Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 10. szám - Alkalmi egyesülések és csendes társaságok az uj adótörvények után

10. sz. KERESKEDELMI JOG 135 több mini egy hónappal későbbre esik, ellenkező kikötés hiányában a fizetendő összeg annak az aránynak megfelelően változik, amilyen aránybari állanak egymással a keletkezés és a lejárata időpontjának drágasági számai. A törvény életbelépése előtt keletkezett követelések tekintetében a Ptk. 157., 242. és 138. §-ait * kell alkalmazni. 2. Ha valamely kétoldalú szerződés gazdasági alapja valamelyik szolgáltatás esedékessé válása előtt oly módon változik meg, hogy az egyik féltől méltányosan nem lehet a teljesítést elvárni, mind a két fél kívánhatja a szerződésnek oly átváltoztatását, hogy a teljesités mindkét féltől elvárható legyen. Ha ilyen átváltoztatás nem lehetséges, mindkét félnek jogában áll a szerződéses viszonyt felmondani. Az a fél. aki a szerződés átváltoztatását a változás határozott megjelölésével követelte, a szerződést felmondhatja, ha a másik fél a kívánságát visszautasítja. Ha a kívánt átváltoztatás olyan volt. hogy annak elfogadása a másik féltől elvárható lett volna, a visszautasító fél a viszszantasitásból eredő kár megtérítésére köteles. Az 1. és 2. bekezdésben meghatározott jogok nem illetik meg azt. aki a gazdasági viszonyok változását elöi-e látta, vagy előre láthatta, vagy vétkes volt abban, hogy az eredeti szerződés teljesítésének követelése az egyik vagy másik féllel szemben méltánytalanná vált.» A javaslatnak bevallottan nem célja, hogy uj szabályokat állítson fel, hanem egyszerűen követi a Reiehsgericht ítélkezésében szem előtt tartolt irányt. A törvényhozói ténykedésnek az a jelentősége volna, hogy a javaslatban lefektetett elveknek gyors érvényrejutását idézze elő. Ma a helyzet az, hogy az ilyen természetű kérdésekben jogbizonytalanság uralkodik, mert a birói gyakorlat minden direktíva nélkül, belátása szerint vonja le a gazdasági változásokból a következtetést. De talán ma még ez jobban is van így. A gazdasági viszonyok további alakulását senki sem látja előre és kár volna a szerződések minden kötelező erejét áldozatul dobni a pillanatnyi helyzetnek. A szerződésnek a gazdasági változások következtében hatálytalanítása, vagy birói megváltoztatása csak maradjon meg kivételes, méltányos megoldásnak, a főszabály azonban maradjon meg. Az, hogy a szerződés, az adott szó kötelez. Ha ezt a törvénykönyvből könnyű szívvel kidobjuk, olyan visszaélési lehetőségeknek nyitunk esetleg utat, amelvekre most nem is gondolunk. (n. e.) ; A nagy taglétszámú szövetkezetek közgyűléseinek szabályszerű megtartását inkább lehetővé tette, mint egyszerűen megkönnyítette az 1923: XXVI. t.-c. 1. §-a. Érdekes, hogy körülbelül egy évvel korábban Németországban az 1922. július í-i törvény ugyanazzal a célzattal hasonló rendelkezésekot léptetett életbe. A német törvény azonban sokkal radikálisabb a miénknél, mert míg az L923:XXVI. t.-c. 1. §-a a tízezernél több tagot számláló szövetkezeteknél is csak megengedi az alapszabályok olyan módosítását, hogy a közgyűlés a tagok által választott képviselőkből álljon, addig a német törvény a tízezernél több tagot számláló szövetkezetnél a közgyűlés ily módon * Treu u. Glaben a szeaődés, kötelezettség teljesítésében, jó erkölcsökbe ütköző szerződés. szervezését kötelezővé teszi és már háromezernél több tag esetében megengedi. A német törvény utóbbi fakultatív szabálya 1923. január elsején éleibe lépeti, a kötelező szabály azonban csak 1924. január elsején fog életbe lépni. Mind a, két törvény meghagyja, hogy az alapszabályokban részletesen meg kell állapítani a képviselők választásának módját, a megválasztás időtartamát és a közgyűlés szabályait. A német törvény e tekintetben egy olyan fontos korlátozó rendelkezést is tartalmaz, amely a magyar törvényből hiányzik. A német törvény szerint ugyanis az alapszabályok sem rendelkezhetnek ugy, hogy képviselőkké olyanok is megválaszthatok legyenek, akik a szövetkezetnek nem tagjai. Kétségtelen ezekből is, hogy a magyar törvény sokkal kevésbé érinti a közgyűlés jogkörét, de kérdés, hogy éppen a szövetkezeteknél, ahol az államhatalom irányító befolyása általában jelenlékenyen nagyobb, mint a többi kereskedelmi társaságoknál, nem helyesebb-e a régi szabályok szerinti közgyűlés megtartásának lehetetlenségét felismerve, a cogens szabály eszközéhez nyúlni. Az is igaz viszont, hogy a német cogens szabály sem ér semmit akkor, ha a szövetkezetnek a régi szabályok szerint összehívott közgyűlése a törvénnyel hatáskörébe utalt részletes szabályokat nem állapítja meg. A német törvény csak akkor volna tehát befejezett, egész, ha a képviselőkből alakuló közgyűlés tekintetében alapszabályszerü oly rendelkezéseket tartalmazna, amelyek akkor nyernének alkalmazást, ha a közgyűlés a nyitvahagyott kérdéseket nem oldja meg máskép. (n. e. ) A feltaláló jogai a találmányi szabadalmakról szóló 1895 : XXXVII. t.-c. 6. §-a értelmében teljesen elenyésznek akkor, ha a feltaláló olyan alkalmazásban áll, amelynél fogva képességeit szabadalmazásra alkalmas találmányok létrehozására kell fordítania. Ez a helyzet számos panaszra adott okot a külföldön is és mert az emiitett helyzetben levő feltaláló szolgálatadójával szemben nem lenne méltányos és igazságos az alkalmazottat tenni a találmányi szabadalom kizárólagos urává, hiszen a találmány létrejötte jórészt"a szolgálatadó anyagi erejének és eszközeinek köszönhető, másfelől pedig a feltaláló a szolgálati szerződéssel találmányát eleve eladta, olyan megoldási módot kerestek, amely a feltaláló emiitett sérelmét anélkül orvosolja, hogy ez a szolgálatadónak rovására lenne. Az utolsó évtizedben több oldalról javasolták azt a megoldást, hogy a feltalálót bizonyos fiszteleti jog illesse (Ei-finderehre), amely akként valósuljon meg, hogy a találmánynyal a feltaláló neve is bejegyeztessék, ha a szabadalmat nem a feltaláló jelenti be. E javaslatnak megfelelő törvényt még nem hoztak, a német birodalmi szabadalmi hivatal elnökének 1922. február 15-iki hirdetményével azonban ebben az irányban jelentős lépés történt. A hirdetmény kimondja, hogy ha, a szabadalom bejelentője kéri, a tőle megnevezett feltalálót, a szabadalmi okiratban meg kell nevezni. Ez az intézkedés nemcsak az emberi hiúságnak tesz szolgálatot azzal, hogy a sikerültebb találmányok felfedezőinek nevét az el feledésfői megóvja, hanem a felfedezők anyagi boldogulását is jelenlékenyen előmozdítja. Az az ember, akinek nevét egynéhány ügyes munkaeszköz örökíti meg, könnyen fog jó keresetet biztosító álláshoz jutni a szakmája körében.