Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 7-8. szám - Lehet-e a külföldi részvénytársaság belföldi fiókjának cégvezetője és fióktelepe?

100 KERESKEDELMI JOG 7-8. sz. sitja); 3. a belföldi üzlet folytatására belföldön székelő, külön képviselőség rendelendő ki [211. §. 3. p.; ezt a B. T. 2806/904. sz. határozata, (D. 95. köt. 412. 1.) ugy értelmezi, hogy a belföldi fiók ügyeit kizárólag csak a képviselőség intézheti és az anyaintézet képviselőszerve (igazgatósága) belföldi ügyletet nem köthet!], amelynek ügyletei az itteni törvények és a belföldi biróságok jurisdikciója alatt állanak (211. §. 6. p.); 4. a belföldi üzletről külön könyvek vezetendők és külön mérleg szerkesztendő (213. §., 214. §. I.) 5. az anyaintézet tárgyának megváltoztatása, feloszlatása, vagy egyesülése más társasággal nem olyan tények, amelyek ipso fakto éreztetik hatásukat a belföldi fiók tekintetében is (216. §.); 6. a belföldi fiókot a cégből olyan okok miatt is lehet törölni, amelyek függetlenek az anya intézettől (217. §. 4. és 5. pp.). A Kt. ilyetén szabályozása mellett tehát nálunk nem lehet a belföldi fiókintézetet egyszerű fióktelepnek minősiteni, hanem ugyanazzal a jogkörrel kell felruházni, aminő az önálló belföldi részvénytársaságot illeti. Ennek a törvényes álláspontnak a szóbanforgó kérdés tekintetében egy negatív és egy pozitív konzekvenciáját kell levonni. Nem lehet a külföldi részvénytársaság belföldi fiókjától a cégvezető kirendelésének jogát azon a cimen megtagadni, hogy «fióktelep», és igy cégvezetőt nem rendelhet ki, mert a cégvezető törvényes hatáskörével (Kt. 38. és 39. §-a) ellenkezik az, hogy e hatáskör csupán a fióktelepekre korlátoztassék. De le kell vonni azt a pozitiv irányú konzekvenciát is, hogy amvnynyiben a belföldi részvénytársaság jogosifott cégvezetőt kirendelni, azt a külföldi részvénytársaság belföldf fiókja is megteheti, mert «a külföldi részvénytársaságnak nincs kevesebb joga, mint a belföldinek".1) II. Ugyanilyen eredményre kell jutnunk, ha azt a jogállást analizáljuk, amelyet a Kt. a belföldi fiók képviselőségének biztosit. A Kt. u. i. a «képviselőséget» a részvénytársaság igazgatóságával egyenrangú, azzal identikus képviselőszervnek minősiti. Kitűnik ez a 214. §-ból, amely a képviselőségre ró olyan kötelezettségeket, amelyek a részvénytársaság igazgatóságát terhelik; a 215. §-hól, amely a magánjogi és a 219. §. 3. és a 221. §. 4. pontjaiból, amelyek a büntetőjogi felelősség szempontjából a képviselőség tagjait ugyanúgy kezelik, mint az igazgatóság tagjait. Felismeri ezt a törvényes álláspontot a B. T. 1619/1892. (Tury ad 211. §.) sz. határozata, amidőn a képviselőséget «a külföldi részvénytársaság igazgatóságának helyettesitőjeként» fogja fel, de még inkább a B. T. 2806/1904. sz. fentidézett határozata, amely egyenesen kimondja, ') Nagy Ferencz: A Magyar Keresk. Jog kezikönyve 1914. I. köt. 100. §. 5. j., aki ebből az okból tartja helytelennek azt a birói gyakorlatot, amely a cégvezető kirendelésének jogát tagadásba veszi. hogy a képviselőség olyan jogállást foglal el, mint a részvénytársaság igazgatósága! Ha telni l igaz az, hogy a Kt. a képviselőséget az igazgatóság jogállásával ruházza fel, akkor önmagától megdől az a birói gyakorlat, amely a cégvezető kirendelését a következő alapon nem tartja megengedhetőnek: «Abból, hogy a külföldi részvénytársaság belföldön igazgatósággal nem bir, és hogy aKt. 211. §. 5. p. értelmében a részvénytársasági fiókcég érvényes jegyzésére a képviselőség feljogosítandó, önként folyik, hogy külföldi részvénytársaság belföldi fiókja cégének jegyzésére egyedül a képviselőség jogosult, ennek részére tehát rcuvezető ki nem rendelhető)' (IJ. T. 1412/1900. D. 85. 333. és G. 298/1896. Ü. L. 13. 10. B. T. 9543/921. 6. P. H. D. XV. 24.). — Mert, ha nincs is belföldi «igazgatóság)), de van olyan képviselő szerv, amelynek jogállása az igazgatóságéval egyenrangú, amelyet tehát ugyanazok a jogok is illetnek (és nemcsak ugyanazon kötelezettségek terhelnek), mint a belföldi részvénytársaság igazgatóságát. Ha tehát a belföldi részvénytársaság igazgatósága jogosított cégvezetőt kirendelni, ez a jogosultság a belföldi fiók képviselőségéi is megilleti. III. Az I. és II. alatt vázolt törvényes állapot de lege tata tulajdonképpen eldönti a szóbanforgó kérdést. Igen sok olyan jogi és gazdasági szempont van azonban, amely határozottan ellene szól annak, hogy bíróságaink a mai gazdasági helyzetben is ragaszkodjanak eddigi, a Kt.-nyel is ellentétben álló gyakorlatukhoz. Egynéhány ilyen szempont felsorakoztatását, a kérdés jelentős volta miatt, nem tartjuk feleslegesnek. 1. Mindenekelőtt azzal a birói gyakorlattal kívánok röviden foglalkozni, amely a cégvezető kirendelését minden részvénytársaságnál és szövetkezetnél meg nem engedettnek jelentette ki, mert nézetem szerint a külföldi részvénytársaságokkal szemben az. a mentalitás maradt még mindig érvényben, amely o mellett a generális tilalom mellett foglalt állást. A G. 1537/1891., a, B. T. 3080/1891. és a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszék 34.958/1905. számú határozata szerint a részvénytársaság cégvezetőt nem rendelhet ki, mert a) cégvezetőt a Kt. 37. §-a értelmében csak a «főnök» rendelhet, már pedig az igazgatóság nem tulajdonosa a részvénytársaságnak; b) az igazgatóságnak a Kt. 182. és 190. §-a értelmében korlátozhatatlan hatásköréből következik, hogy részvénytársaságoknál a Kt. 37. és következő §-aiban körülirt jogkörrel biró cégvezetők kirendelésének általában nincs helye; c) "részvénytársaságnál cégvezetőre gyakorlatilag rendszerint nincs szükség",2) 2) Vályi: Cégjog 479. 1. és A részvénytársaságok és szövetkezetek cégjegyzése. Bp. 1906.