Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 10. szám - Alkalmi egyesülések és csendes társaságok az uj adótörvények után

138 KERESKEDELMI JOG 10. sz. nem lehel oly hatásuk, hogy ez alapon a törvényes jogkör híján érvénytelennek jelentkező ügyiéiből a dologgal rendelkezési joggal bíró alperessel szemben jogok volnának érvényesíthetők. Gazdasági lehetetlenülés. 117. Az az eladó, aki az áruk árának emelkedését ismerve, a fizetésben késedelmes vevővel szemben az ügyiéitől el nem áll, s ezzel lehetővé teszi, hogy a fizetésben késedelmes vevő ezt a késedelmet helyrehozhassa, a fizetés megtörténte után máinem hivatkozhaiik gazdasági lehetetlenülésre. .(Kúria P. VII. 1164/1923. sz. a. 1923. aug. 29-én.) Indokok: Az alperes felülvizsgálati panasza szerint a fellebbezési bíróság az A) alatti kötlevél tartalmát tévesen értelmezte akként, hogy a felek az alperest terhelő szállítási kötelezettséget a már lefizetett 50,000 K-án felül nem kívánták a hátralékos vételár előzetes lefizetésétől is függővé tenni; ellenkezőleg az alperesnek az A) alatti kötlevélben foglalt az. a kikötése, hogy a felperes a hátralékos 27,500 K-át pénzes levélben küldje meg, csak ugy értelmezhető, hogy a felperes a vételárat előre tartozik fizetni. Mivel pedig felperes az iWl'l. június 9-én kötött ügylet alapján az előre fizetendő vételárból még hátralékos vételárat csak ugyanazon év július 20-án küldte meg alperesnek s mivel ebben az időben a szállítandó áru ára a bekövekezett drágulás folytán 45%-kai emelkedett s l'A) a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közt külső okokból keletkezett aránytalanság miatt az alperesre nézve a további teljesítés gazdaságilag lehetetlenné vált, ennélfogva az alperes álláspontja az, hogy a vételárhátralék elfogadását jogosítva volt visszautasítani és a további szállítást megtagadni, s ehhez képest a fellebbezési bíróság ítéletének megváltoztatásával felperes keresetével elutasítandó. Az alperes felülvizsgálati kérelmének azonban helyet adni nem lehetett, mert ha az A) alatti kötlevél eme kitétele: «marad 27,500 K; ezen összeget pénzes levélben beküldeni» olykép volna is értelmezendő, hogy a vevő felperes az egész vételárat előre tartozik lefizetni, az alperes ebben az esetben is csak arra volt jogosítva, hogy a Kt. 352. és 354. §-ainak megfelelően a felperes fizetési késedelme miatt a még le nem szállított árukra nézve az ügylettől elálljon és erről a felperest értesítse, amit azonban a meg nem támadott ítéleti tényállás szerint nem tett meg, s igy á felperes a hátralékos vételárösszeget a vitatott fizetési idő eltelte után is joghatályosan fizethette és az alperes ezt a fizetést az ügylettől való elállás hiányában jogosan vissza nem utasíthatta, hanem azt elfogadni és az árut szállítani tartozott volna. Az alperes ugyan azzal is védekezett, hogy a fizetés késedelmes teljesítése idejében az eladott áruk ára 45%-kal emelkedett s igy a szolgáltatás és ellenszolgáltatás mértéke közt nagy aránytalanság támadt, amely őt a teljesítés alul mentesd ti. Ez az alperesi védekezés nem helytálló, mert az az eladó, aki az áruk árának emelkedését ismerve, a fizetésben késedelmes vevővel szemben a késedelme miatt az ügylettől el nem áll s ezzel lehetővé teszi, hogy a fizetésben késedelmes vevő ezt a késedelmét helyrehozhassa, a fizetés megtörténte után már nem hivatkozhaiik az u. n. gazdasági lehetetlenülésre, mivel eljárása ellenkezik a forgalmi életben is kötelező jóhiszeműséggel. Valuta (Vasúti fuvarozás). 118. Nemzetközi jogszabály hiányában a teljesítési hely törvénye lévén irányadó s a kártérítés az áru kiszolgáltatásának helyén lévén fizetendő, a kártérítési összeg pénzneme a K. T. 326. §-a szerint igazodik. (Kúria P. IV. 5784/1922. sz. a. 1923. június 19-én.) Indokok: A vasúti árufuvarozás tárgyában Bernben 1890. évi október hó 14-én létrejött nemzetközi egyezmény 34. cikke szerint, ha a vasút az áru elveszéseért kártérítést nyújtani tartozik, akkor azon rendes kereskedelemi érték, ilyennek nem létében pedig azon közönséges érték térítendő meg, mellyel ugyanazon fajú és minőségű áru a feladás helyén birt azon időben, midőn az áru fuvarozás végett átvétetett. Arról azonban, hogy ez a kártérítési összeg mily pénznemben fizetendő, az egyezmény külön intézkedést nem tartalmaz; egyedül a végrehajtási határozmányoknak a 01. cikkhez fűzött 11. §-a mondja ki azt, hogy a végrehajtási határozmány okban frankértékben kifejezett összegek azon szerződő államokban, melyekben a frankrendszer fenn nem áll, az illető ország pénzértékében kifejezett összegekkel helyettesitendők, — amely szabály a kiegészítő batározmányokban frankértékben kifejezett összegek tekintetében is érvényes és igy például a 3. cikkhez fűzött osztrák-magyar-svájci köteléki kiegészítő határozmányok 4. pontjában meghatározott maximális kártérítési tételre is vonatkozik; a jelen perben azonban nem ily maximális kártérítési tételről, hanem a rendes kereskedelmi értékről van szó. A peres esetre szóló nemzetközi jogszabály hiányában tehát a vitás kötelezettség teljesítésének helyén érvényben levő jogszabály alkalmazandó; minthogy pedig a tényállás szerint a Svájcban feladott áru Budapesten lett volna a címzett részére kiszolgáltatandó és igy az alperesként perbevont magyar kir. államvasutak az áru hiányáért, illetve megsérüléseért követelt kártérítést is itt kötelesek megfizetni, ennélfogva a fizetendő pénznem tekintetében a magy ker. törvény alkalmazandó, amelynek 326. §-a szerint a fizetésnek, más megállapodás hiányában, a teljesítés helyén dívó pénznemben, a lejárati nap árfolyama szerinti magyar koronákban kell történnie. Ennek megfelelően a felperes a feladás helyén és idejében — az ő becslése szerint — fennállott rendes kereskedelmi értéket keresetében maga is az akkori árfolyam alapján kiszámított magyar koronákban kövelelte; és a kifejtettekből folyóan nem igényelheti, hogy — fellebbezési kérelme értelmében — svájci frankokban nyújtson neki az alperes kártérítést. Erre az sem szolgálhat alapul, hogy alperes a perenkivüli felszólamlást elutasította és a követelés összegét a perben is kifogásolta, mert alperes, aki az elveszett tárgyakat nem ismerte, a