Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 6. szám - A középiskolai jogi oktatás bevezetését ...

94 KERESKEDELMI JOG 6. sz. őrzőjét az árunak harmadik személy részére történt jogosulatlan kiszolgáltatása által terheli. (Kúria P. IV. 4130/1922. sz. a. 1923. ápr. 18-án.) Indokok: Kétségtelenül helyes ugyan a fellebbezési bíróságnak az az állásfoglalása, hogy a felperesnek a kereseti borügyletben vállalt szerepe tilos láncolatos kereskedésnek minősül s igy az ügyletből folyóan se teljesítésre, se kártérítésre irányuló igény érvényesítéséhez birói jogsegély nem nyújtható. Adott esetben azonban a tilalomnak ily hatása nem érinti az I. r. alperes ellen támasztott igényt, mert az nem irányul a tilos ügylet telj esitéri tésre, hanem azon az alapon támaszt a felperes az I. rendű alperes ellen kártérítési követelést, hogy az I. rendű alperes a felperes által tőle megvett, teljesen kifizetett és I. r. alperesnél a szerződésszerű átvételi határidőig visszahagyott borokból a felperesnek fentartott rendelkezési jog figyelmen kivül hagyásával 1295 hl. 88 1. bort az átvételre felperessel szemben jogot nem szerzett személy részére kiszolgáltatott és ezzel a felperesnek 196,180 K kárt okozott, mert ily összeggel maradt a felperes vevője, akinek további vevője részére a kiszolgáltatás történt, a bor vételárára hátralékban, holott az átadásnak csak a vételár teljes kifizetése után volt volna helye. Már pedig ily igény tekintetében, mely az áru őrizőjét terhelő felelősségben leli alapját, közömbös az, hogy vevő egyébként az áru megvételénél a láncolatos kereskedés tilalmába ütközőnek jelentkezik-e? 82. Helybeli vagy környékbeli borkereskedőnek az az eljárása, hogy a termelőktől a szüreteléshez szükséges hordók szolgáltatásával kapcsolatosan összevásárolja a mustot és a termelőnél kiforrásra hagyott ujbort azon módon egy tételben viszonteladónak (nagykereskedőnek) nyereséggel tovább eladja, egymagában nem jelentkezik szükségkép a 3678/1917. M. E. r. 27. §-ában tiltott, a közszükségleti cikknek minősülő bornak a fogyasztóhoz juttatása rendes útjában való szükségtelen és az üzleti tisztességbe ütköző közbeékelődésnek, minthogy ez megfelel a régi borkereskedelmi gyakorlatnak is. (Kúria P. IV. 4319/1922. sz. a. 1923. ápr. 27-én.) 83. Az importőr a belföldi fogyasztás szempontjából a termelővel egy tekintet alá esik. (Kúria P. IV. 4382/1922. sz. a. 1923. máj. 3-án.) Indokok: A felek között nem vitás tényállás szerint alperes a jelen perben szóbanforgó 400 vagon tűzifát, mint román eredetűt adta el a felperesnek. Alperesek a kereseti követelés érdemével szemben előterjesztett védekezéséből és az iratokhoz csatolva levő leveleikből, amelyek tartalma szerint a szóbanforgó fa Erdélyből vis major miatt nem hozható be, nyilvánvaló, hogy a szóbanforgó fa Erdélyből volt behozandó. Következően az alperes az ügylet tárgyát képező fára vonatkozóan importőrnek tekintendő abban az esetben is, ha a fa Erdélyben más kereskedők tulajdonát képezte és ettől vásárolta azt az alperes, t. i. a Budapesten kereskedelmi teleppel biró cégtől. Eszerint az alperes ezen közszükségleti cikkre vonatkozóan, mint importőr, a belföldi fogyasztás védelme szempontjából a termelővel egy tekintet alá esik és annak vizsgálatánál, hogy a peres felek között létesült jogügylet a belföldi fogyasztók védelmét célzó 1920:XV. t.-c. rendelkezéseit sérti-e, nem bír ügydöntő jelentőséggel az, hogy az alperes a szóbanforgó árut a külföldön termelőtől vette-e, avagy kereskedőtől. Ugyanezért az sem bír ügydöntő jelentőséggel, hogy a felperes az alperesnek a Devarsky Syndicatusban levő érdekeltsége folytán jóhiszeműen feltehette-e azt, hogy az alperes a szóbanforgó fát is valamely termelő szindikátus tagja gyanánt adta el a felperesnek. Ellenben a szóbanforgó kérdésben ügydöntő az, hogy a felperes, aki csakis a nagykereskedői forgalomban előforduló nagy mennyiségben (400 vagon) vásárolta az árut, azt kiskereskedő, illetve fogyasztók részére, avagy nagykereskedőnek adta-e tovább, mert utóbbi esetben a szükségtelen közbeékelődő kereskedelminél létesített és tiltott lánckereskedés forog fenn. Felperes a meg nem támadott tényállás szerint 400 vagon faáruból 350 vagon mennyiséget az A. és Társa cégnek, a többi 50 vagon árut 10— 10 vagonos tételekben más cégeknek, 20 vagont pedig még kisebb tételekben adta tovább. Az A. és Társa cégre vonatkozó, az alperes által 8. sorszámú előkészítő iratához 7. alatt csatolt cégjegyzék kivonat tartalma szerint, eme vállalatnak tárgya gőzfavágó üzemnek létesítése és folytatása, továbbá a fatermeléssel és fakereskedelemmel kapcsolatos összes egyéb bármi névennevezendő ügyletek létesítése és folytatása, amiből folyik az ,hogy az felperes az A. és Társa cég részére való eladással nem sértette a fent hivatkozott törvényes rendelkezést, mert az előrebocsátottak szerint az A. és Társa cég gőzfavágó üzemet folytatott s igy a saját üzemében a fát nem a vásárolt állapotban adta tovább, hanem feldolgozva, következően az ennek részére történt továbbadás nem tekinthető láncolatos kereskedésnek ez a cég tehát a felperessel szemben fogyasztónak tekintendő. Mivel pedig az A. és Társa cég a szóbanforgó famennyiség túlnyomó részét (7/s-ad részét) vette meg a felperestől, ezért a többi kisebb tételekben felperestől vásárló cégek vételei e kérdésben sulylyal nem bírnak. Ezeknél fogva az árunak a termelőtől a fogyasztóhoz szükséges útjában a felperesnek szükségtelen közbeékelődése, tehát 1920:XV. t.-c. 1. §. 4. pontja szerinti lánckereskedelem megállapítást nem nyer, minek folytán a fellebbezési bíróság anyagi jogszabály megsértésével foglalta el az ezzel ellenkező jogi álláspontot, ezért a felperes részéről a kereseti jogügylet alapján támasztott jogigénytől a birói oltalom meg nem tagadható. Ügyletek értelmezése. 84. A felek álta! használt «circa» kifejezés a kereskedelmi forgalomban általánosan elfogadott értelmezés szerint azt jelenti, hogy az eladó az adásvételi ügyletből folyó (hordó) szállítási kötelezettségének akkor is teljesen megfelel, ha a «circa» kifejezéssel megjelölt mennyiségnél 5%-kai kevesebbet szállít. (Kúria P. VII. 4924/1922. sz. a. 1923. ápr. 18-án.). Engedményezés. 85. Anyagjogi szabály szerint az engedmény hatályát nem érinti az a körülmény sem, hogy engedményezést az engedményezett tudomásul veszi-e, vagy sem, s az engedményezésről való ér-