Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 10. szám - Alkalmi egyesülések és csendes társaságok az uj adótörvények után

KERESKEDELMI JOG 10. sz. IRODALOM. Hazai irodalom. A felelősségbiztosítás (szavatossági biztositás). Irta: Dr. Túry Sándor Kornél. Budapest 1923. Kilián Pr. utóda kiadása. (220 oldal.) Aki a mi biztositásjogi irodalmunk felett szemlél tart, rövidesen megállapíthatja azt az aránytalanságot, amely az alaki (közrendészeti) és az anyagi biztositás jog irodalmi kezelése tekintetében fennforog. Amig a közrendészeti bizlositásjog területén alapos monográfiák és tanulmányok készitették elö az 1923 : VIII. t.-c.-kel és az annak alapján kibocsátott 196/923. M. E. sz. rendelettel immár befejezéshez jutott reformot és a szociális biztositás is igen alapos megvitatásban és modern szabályozásban részesült, — addig az anyagi biztositásjog terén a monografikus munkásságnak nyomát alig találjuk. Ezért nyeresége Tury könyve irodalmunknak, és azért örvendetes ennek a komoly munkának megjelenése, mert alapos reményt ad arra, hogy szerző az anyagi biztositásjog egyéb területén is pótolni fogja jogirodalmunknak most említett hiányát. Szerző elszántságát és komolyságát mindenekelőtt az a tény bizonyitja, hogy a biztositásjog egy olyan kérdésének teljes kidolgozására vállalkozott, amely a mi jogirodalmunkban úgyszólván ismeretlen és amelynek gyakorlati elterjedése még mindi"- a kezdet nehézségeivel küzködik. A felelősségbiztosítás \A biztositásnak az a neme, amelynél a biztosító azt a szolgáltatást (kárt) köteles megtéríteni, amelyet a biztosított a biztositás tartama alatt bekövetkező valamely ténynél fogva őt terhelő felelősség alapján 3. személy részére kénytelen teljesíteni (6. 1.)] ha nem is kívánkozik ki, de mindenesetre különálló helyet foglal el a biztosítás nagv rendszerében. Mindenekelőtt meg kell küzdenie bizonyos etikai és jogpolitikai aggályokkal, mert hiszen hová vezetne az, ha a biztositóvállalatok védelmet nyújtanának az egyes jogellenes cselekedeteiből fakadó mindennemű kártéritő felelősség, sőt a pénzbüntetés veszedelmével szemben is. Szerző igen ügyesen csoportosítja az argumentumokat és építi ki a határvonalakat, amelyek a felelősségbiztosításnak ezt a szociális hátrányát eliminálják. De rendkívül megnehezíti a felelősségbiztosítás alapos kifejtését az a körülmény is. hogy ez a jogmatéria élénken rezonál a biztositásjog valamennyi kényes problémájára és a kártérítés tanának legkényesebb kérdéseivel áll szerves összefüggésben. Szerző egyik legfőbb érdeme és erőssége, hogy otthonosan mozog az egész biztositásjog és magánjog területén. Ez a széles alapú készsége viszont a munka egyetlen komolyabb gvöngéjének az oka is. Szerző u. i., akit a kifejteni szándékolt részletkérdések elvezetnek a biztositásjog és magánjog igen sok alapvető problémájához, sok helyen megfeledkezik művének főcéljáról és a mellékkérdéseket is valóságos i'iók-monográfiákban tárgyalja, aminek persze elkerülhetetlen következménye, hogy fejtegetései itt-ott szétesők lesznek és az olvasó igen nehezen tudja a hosszadalmas, kitérőkkel tarkított fejtegetések konklúzióit megtalálni. Ez a hiba azonban ismételjük, szerző legfőbb erősségének az anyag hangyaszorgalommal, nagy alapossággal végzett feldolgozásának eredménye és általánosan észlelhető minden fiatal tudós első szárnybontogatásánál. Mihelyt szerző hozzászokik az anyagbeosztás helyes ökonómiájához, mihelyt megerősödik és öntudatossá válik benne a helyes szisztematikai érzék, amely szuverén biztonsággal mondja meg, hogy miként kell az ismert fogalmakból, fokozatos elmélyedéssel valamely téma rendszeres kifejtéséhez eljutni, anélkül hogy a felvett fonalat egy pillanatra is kiejtenénk kezünkből, — önmagától fog a terjengősség, homályosság és szakadozottság megszűnni. Es hogy szerző e tekintetben is a jó uton halad, azt bizonyítja müvének igen sok részlete, amelyek mindegyikét a világos, választékos és konciz fejtegetések teszik élvezetessé. Igen helyes uton jár szerző, amidőn fejtegetései során egy pillanatra sem távolodik el a reális élettől és értékes anyaggyűjteményt ad a biztosító vállalatok feltételeiből. Bármennyire is kisértsenek a biztositásjog mélyreható problémái a magasba felszállásra, az «elméletek» konstruálására, még sem szabad sohasem szem elől téveszteni azt, hogy a tételes jog birodalmában az elméleti képzettség csupán csak eszköze az eleven jogviszonyok megértésének és szerves rendszerbe foglalásának. Szűkre szabott terünk nem engedi meg, hogy szerző sok igen figyelemreméltó és eredeti tételének kritikai boncolgatásába kezdjünk. Ezt más alkalomra kívánjuk fentartani. Előre is jelezzük azonban, hogv nem tudjuk elfogadni szerzőnek azt a nagy részletességgel megokolt álláspontját, hogy a felelősségbiztosítás tulajdonképpeni jellemző vonása a «jogvédelmi funkció» (1. a 31. és köv. 11. fejtegetéseit). Ez alkalommal csupán azt az általános benyomásunkat fejezzük ki, hogy szerző az ő nagy alapossággal, rendkívül éles logikával és kifinomodott stílusban megirt monográfiájával a magyar kereskedelmi jogtudomány igen számottevő művelőjének bizonyult és a legszebb reményekre jogosít különösen a tekintetben, hogy az anyagi biztositásjog meglehetősen elhanyagolt matériáját értékes tanulmányokkal fogja bevilágítani. Kö. Az «Ellenbirálat»* temperamentumos szerzőjének kifejezésmódját kérve kölcsön, a vitát azzal a békés kijelentéssel zárhatjuk le, ha a szerző azt hiszi, hogy jó könyvet irt — degyen boldog vele». Tévedések elkerülése végett azonban célszerűbb lett volna ez esetben, ha ugy mint az ellenbirálatot, müvéről a bírálatot is maga szerkesztette volna meg. Ez lett volna az egyetlen mód ama tétel megdöntésére, amely szerint: az emberi kéz alkotása sohasem tökéletes. Igaz ugyan, hogy aki ezt az igazságot, ha saját magáról van szó, megemészteni nem tudja, az jobban teszi, ha iróasztalfiókja számára gyártja elmetermékeit. Megnyugtathatom mégis a szerzőt, nem ő az első, aki abban a tudatban ringatja magát, hogy müvét nem dicsérni csak a tudatlanság képes, megnyugtathatom afelől is, hogy az iránta érzett elismerés volt az, ami visszatartott attól, hogy a kommentár sok egyéb gyengeségeire reámutassak, nem pedig az, hogy a könyvet el nem olvastam. * Lásd K. J. f. óv 9. szám 118. oldal.