Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 2. szám - A biztosító magánvállalatok hatályosabb állami felügyeletéről

18 KERESKEDELMI JOG T 2. sz. felügyeletre nem is lenne szükség. Minthogy azonban a biztosított közönség igen nagy része teljesen tájékozatlan a speciális szakképzettséget igénylő biztositási ügyben és minthogy másfelől azok az adatok, amelyeknek nyilvánosságra hozását a K. T. (454., 455. §.) megszabja, még a szakértőnek sem elégségesek arra, hogy biztos tájékozást nyerjen a biztositó vállalat teljesitő képessége és vagyoni állása, felől, a revízió iránti törekvéseknek máikorán be kellett következniük abban az irányban, hogy a biztosítási vállalatok hatályosabb állami felügyelet és ellenőrzés alá helyeztessenek. Ezt célozta már az 1894. évben Beck Hugó akkor kir. kúriai biró által (általános és részletes indokolással) elkészített alapos törvényjavaslat a magánbiztosító vállalatokról, amelyet ugyancsak tőle 1899-ben egy második' javaslat követett. A következő évben, 1900-ban az igazságügy minisztériumban készült egy ujabb tervezet, amely az állami felügyelettel kapcsolatos egynémely anyagjogi kérdés szabályozását is felvette. Erre a tervezetre a biztositási érdekeltségek jórésze megtette észrevételeit és az erre vonatkozó rendkívül becses anyag a későbbi munkálatoknál í'igyelembe is vétetett. Törvény azonban ebből a tervezetből sem lett és az ujabb munkálatokra csak 1907-ben került a sor, amidőn Thirring Lajos kir. kúriai biró kap megbízást az igazságügyminisztertől a biztositási jog egységes kodifikálására s ez alapon 1911-ben ujabb tervezetet készit a biztosító vállalatokra vonatkozó törvényes határozmányok módosításáról ós kiegészítéséről. Ez a munkálat csupán ideiglenes hatályúnak volt szánva, addig, amig a biztositási szerződési jognak akkor már szintén tervbe vett reformja elkészül. A törvényhozás elé azonban ez a tervezőt som került. Hogy a biztosító vállalatok állami felügyelet alá helyezésének kérdése eddig nem rendeztetett, annál feltűnőbb, minthogy azok az államok, amelyekkel szoros gazdasági öszszeköttetésben, sőt gazdasági függésben voltunk, az állami felügyeletet már korábban behozták és intézményesen biztosították. Ausztriában az állami felügyeletet tüzetesen szar bályozta az 1896. március 5-iki regulativum, amelynek helyébe csak legutóbb lépett az 1921. évi március 7-iki rendelet; Németországban pedig az állami felügyeletet az 1901. évi május hó 12-iki törvény (Gesetz über die Privátén V^rsicherungs-Ünternehmungen) szabályozta. De ezeken az államokon felül a többi államok jórésze is behozta az állami felügyeletet. Svájcban a korábbi kantonális felügyeletet 1885-ben egységes állami felügyelet váltotta fel (1885. június 25-iki Bundesgesetz betreffend Beaufsichtigung von Privatunternehmungen im Gebiete des Versicherungswesens); Oroszországban a külföldi biztosító vállalatok 1887, a belföldiek 1894 óta vannak állami felügyelet alatt; Franciaországban a biztosító vállalatokat az 1905. március 17-iki törvény helyezte felügyelet alá; Japánnak 1900 óta van felügyeleti törvénye, az Északamerikai Unió egyes államai már a mult század 60-as és 70-es éveiben alkottak ily törvényeket, sőt a szabadkereskedelem fő előharcosa: Anglia is az 1909. évi angol Assurance Gompanies Act-ban az állami felügyeletet a kontinentális jogokkal lényegileg egyezően szabályozza. Ezek a külföldi példák nemcsak az állami felügyelet gazdasági előnyeit mutatták, hanem azt is, hogy a biztosítás közjogi részének szabályozását" rendszerint követi a biztositási szerződési jog szabályozása. (Lásd: Németországban az 1908. június 5-iki, Svájcban az 1908. április 2-iki törvényt, Ausztriában az 1915. november 22-iki császári rendeletet és az 1917. évi december 23. napjáról szóló törvényt.) A fent ismertetett munkálatok óta hosszú éveken át a biztositási ügy kodifikálása terén nem történt semmi érdemleges tevékenység. Csupán az úgynevezett Károlyi-kormány vette elő 1918-ban a biztosító vállalatok állami felügyelet alá helyezésének a kérdését. Már az 1918. évi december hó 21. napján 6535/1918. M. E. sz. alatt kibocsátott (a Budapesti Közlönf 1918. évi december hó 28. napján megjelent 297. sz.-ban kihirdetett) rendelet a felügyeleti törvény előfutár jaként áttért az engedélyezési rendszerre, kimondván, hogy minden biztositási magánvállalat létesítése, valamint a már működő biztosító társaságok üzletkörének uj biztositási ágakra kiterjesztése pénzügyminiszteri engedélytől függ. Ugyanezt az elvet fenntartotta a biztositási magánvállalatok állami felügyeletéről és az ezzel kapcsolatos rendelkezésekről alkotott 1919 : XXIX. úgynevezett néptörvény, amely azonban a közbejött ujabb forradalmi események folytán életbe nem lépett. Minthogy az alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről szóló 1920 : I. t.-c. értelmében az úgynevezett népköztársaságnak néptörvény vagy bármely más elnevezés alatt kibocsátott rendeletei érvénytelenek, a biztosító vállalatok tekintetében a bevezetésben emiitett törvényes rendelkezések megalkotásáig a K. T. rendelkezései voltak érvényben, vagyis o vállalatok sem hatályosabb állami felügyelet alatt nem állottak, annál kevésbé volt szükséges azok alapításához hatósági engedély. Az 1920. évi I. t.-c. 9. §-a módot nyújtott volna ugyan a minisztériumnak arra, hogy az idézett néptörvényt ideiglenesen hatályban tarthassa; mégis célirányosabb, és megnyugtatóbb volt a nemzetgazdasági és állampénzügyi