Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 11. szám - A specialista ügyvéd fogalma ...

150 KERESKEDELMI JOG 11. sz. körülményekre figyelemmel, el is lehet tekinteni attól, hogy törvényeink szerint a volt cs. és kir. közös hadügyminisztérium ilyen intézkedést a magyar állam területén közvetlenül nem is tehetett volna és ha attól is eltekintünk, hogy a felperes, bár Romániában lakik, de görög állampolgár, akkor is az emiitett intézkedés a jelen per elbírálására befolyással azért nem bir, mert az tartalmánál fogva legfeljebb a teljesítési idö kitolását eredményezhette volna. Nem alapos az alperesnek az a további panasza sem, amely szerint a fellebbezési bíróság anyagjogi szabályt sértett az által, hogy a keresetet gazdasági lehetetlenülés okából el nem utasító tta, holott felülvizsgálati érvelés szerint a szerződésben kikötött vételár összegére és az uszályok építésének az időközben gyökeresen megváltozott gazdasági viszonyok és ugy a nyersanyag beszerzési árának, mint a munkabéreknek rendkívüli emelkedése folytán aránytalanul megnagyobbodott költségére és a szóban forgó uszályoknak ez idő szerinti árára való tekintettel a szerződés teljesítésével a felperesre rendkívül aránytalan haszon, az alperesre viszont rendkívül aránytalan vagyoni hátrány hárulna, amiért is az alperes érvelése szerint a teljesítés gazdasági lehetetlenülése kétségtelenül fennforog. Nem alapos az a panasz és érvelés azért, mert a bírói gyakorlat által követett jogszabály értelmében a teljesítés gazdasági lehetetlenülésére nem hivatkozhatik sikerrel az a szerződő fél, akinek az áru szállításra készen rendelkezésre állott, de a teljesitést elmulasztotta, jogosulatlanul megtagadta, a kész árut másnak eladta és ezzel a szerződésnek a már készen állott áru szállításával való teljesítését önmaga tette lehetetlenné, s aki ekként saját hibájából kerül abba a helyzetbe, hogy a szerződés teljesítése céljából az árut utóbb drágább áron kell beszereznie, illetve előállítania. Ami pedig a teljesítésre szabott 9 hónapi határidőt illeti, az alperesnek ez iránti felülvizsgálati panaszát azért kellett figyelmen kívül hagyni, mert ezt a teljesítési időt a kir. Kúria is megfelelőnek találta. Az irányadó tényállás szerint ugyanis az alperes a felperes által rendelt és a szerződés szerint 1916. május végéig szállítandó uszályok építését a szerződésnek 1915. június 29-én történt megkötése után csak az 1915. évi november hó vége felé kezdette meg, amiből következtetve azokat az alperes maga is az akkori háborús viszonyok dacára az 1916. május hó végéig terjedő időben, tehát 6 hónap alatt elkészíthetőnek tartotta. Ha tehát a két uszály az alperes szerint is 6 hónap alatt elkészíthető, akkor az alperes a fellebbezési bíróság által megszabott 9 hónapi teljesítési időnek állítólag rövid volta miatt jóhiszeműen és jogosan nem panaszolhat. Mindazonáltal arra való tekintettel, hogy a felperes a felülvizsgálati tárgyaláson tett nyilatkozatában hozzájárult ahhoz, hogy abban az esetben, ha az alperes a jelen ítélet kihirdetésétől számítandó 45 nap alatt a trianoni békeszerződés 234. cikkének b) pontja alapján kártérítés megítélése iránt a Vegyes Döntőbírósághoz kérelmet uyujt be és ennek megtörténtét hitelesen igazolja, az alperes részére az uszályok leszállítására szolgáló teljesítési idő a Vegyes Döntőbíróság által az alperesi kérelem tárgyában hozandó véghatározat kihirdetésétől számitandólag állapittassék meg, a kir. Kúria kimondotta, hogy a teljesítésre megszabott 9 hónapi határidő a jelzett esetben a Vegyes Döntőbíróság véghatározatának kihirdetésétől lesz számítandó. Általános. 124. Az, aki harmadik személy helyett a köztük fennálló jogviszonyból folyóan fizetést teljesit, a fizetett összegnek a kötelezett személytől való megtérítését feltétlenül s még az esetben is követelheti, ha a fizetés az illetőnek megbízása vagy utólagos jóváhagyása nélkül történt. (Kúria P. IV. 5783/1922. sz. a. 1923. szept. 13.) Indokok: A megállapított és meg nem tárna-, dott tényállás szerint az első temesvári szeszégető részvénytársaságnak azt a 20 drb uj kibocsátású részvényét, amelyekre nézve az alperes elővételi jogának gyakorlására a felperest megbízta, a felperes csak ugy tudta megkapni, hogy az ezekre az alperes által eredetileg befizetett 17,340 K-án felül a sajátjából még további 43,143 K 92 fillér utánfizetést is teljesített. Tekintettel arra a szintén nem vitás tényre, hogy a felperes az alperesnek 1920. évi szeptember 27-én a 20 drb uj kibocsátású részvény helyett és azok fejében 20 drb régi részvényt valóban ki is szolgáltatott: kétségtelen, hogy a felperes akkor, mikor az alperes által gyakorolt elővételi jogból folyóan az utánfizetésként követelt 43,143 K 92 fillért az alperes érdekében a sajátjából az Angol-Magyar Banknál, mint az első temesvári szeszégető részvénytársaság megbízottjánál lefizette, ezzel olyan tartozást egyenlített ki, amelyet a részvények megszerezhetése céljából voltaképpen az alperes is kénytelen lett volna befizetni. Minthogy ezek szerint a szóbanforgó utánfizetést a felperes az alperes érdekében, az alperes helyett teljesítette: minthogy továbbá az, aki harmadik személy helyett a köztük fennálló jogviszonyból folyóan fizetést teljesit, a fizetett összegnek a kötelezettől való megtérítését feltétlenül és még akkor is igényelheti, ha a fizetés az illetőnek megbízása vagy utólagos jóváhagyása nélkül is történt: a fellebbezési bíróságnak az a jogi döntése, amely szerint az alperest a módosított kereseti kérelemhez képest a 43,143 K 92 fillér tőkének és időközi kamatának megfizetésére kötelezte, a fentebb kiemeltekre tekintettel anyagi jogszabályt nem sért. 125. Az 1921. XXXIX. t.-c. 34. §-a értelmében a forgalmi adó az eladót terheli, aki azt a törvény végrehajtása tárgyában kiadott utasítás 46. §-a értelmében jogosult ugyan a vételárba a vevő terhére beszámítani, azonban a rendeletnek vonatkozó intézkedése, amely szerint megengedett dolog, hogy az adófizetésre kötelezett az általános forgalmi adót az általa szállított áru vételárába beszámíthatja, csupán arra irányul, hogy az adó áthárítása törvényileg eltiltva nincs; de nem következik ebből az is, hogy a vevő a neki eladott áru után esedékes és az eladó által lerótt forgalmi adó összegét akkor is tartoznék megtéríteni, ha ezirányban a felek között az ügylet kötése alkalmával megállapodás létre nem jött, vagy a szerződésben kikötött vételárba a forgalmi adó már eleve be nem számíttatott. (Kúria P. IV. 6027/1922. sz. a. 1923. szept. 26.)