Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 10. szám - Alkalmi egyesülések és csendes társaságok az uj adótörvények után

10. sz. KERESKEDELMI JOG 139 kár összegszerűségét, hitelt érdemlő igazoló okiratok hiányában, nem tartozott a perbeli bizonyítási eljárás lefolytatása előtt elismerni; addig tehát az alperesnek felróható fizetési késedelemről szó sem lehetett és ő a koronának a svájci frankkal szemben beállott időközi értékcsökkenéséből származott kárért nem felelős; az a kérdés pedig, hogy ezen jogi álláspont mellett, a berni egyezmény 27. cikkének (3.) bekezdésében biztositott választási jogra való tekintettel, minő kihatása lehet az egyes országok valutái közötti eltolódásoknak a fuvarozásban részes különböző vasutak felelősségének mérvére s a Al. cikk szerinti visszkereseti jog terjedelmére — a jelen perre nem tartozik. Szállítmányozás. 119. A közvetett szállítmányozó az előző megbízója meghagyásának vagy a törvényes zálogjog gyakorlásának elmulasztásából eredő teljes kárt megtéríteni tartozik. (Kúria P. IV. 2781/1922. sz. a. 1923. június 26-án.) Indokol-: A K. T. 391., 396. és 388. §§-ainak egybevetett rendelkezéseiből nyilvánvaló, hogy amennyiben a megbízott közvetett szállítmányozó nem a megbízás értelmében jár el, avagy az előző .szállítónak az ezt a K. T. 388. §-a alapján megillető törvényes zálogjogát nem gyakorolja: ebbeli kötelezettségeinek elmulasztásából az előzőjét ért károkért minden esetben felelősséggel tartozik. A meg nem támadott tényállás szerint felperes az alperesnek, mint közvetett szállitmányozónak azt a megbízást adta, hogy egy küldeményt E . . . A . . . és társa budapesti cégnek 9042 cseh korona utánvételezése ellenében szolgáltasson ki. Alperes azonban a felperes utasítását figyelmen kivül hagyva, az árut 1921. január hó 15-én a címzettnek kiszolgáltatta anélkül, hogy a 9042 cseh koronát bevételezte, vagy pedig az árura vonatkozó törvényes zálogjogot gyakorolta volna, minek folytán az utánvételi összegből a keresetbe vett 4780 cseh korona nem folyt be. E tényállás szerint tehát az alperes az utánvételi összeget 1921. január 15-én tartozott volna beszedni. Ebben az esetben pedig akkor is, ha a címzett arra való tekintettel, hogy az áru Budapesten volt átadandó, — az utánvételi összeget nem cseh koronákban, hanem az akkori árfolyam szerint (6 K 65 f) számított magyar koronákban fizette volna is ki; felperes a címzettel szemben fennálló követelését teljes értékben kapta volna meg. Időközben azonban a magyar korona vásárlóképessége és ennek következtében a magyar koronának a cseh koronához viszonyított árfolyama is lényegesen csökkent; viszont a cseh korona értéke lényegesen emelkedett. Következésképen felperes azzal, hogy most csupán az 1921. január 15-iki árfolyamnak megfelelő magyar koronát kapná meg, nagymértékben károsodnék, mert ebből az összegből a káraként jelentkező 4780 cseh koronának csak egy kis töredékét tudná megvenni. Minthogy azonban ez a károsodás az alperesnek arra a mulasztására vezethető vissza, hogy ő a kapott utasítás ellenére az utánvételi összeget annak idején nem szedte be és minthogy a K. T.-nek fentebb kiemelt rendelkezéseire tekintettel a szállítmányozó ily esetben a megbízójának okozott minden kárt megtéríteni köteles: nyilvánvaló, hogy az alperes a magyar korona vásárló képességének csökkenéséből, valamint a cseh korona emelkedéséből előállott kárt sem háríthatja át a felperesre. A magyar korona elértéktelenedése folytán azonban, tekintettel a koronának most is tartó és állandóan csökkenő árfolyamot mutató irányzatára, a felperesnek az alperes mulasztásából eredő kára teljes mértékben csak ugy térül meg, ha alperes a be nem folyt kereseti összeget cseh koronákban fizeti meg. Vasúti fuvarozás. 120. Egymagában véve az a körülmény, hogy a vasúton feladott küldemény útközben helytelenül iránysítatik és a fuvarlevél az áru nélkül érkezik a rendeltetési állomásra, a vasút vétkes gondatlanságát még meg nem állapítja, ha azonban a tévedés már megtörtént és valamely közbeeső vasúti állomás azt észleli, hogy az árut tartalmazó vasúti kocsi ott mini kisérő iratok nélküli fölösleg mutatkozik; akkor ennek a vasúti állomásnak fokozott gondossággal kell arra ügyelnie, hogy az áru hovatartozásának kipuhatolása végett az úgynevezett kiegyenlítő hivatalhoz intézett jelentésében a kocsi számát és tartalmát pontosan megjelölje. (Kúria R IV. 5769/1922. sz. a. 1923. szept. 4-én.) Indokok: Mert a téves adatokat tartalmazó jelentés nem alkalmas a már korábban történt másik tévedés káros következményeinek elhárítására, sőt az ilyen ujabb hanyagság a dolog természete szerint a visszkeresési eljárás sikerességét vagy egyenesen lehetetlenné teszi, vagy legalább is megnehezíti, illetve késlelteti. Amikor tehát Gyoma állomás, a megállapított tényállás szerint, a fölös kocsi számát 7757 helyett 7797-nek, tartalmát pedig 39 drb. márványlépcső helyett «egy rakomány márványkőnek» jelezte s ezzel azt idézte elő, hogy az 1916. év augusztus havában feladott kocsirakomány áru csak 1917. év augusztus havában került meg, az állomás ezen eljárása vétkes gondatlanságnak minősítendő, amelynek folyományaként a vasút az Ü. Sz. 95. §^a értelmében teljes kártérítéssel tártozik. Ennek alapján és annak megjegyzésével, hogy a károsultnak az áru újbóli beszerzése körüli netaláni késedelme mint a kárenyhítés elmulasztásának tekintendő s a követelés összegére esetleg befolyással bíró körülmény ezúttal még nem képezte elbírálás tárgyát, a felülvizsgálati kérelemnek helyet adni s az alperesnek az Ü. Sz. 95. §-án alapuló teljes kártérítési kötelezettségét megállapítani kellett. Váltó; 121. A V. T. nem zárja ki, hogy a többféle minőségben váltókötelezett személy valamely váltócselekményt annak határozott kifejezésével teljesítsen, hogy azt mily minőségben teljesítette; de ennek a váltóra vezetett nyilatkozattal vagy óvással kell történnie, ellenesetben a fizetés az által eszközöltnek tekintendő, akinek fizetése által legtöbben szabadulnak a váltókötelezettség alól. (Kúria P. VII. 1366/1923. sz. a. 1923. máj. 29-én.).