Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 11. szám - A specialista ügyvéd fogalma ...

148 KERESKEDELMI JOG 11. sz. Indokok: Az irányadó tényállás szerint a Romániában, Braila városban lakó görög állampolgár felperes és az alperes budapesti cég között Budapesten 1915. június hó 29-én, tehát az 1914. évi július 28-án kitört világháború folyama alatt létrejött F/B. alatt csatolt szerződéssel az alperes arra kötelezte magát, hogy újpesti gyárában a felperes részére a fellebbezési biróság Ítéletében körülirt kettő áruuszályt készit és azokat egyenkint 132,000 K, összesen tehát 264,000 K vételárért az 1916. évi május hó végéig szállítja akként, hogy minőségi átadás és átvétel az alperesnek újpesti gyártelepén, a mennyiségi átvétel, tehát a tényleges átadás is pedig ezt követően Turn-Severinben történik, ahová az alperes az uszályokat költségmentesen, illetve saját költségén szállítja. A vételárra az alperes az F/B alatt, szerződésben meghatározott részletekben és időpontokban az 1915. évi október hó l-ig terjedő időben összesen 100,000 K-t előre kapott a felperestől, mig a többi 164,000 K-ból 124,000 K az uszályoknak az alperes újpesti gyártelepén való minőségi átvételével egyidejűleg s az F/B a. szerződés 7. pontja értelmében annak ellenében felperesi váltóelfogadmánnyal fedezendő és ezen 124,000 K tőke után az osztrák-magyar banknak azon a napon érvényben levő váltóelszámitolási kamatlábát 2%-kai meghaladó kamat félévre előre fizetendő, a fenmaradó 40,000 K pedig az uszályoknak TurnSeverinbe érkezésekor az alperesnek kifizetendő. Az alperesnek az uszályok készítését az 1915. évi november 17-én kelt B. a. leveléből kitetszöleg, az 1915. évi november hó vége felé megkezdte, de az építésüket a közbejött akadályok, nevezetesen az újpesti gyártelepén 1916. február 14-én kiütött tűzvész, valamint az 1916. június 21-én kelt, nem kifogásolt E. a. levélből megállapithatóani az 'építésükhöz szükségelt vasanyagoknak, részére tetemesen késedelemmel történt szállítása miatt, csak 1917. évi július hóban fejezte be. Ekkor azonban az alperes a két aruuszályt nem az azok szállítását időközben többizben sürgetett felperesnek, hanem 1917. julus 5-én N. N. A. bolgár hajósnak 580,000 K vételárért eladta, aki azokat az általa és az alperes által a m kir. kereskedelemügyi minisztertől a 351/1916. M. E. sz. a. kelt rendelet értelmében szükséges engedélynek 1917. július A2-én történt kieszközlése után 1917. évi augusztus hó első felében az alperestől át is vette és elszállította, az uszályok szállítását 1918. évi március hóban ujabban is sürgető és az alpereshez e tárgyban megbízottat is küldő felperessel pedig az alperes ekkor a most emiitett megbízott utján és az 1918. évi március hó 30-án kelt I. a. levele kapcsán a felpereshez közvetlenül is küldött s 1917. április 7-én kelt és akkor a felperes cimére postára is adott de az akkori háborús viszonyok és postai közlekedési akadályok miatt a felperes által addig meg nem kapott H. a. levelével azt közölte, hogy ő a felperessel kötött F/B. a. szerződést az Ausztria-Magyarország és Románia között 1916. augusztus hava óta dúló háború és a m. kir. kormánynak azzal kapcsolatosan tett intézkedései, jelesül az alperesnek a jelen per folyamán felhozott érvelése szerint a trianoni békeszerződés IV. címében foglalt. 232. cikkének d) pontja és az ehhez a cimhez tartozó függelék 1. és 3. §-ai értelmében a békeszerződésben is érvényesnek és mindenkire kötelezőnek elismert háborús kivételes intézkedést tartalmazó 351/1916. M. E. sz. kormányrendelet folytán az alperesnek perbeli állítása szerint magyar folyami kereskedelmi hajónak külföldi részére való eladására és szállítására vonatkozó minden ügyletet, tehát az F/B. a. szerződést is semmisnek nyilvánította, megszűntnek tekinti s igy azt nem teljesiti. A további tényállás szerint Magyarország és Románia között a háború 1916. évi augusztus 27-én tört ki, Magyarország és Görögország között pedig a hadiállapot 1917. július 30-án állott be. A felperes keresetében az F/B. a. szerződésnek megfelelő két áruuszály szállítására és az alperes teljesítési késedelméből eredő azon kárának, illetve elmaradt hasznának megtérítésére kérte az alperest kötelezni, amely kárt a felperes annak következtében szenvedett, illetőleg szenved, hogy az áruuszályokat, azoknak alperes részéről kellő időben nem szállítása folytán, rendeltetésük céljára nem használhatta és szállításukig nem használhatja. A kereseti F/B. a. szerződésnek teljesítését az 1921. évi XXXIII. t.-cikkel az ország törvényei közé iktatott trianoni békeszerződés V. címében foglalt 234. cikkének b) pontja alapján törvényszerű időben és utón tett közlésében a felperes államának, Görögországnak kormánya is közérdekből követeli; és ezenkívül ugyanezen két áruuszályért, mint olyan görög hajókért, amelyek állítása szerint a háború folyamán elpusztultak, a Jóvátételi bizottság előtt is jóvátételt követel, amely tárgyban tárgyalások vannak folyamatban. Erre a tényállásra és a pernek jelzett tárgyára tekintettel a fellebbezési biróság az emiitett trianoni békeszerződés idevágó rendelkezéseinek, nevezetesen 239. cikkének b) pontjában és 240. cikkében foglalt rendelkezéseknek helyes értelmezésével mondotta ki azt, hogy a békeszerződés rendelkezései a jelen perben a magyar biróság eljárásának és ítélkezésének lehetőségét ki nem zárják, hogy tehát a Pp. 180. §-ának 1. pontja alá eső s az eljárás bármely szakában hivatalból is figyelembe veendő pergátló körülmény fenn nem forog. De nem forognak fenn az alperes által a felülvizsgálati tárgyaláson a Pp. 180. §. 2. és 5. pontjainak felhívásával érvényesített és szintén hivatalból is figyelembe veendő pergátló akadályok sem, mert nincs olyan törvényes rendelkezés, amely szerint a jelenlegihez hasonló polgári pert más hatósági eljárásnak, nevezetesen a Jóvátételi bizottság előtti eljárásnak kellene megelőznie; és mert a görög kormány által a Jóvátételi bizottságnál a felhívott békeszerződés hatályba lépte után, tehát amugyis csak a jelen per folyama alatt bejelentett igény és az arra vonatkozóan megindult tárgyalások egyáltalán nem tekinthetők olyan körülménynek, amely a Pp. 180. §. 5. pontja és 147. §. 1. pontja értelmében perfüggőségi kifogás emelésére jogszerűen alapul szolgálhatna. A 9590/1922. M. E. sz. kormányrendelet értelmében, továbbá csak az ebben a rendeletben megjelölt pénztartozások iránt indított perekben kell az eljárást hivatalból is felfüggeszteni. A jelen per tárgya a fentebb előadottakból kitetszőleg nem ilyen pénztartozás, helyesen mondotta ki tehát a fellebbezési biróság azt is, hogy alaptalan