személy nem is drámai műben, hanem regényben, elbeszélésben szerepel. Még nehezebb az analógiát megtalálni akkor, ha az élő személy nem is a valódi nevén, hanem költött néven szerepel az irói műben, amely kisebb változtatásokkal valóban megtörtént eseményeket dolgoz fel, ugy hogy az események ismerői a szereplőkre minden kétségei kizáróan ráismernek. A mi jogunk szempontjából kétségkivül az lesz az első kérdés, hogy az irói műben szerepeltetés során valaki ugy ábrázoltatik-e, hogy az becsülelére vagy egyéniségére kedvezőtlen fényt vet. Nem lehet esetleg fellépni olyan esetben, ha a darab alapjául szolgáló valódi történetben ugyanannak a személynek a szerepe, aki a drámában a legteljesebb erkölcsi sikert aratja, ellenszenves volt. Előfordulhat azonban, bogy magában véve az esemény szinrehozása sérelmes. A megfordított esetben természetesen, ha személyének azonosságát az irói műben szereplőével ki tudja mutatni, az érdekelt kétségkivül részesül a jog védelmében, akkor is, ha az" iró őt költött néven, de felismerhetően szerepelteti. Nem tesz különbséget a jogvédelem szempontjából az sem, vájjon a személyiség sérelmével járó szerepeltetés előadott, vagy csak nyomtatásban terjesztett drámai műben, avagy regényben, elbeszélésben stb. történik-e. A védelem az előadás és terjesztés megtiltásában, esetleg kártérítésre kötelezésben állhat. (n. e.) Az aranymérleg behozatalát javasolta Németországban Schmalenbach, egy a Reichswirtschaftsrat elé terjesztett törvényjavaslatban. Az igen alapos munkálat abból indul ki, hogy amig a márka értéke folytonos változásoknak van kitéve, egyetlen vállalat sem tudja az évi nyereségét helyesen megállapitani. A kereskedelmi törvény szabályai szerint felállított mérlegben aranyértékü és papirértékü tételek kerülnek egymás mellé egyenértékű ekként. -A javaslat alapgondolata az, hogy mindazok az aktívák és paszszivák, amelyek 1918. óta keletkeztek, aranymárka értékre számíttassanak át. Az átszámítás ugy történnék, hogy minden tétel egy átlagos indexszámmal osztatnék, a mutatkozó nyereség pedig a felosztás céljára újból papirmárkára számíttatnék át. A javaslat minden érdekessége és alapossága mellett is alig állhatja meg a helyét, mindaddig, amig az egész gazdasági élet az aranyban számításra nem tér át. Amig a háború előtt keletkezett márkaadósságot ugyanannyi papirmárkával lehet kiegyenlíteni és az ilyen követelést csak papirmárkában lehet érvényesíteni, nem lesz a Schmalenbach szerint felállított mérleg sem reális. Alig érhető el az is, hogy az átlagos indexszám minden téren egyaránt alkalmazható módon megállapítást nyerjen. Az indexszámításoknál elkerülhetetlen, hogy néha méltánytalan és helytelen eredmény álljon elő. A kereskedelmi élet magától is törekszik arra, hogy a pénz értékhullámzásából a mérleg reálitására háruló következményeket alkalmas eszközökkel a lehetőséghez képest kiküszöbölje. (n. e.) A cseh-szlovákiai takarékbetétek tekintetében a brünni legfelsőbb bíróság ugy határozott, hogy a takarékpénztári betéti könyveknek az olyan tulajdonosai, akik 1919. évi február hó 26. napján a volt Osztrák-Magyar Monarchiának Csehszlovákián kivül fekvő területén voltak, betéteiknek cseh koronában visszafizetését nem igényeibetik. Az 1919. január hó 1. napján kibocsátolt rendelet (Sbg. Nr. 167) 1. §-a azt mondta ki, hogy azokat a számlákat («Konti»), amelyeknek tulajdonosai az Osztrák-Magyar Monarchiának Cseh-Szlovákián kívüli területén tartózkodnak, 1919. évi február hó 26. napjával le kell zárni és az ily számlatulajdonosoknak lebélyegzett csebszlovák bankjegyekben nem szabad kifizetéseket teljesíteni. Kérdéses volt ennek a szabálynak az értelmezése körül az, vájjon a «Konti» kifejezés alatt lehet-e a betéti könyvre elhelyezett összegeket is érteni. A kétség főként azért merült fel, mert a rendelet 1. §-ának 2. és 3. bekezdése átutalásokról és egyéb olyan műveletekről beszél, amilyenek takarékbetétek esetében nem szoktak előfordulni. A legfőbb bíróság azon az alapon, hogy a takarékbetétek is elkönyveltetnek és hogy az átutalások betétikönyveknél sincsenek kizárva, ezeket is a «Konti» fogalma alá vonta. Ez a döntés nem váratlan és nem meglepő ugyan, mégis a takarékbetéti könyvek tulajdonosainak a folyószámla tulajdonosokétól meglehetősen eltérő jogállása az ellenkező megoldást is megokolhatóvá tenné. (n. e.) A magyar királyi Kúria tanácsainak beosztása az 1923. évre. Polgári szakosztály. I. Elnök: Tőry Gusztáv dr., a m. kir. Kúria elnöke. Birák: Pap István dr., Wesztermayer Vidor dr., Witt László, Dániel Lajos dr., Rácz Lajos, Gaiger Miklós, Hutás József. II. Elnök: Túry Sándor dr., tanácselnök. Bírák: Adolf Sebestyén dr., tanácselnöki cimmel, Schulek Kálmán dr., Sereghy Mihály dr., Huszár Sándor dr., Jékey Dániel dr., Vámosy Mihály. III. Elnök: Zsiross Kálmán tanácselnök. Birák: Hrehuss Viktor dr., Pap Móric dr., Geiger Dezső, Bocskor Antal, Szentkirályi Gyula dr., Filipek Ferenc. IV. Elnök: Bubía Ferenc tanácselnök. Bir'ák: Görgey Sándor dr., Deseő Kálmán dr., Kovács Marcel dr., Ternovszky Béla dr., Zsitvay Géza dr. V. Elnök: Staud Lajos dr., tanácselnök. Birák: Raskó István dr., Traeger • Zsigmond, Frank Lajos, Kozma Endre dr., Szűcs Zoltán dr., Vida Zoltán dr. VI. Elnök: Baloghy György dr., tanácselnök. Birák: Rötth László dr., Kéler József dr., Jurka János dr., Bodolla Béla dr., Lauffer Gyula, Totth István dr. VII. Elnök: Kolos Jenő m. kir. kúriai biró. Birák: Schmőr Gyula dr., Keczer Gyula, Gaár Vilmos dr., Fövenyessy Lajos, Bella János dr., Németh Rudolf dr. VIII. 1920:XXXVI. t.-c. 43. §. Elnök: Rötth László dr., m. kir. kúriai biró. Helyettes elnökök: Schulek Kálmán dr., Dániel Lajos dr. Birói rendes tagok: Geiger Dezső, Keczer Gyula. Birói póttagok: Raskó István dr., Vida Zoltán dr. A német vegyi szabadalmak sorsa Amerikában forduló ponthoz jutott. Harding elnök a sequesztrált ellenséges vagyonok kezelőjét, Millart megbizta, hogy a német vegyi szabadalmakat az amerikai kormány számára szerezze vissza. Ezeket a szabadalmakat Wilson elnöksége alatt igen alacsony áron adták el a «Chemical Funda-