Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 11. szám - A specialista ügyvéd fogalma ...

11. sz. KERESKEDELMI JOG 149 az alperesnek a per folyamán felhozott az az érvelése, amely szerint a jelen perben az eljárás a felhívott rendelet értelmében hivatalból is felfüggesztendő volna. Az ügy érdemét illetően a kir. Kúria elsősorban kiemeli, hogy a birói gyakorlat által követett jogszabály értelmében a háború a szerződéses kötelmeket önmagában véve megszüntető erőhatálomnak jelentőségével és hatásával nem bir. De nem alapos az alperesnek a trianoni békeszerződés határozmányai és a m. kir. kormány 351/1916. M. E. sz. rendeletének rendelkezésére alapitott, fent jelzett védekezése és a fellebbezési biróság Ítéletében erre vonatkozóan elfoglalt jogi álláspont ellen irányuló felülvizsgálati panasza sem. A fellebbezési biróság ugyanis a fent kiemelt perbeli tényállásból és az emiitett békeszerződés IV. és V. címeiben és az azokhoz tartozó Füzérelékekben, jelesül a 232. cikk I. a) és d) pontjaiban, valamint a IV. cimhez tartozó Függelék 1. és 3. §-aiban foglalt határozmányoknak a 234. cikk a) és b) pontjaiban és az V. cimhez tartozó Függelékben foglalt rendelkezésekkel egybevetéséből, azoknak helyes értelmezésével, tehát jogszabálysértés nélkül vonta le azt a jogi következtetést, hogy a felperes által a keresetben érvényesített igény nem vonható a békeszerződés IV. cimében szabályozott s a 232. cikk tartalma szerint az «ellenséges országokban levő magánjavak, jogok és érdekek» fogalma alá, hanem hogy a kereseti ügylet a békeszerződés V. cimében, nevezetesen a 234. cikk a) és b) pontjaiban megjelelt «ellenségek között kötött szerződések" közé tartozik. Ebből önként következik, hogy — amint azt a fellebbezési biróság Ítéletében helyesen kifejtette — a felhívott s magyar folyami kereskedelmi hajóknak háború ideje alatt külföldiek részére való eladására stb. vonatkozó ügyletekről, vagyis szerződésekről és azok teljesitéséről intézkedő 351/1916. M. E. sz. rendelet, amely a békeszerződés IV. cimében szabályozott tárgyakra nem vonatkozik, azonkiviil a most emiitett IV. cimhez tartozó Függelék 1. és 3. §-aiban közelebbről körülirt háborús kivételes intézkedést nem is foglal magában, nem tartozik azok közé a háborús kivételes intézkedések közé, amelyek a békeszerződés IV. cimében foglalt 232. cikk d) pontja és az ahhoz tartozó Függelék 1. és 3. §-ai értelmében érvényesnek, mindenkire nézve kötelezőknek elismertettek és fentartattak. És következik a kifejtettekből az is, hogy a kereseti ügylet, mint a békeszerződés V. cimében szabályozott «ellenségek között kötött szerződések)) közé tartozó szerződés, arra való tekintette], hogy a fent előrebocsátott tényállás szerint annak teljesítését a felperes államának, Görögországnak kormánya is közérdekből követeli, a békeszerződés 234. cikkének a) és b) pontjai értelmében hatálytalanná nem vált, hogy tehát az a békeszerződés szerint hatályában feritartatott. Alaptalan az alperesnek az a további felülvizsgálati érvelése is, hogy a kereseti szerződés abból az okból volna nem létezőnek tekintendő, mert azt a felhívott 351/1916. M. E. sz. rendelet semmisnek nyilvánította volna még azt megelőzően, hogy Magyarország és Görögország hadi állapotba került, hogy tehát az a békeszerződés megkötésekor többé nem létezett s igy azt a békeszerződés hatályában fenn sem tarthatta. A most felhívott rendelet ugyanis azt az intézkedést foglalja magában, hogy a háború ideje alatt magyar folyami kereskedelmi hajót külföldi államnak, külföldi állam polgárának vagy lakosának, külföldön székelő vagy onnan vezetett vállalatnak részére eladni vagy egyébként elidegeníteni, zálogul lekötni, bérbe adni, rendelkezés vagy őrizet végett átengedni csak a m. kir. kereskedelemügyi miniszter engedélyével szabad és hogy az ezzel ellenkező ügylet semmis. Ennek a rendelkezésnek, amelynek hatálya kifejezetten a háború tartamára volt korlátozva, s ekként a békeszerződés hatályba léptével önmagától megszűnt, az az értelem tulajdonitható, hogy emiitett minőségű hajót a háború ideje alatt is szabad ugyan külföldinek eladni stb. és ilyen ügyletet teljesíteni, de csak ugy, ha azt a m. kir. kereskedelemügyi miniszter jóváhagyja, engedélyezi és hogy csak az ezzel ellenkező, vagyis olyan ügylet semmis, amely ilyen hajónak külföldi részére a ra. kir. kereskedelemügyi miniszter engedélyének kieszközlése nélkül való eladását, átengedését, stb., vagyis a rendelet kijátszását célozza. Ezek szerint ez a rendelet a feleket ilynemű szerződés megkötésétől el nem tiltotta, az ilyen szerződést feltétlenül semmisnek nem nyilvánította és korábban létrejött ilynemű szerződés teljesítését sem tétté feltétlenül lehetetlenné, illetve feltétlenül ki nem zárta, hanem csak az ez iránti forgalmat korlátozta annyiban, hogy azt a m kir. kereskedelemügyi miniszter hozzájárulásától, engedélyétől tette függővé. Következésképpen az ilyen tárgyú szerződés a felek közötti jogviszony szempontjából mindaddig érvényesnek tekintendő, amig a m. kir. kereskedelemügyi miniszter annak jóváhagyását, illetőleg az ahhoz való hozzájárulására vonatkozó engedély megadását meg nem tagadta. És nem szenvedhet kétséget, hogy az a szerződő fél, aki az ilynemű szerződés megkötése után a m. kir. kereskedelemügyi miniszternél a szerződés jóváhagyása s az engedély megadása ellen tett volna lépéseket, a szerződési hűség ellen vétett volna. Az előadottakból folróan a kereseti szerződés a felhívott rendelet által feltétlenül semmisnek nem nyilváníttatott, hanem csak annak teljesítése lett a m. kir. keressedelemügyi miniszter engedélyétől függővé téve. Ezen engedély megszerzése, illetve ez iránt megfelelő lépések megtétele pedig az adott esetben az alperesnek állott kötelességében. Ezek szerint a fellebbezési biróság nem sértett jogszabályt azzal, hogy a kereseti szerződést hatályában fennállónak mondotta ki. Az alperesnek ez iránti felülvizsgálati panasza tehát alappal nem bir. És nem bir ezen kérdés elbírálása befolyással az 0. J. tanú által említett és az alperes részéről a felülvizsgálati kérelemben felhozott az a körülmény sem, hogy a volt cs. és kir. közös hadügyminisztérium az 1916. szept. 4-én 20,685. sz. alatt közvetlenül alpereshez intézett rendeletével a Románia részére rendelt mindennemű áru készítését vagy befejezését megtiltotta és elrendelte, hogy minden nyersanyag és munkaerő a belföldi szükséglet fedezésére fordítandó. Mert ha az akkori