Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 7-8. szám - Lehet-e a külföldi részvénytársaság belföldi fiókjának cégvezetője és fióktelepe?

7-8. sz. KERESKEDELMI JOG 99 a teljes jóvátételt? Ha igen, ugy ez devalvácionális elvek alkalmazására vezet, melyekről éppen azt hirdetik, hogy törvény nélkül nem találhatnak helyet a judikaturában. A kérdésnek túlzott irodalmi beállitása semmi arányban sem áll a várható eredményekkel. Már csak azért sem, mivel a forgalom a pénz elértéktelenedésének veszélyei ellen késedelem esetén már más jobb védelmet talált.. A most végbemenő nagyobb transakciók mind fix értékmérőre szólnak; az adós annyi koronát kőteles fizetni, amennyi a fizetés idejében valamely aranyvalutának megfelel. Képtelenség csak gondolni is arra, hogy birói gyakorlattal enyhiteni lehetne azt az iramot, mely mélyebbre és mélyebbre belevisz az igazságtalanság állapotába. Orvoslást igazi értelemben csakis a devalváció hozhat majd. De ennek olyan előfeltételei vannak, melyek megvalósítására még nem érett meg a helyzet és az ahhoz alkalmazkodni tudó közvélemény. Ide ugy látszik, még csak súlyosabb megpróbáltatások árán fogunk jutni. Ma csak egy dolgot kellene és lehetne sürgősen szabályozni. Általános törvényben meg kell adni minden hitelezőnek a jogot, hogy megtagadhassa az adós oly fizetésének átvételét, mely alkalmas arra, hogy a jó koronákra szóló tartozását rossz papírpénz segítségével kiegyenlítse. Azt a hitelezőt, aki várni akar addig, amíg a devalváció bekövetkezik, ebbeli jogától nem lehet megfosztani. Bün volna még továbbra is nyugodtan nézni, mint veszi el törvényes módon az egyik fél a másik vagyonát. Az államnak eminens kötelessége ezeknek az erőszakos vagyoneltolódásoknak véget vetni. Leliet-e a külföldi részvénytársaság* belföldi fiókjának cégvezetője és fióktelepe? Irta: dr. Enncz Ödön. Illetékes pénzügyi és gazdasági köreink egybehangzóan vallott nézete, hogy jelenlegi sivár gazdasági helyzetünkből csakis "a külföldi tőke hathatós segítsége képes a konszolidáció útjára kivezetni. A külföldi tőke segítségének két útja van: a külföldi kölcsön és a külföldi nagy vállalat letelepedése. A kettő rendszerint együtt jelentkezik. Mert az itt letelepedett külföldi pénzintézet tudja legkönynyebben kiépíteni azokat a csatornákat, amelyeken keresztül a külföldi tőke hozzánk beszivárog. Ezek után nem szorul magyarázatra, hogy mekkora fontossága van annak a jog- vakoi latnak, amely a külföldi részvénytársaságok külföldi fiókjainak itteni működését irányítja vagy éppen — megnehezíti! Birói gyakorlatunknak két olyan elvi jelentőségűállásfoglalásával kívánok ezen a helyen foglalkozni, amelyek, nézetem szerint, indokolatlanul nehezítik meg a külföldi részvénytársaságoknak itteni működését. Az állandó birói gyakorlat szerint (legutoljára a B. T. 9543/1921 6. P. sz. végzése hangsúlyozza) A) a külföldi részvénytársaság belföldi fiókjának nem lehet cégvezetője; B) a belföldi fiók nem létesíthet belföldön «fióktelepeket». ( B. T. 3656/917. P. II. H. D. XII. 28. sz.) . Ad. A) Nézetem szerint annak, hogy a külföld i részvénytársaság belföldi fiókjának képviselősége a belföldi üzletre vonatkozólag cégvezetőt rendeljen ki, jelenlegi jogunk nem áll útjába, sőt ez a, jogosultság a Kt.-nek a külföldi részvénytársaságokra felállított szabályozásával teljesen összhangzásban áll. Álláspontomat az alábbi megfontolásokra és tényekre épitem: I. A Kt. 210—217. §-ai a külföldi részvénytársaságok jogviszonyait nagy határozottsággal és világossággal írják körül. Ennek tudható he, hogy jogunkban nyomát sem találjuk annak a vitának, amely a külföldi részvénytársaság jogi helyzetének kérdése körül különösen a francia, angol ós olasz jogban olyan nagy méreteket öltött, A letelepedés legáltalánosabb előfeltétele, hogy a külföldi részvénytársaság, belföldi fiókja tekintetében, alávesse magát mindazoknak a jogszabályoknak, amelyek a hazai részvénytársaságokra állanak (211. §. 4. p.). Ebből a centrális szabályból egyben az is következik, hogy a külföldi részvénytársaságot, belföldi fiókja tekintetében ugyanazok a jogosultságok illetik meg, amelyek a belföldi részvénytársaságokat. A Kt, szabályozása mellett tehát az a jogi helyzet, hogy van egy anyaintézet (maga a külföldi részvénytársaság), amely a székhelyén érvényben levő szabályok uraJma alatt áll és van ennek az anyaintézetnek egy olyan belföldi fiókja, amelyet a belföldi jog épp ugy kezel, mint bármely önálló, hazai részvénytársaságot. Ennek a jogi helyzetnek messzemenő konzekvenciáját vonták le a G. 441/1893. (Tury ad 211. §.) és 770/1902. (P. T. 46. k. 26. 1.) szánni határozatai, amidőn a belföldi fiókintézetnek külön jogalanyiságát ismerik el. Habár sok szó férhet ehhez a megállapításhoz, — az letagadhatatlan tény, hogy a Kt. szabályozása mellett nem lehet a külföldi részvénytársaság belföldi fiókját «egyszerü fióktelepnek" (Kt. 18. §. és 159. §. III.) minősíteni, inert a Kt. a. belföldi fiókot a fióktelepnél ismeretlen önállósággal ruházza fel, sőt bizonyos esetekben annak existenciáját is elkülöníti a «főtelepétöl». Ez a nagyfokú önállóság nyilvánvaló a Kt. következő szabályaiból: 1. a külföldi részvénytársaság alapszabályait belföldön is köteles bejegyeztetni (211. §. 1.); 2. a belföldi üzlet folytatására külön tökét kell belföldön elhelyezni (211. §. 2. p.; ez a rendelkezés a fiók gazdasági önállóságát bizto-